Általában nincs ma kultúrája a gyásznak, a pre- és perinatális gyásznak pedig végképp nincs, mondja Singer Magdolna író, gyásztanácsadó. A Születés Hete szabadkai rendezvényén arról beszélt, hogyan éljük túl, ha elveszítjük magzatunkat, ha esetleg halva születik a gyermekünk, de szólt az abortuszról, mint veszteségről is.
A prenatális a szülés előtti veszteség, vetélés, a perinatális, pedig szülés közben történt, vagy szülés előtt kicsivel, esetleg megszületik élve a baba, de valami miatt hamarosan meghal. A bölcsőhalál nem tartozik ide.
– A vetélések általában a kórházban fejeződnek be, nagyon ritka, amikor otthon befejeződik a folyamat.Ott pedig megnövekszik a szuggesztivilitás. Ha csak látogatóba megyünk, akkor is van bennünk egy kis feszültség. Hát még akor, ha veszélyben van a saját, vagy a kisbabánk élete. Azt jelenti ez, hogy elveszítjük a megszokott vonatkozási kereteinket. A kórházban nem tudjuk, hogy mire számíthatunk. Ennek a jó oldala az általánosságban, hogy minden egyes szó, gesztus, érintés sokkal mélyebbre megy. Sajnálatos módon pont emiatt nagyon durva sebeket tudnak kapni a nők ebben az érzékeny állapotukban. Az orvosokkal ugyanis nagyon rossz a tapasztalat. Nem tanulják az orvosi kommunikációt, az orvosi egyetemeken nem készítik fel az orvosokat arra, hogyan kell egy rossz diagnózist közölni. Sokszor nem kommunikálnak, kimenekülnek a helyzetből.
Azok az anyák, akik a beteg babájuktól válnak meg, sokszor négy-öt napig vajúdnak. Ennek az az oka, hogy lelkileg nem tudják elengedni a babát. Az anya pontosan érzékeli, hogy a babája szenved, van, hogy azt is megérzi, hogy meghal a kisbaba.
Sarkalatos kérdés, hogy megmutassák e a babát, lehetővé tegyék e az elbúcsúzás lehetőségét a szülők számára. Általában jót tesz az anyáknak, lehet megrázó találkozás, de hosszútávon lehet gyógyító hatású. Ha mégsem akarják, nem szabad erőltetni. Jobb országokban nem viszik el a kisbabát, Magyarországon legtöbb esetben elrohannak a babával. Sokszor az ígéret ellenére sem mutatják meg. Amikor én szültem még nem volt magzati diagnosztika. És ez nagyon jó volt. Egészséges lelkületű emberekben fel sem merült, hogy valami baj lesz. Ma pedig a beteg magzatok kiszűrésén van a hangsúly. De ez nem az orvosok, hanem a társadalom hibája. Csak a tökéletesnek van helye. A szülők követelik azt, hogy jelezze az orvos, ha valami nincs rendben. Szájpadhasadék, nyúlszáj, semmi ne legyen, semmi nem fér bele, tökéletes legyen a baba. A magzati diagnosztika viszont nem tökéletes – előfordul, hogy Down-kórt látnak, aztán egészségesen megszületik a gyerek, ez velem is előfordult.
Singer Magdolna
Az is esélyes, hogy egészen kicsi rendellenességgel születik, és azt meggyógyítják.
A gyászfolyamat ezekben az esetekben a következőképpen zajlik: a traumatikus szülést követően, különösen, ha nem kapja meg a segítséget az anya meg az apa, jelentkezik a félelem az egyedülléttől. Harag érzése, általában van miért haragudni, ha nincs, akkor találnak. Bűntudat, és ez elkerülhetetlen. A hazabocsátás körülményei ios fontosak, sokat tehet az orvos, hogy a gyászfolyamat ne tartson sokáig. Anyuka nem maga a hibás – ezzel az egy mondattal sokat lehet tenni, mert az orvos mondta…
Haragszanak kismamákra, rossz érzésekkel néznek várandósokra, kisbabákra, s emiatt szégyenérzetük támad. Milyen ember az, aki ártatlan kismamákat utál. Holott ez normális gyászreakció. Kapcsolati zavarok, az is előfordulhat, hogy válás a vége. Rossz anyának, feleségnek, teljesen alkalmatlannak érzik magukat minden téren.
Sajnos az orvosok is azt mondják, kínjukban, meg azért, mert nem olvasnak erről, hogy gyorsan vállaljanak egy másik gyermeket. Hogy ez az egy gyógymód. Ezek nagyon kedves mondatok, de a helyes mondat az, hogy amikor úgy érzi, felkészültnek érzi magát, van akinél ez előbb, van akinél később jön el.
Amúgy a gyásznak ma már nincs kultúrája, de a perinatális gyásznak meg végképp. Majd jön a következő, essél túl rajta, mondja mindenki, mintha a zsebkendőjüket veszítették volna el. A szülő mondaná, de nincs meghallgatás, és akkor megpróbálnak maguk feldolgozni, s ebből egész kreatív megoldások tudnak születni. Fát, bokrot ültetnek, virágszálakat szórnak a folyóba, ahány kisbabát elvetéltek. Azonban nem csak rossz következményei vannak ezeknek a veszteségeknek. Sokan erősebbnek érzik magukat, pályát módosítanak, úgy érzik más értelmet nyert az életük.
Szerző: Tómó Margaréta
