“Szó sem lehet róla, hogy egy kutyát tartsunk! Ki fogja sétáltatni? Te aztán biztos nem, én viszont nem fogom! A kutya nem lakásba való!”… Ugye, ismerősen csengenek a fenti mondatok? Pedig, ha visszagondolunk gyerekkorunkra, biztosan emlékszünk arra, milyen nagyon vágytunk egykor mi magunk is egy kedves háziállatra…
Nem szabad elfelejtenünk, hogyan érzetünk akkor, amikor elutasítottak minket, fontos, dédelgetett vágyunkat… Bizonyos, hogy nem az a jó megoldás, ha mi magunk szüleink rossz példáját követve elzárkózunk attól, hogy gyermekünk kutyát, cicát tartson!
Az, hogy egy állat gondos tartása sok plusz teherrel jár, nem tagadható. Ám Hogy mi mindent is jelenthet számukra, ha állatot ajándékozunk nekik, arra keressük most a választ…
“Azért akarok kutyát, hogy szeressen engem, és én is dédelgessem őt.” – magyarázza egy 4 éves kislány.“Én azért, hogy szót fogadjon nekem, és megtegye, amit mondok.” – teszi hozzá egy 6 éves. A fenti mondatokból is jól látszik, hogy a gyerekek 6-7 éves koruk előtt teljesen bizonytalanok abban, miért is lenne jó otthon egy kutya, cica vagy más háziállat – számukra a puha, meleg állat olyan, mint egy plüssjáték, amely ugyanakkor hízeleg nekik, és az odaadás, hűség minden jelét kinyilvánítja irántuk.
Mindezek mellet, az állat egyúttal játszótárs is, amely fölött gyakorolhatják a hatalmukat – és ez is fontos számukra, hiszen annyit parancsolgatnak nekik a felnőttek…! Elcsodálkozhatnak azon, hogy sokszor egy hatalmas, náluk szinte nagyobb és erősebb, szőrös jószág engedelmeskedik nekik, vagy ott fekszik hűségesen a lábuk mellett.
Milyen felemelő érzéssel tölthet el egy kisgyermeket, hogy “ura és parancsolója” lehet egy nagy állatnak!
A feltétel nélkül szerető pajtás
Amikor megérkezik a kutya, a cica, az öröm egy új fajtájával találkozhatnak a gyerekek -nem beszél, nem nevel, nem parancsolgat, mint a felnőttek, csak némán néz a gazdájára, esetleg elvakkantja vagy elnyávogja magát. Nem fecsegi ki a gyermeki kis titkokat, a hozzá intézett elkeseredett szavakat, a bevallott félelmet vagy a szégyellt, rossz gondolatokat (“szeretném, ha a kistestvérem beteg lenne” vagy “ ha mama nem szeretné annyira őt”).
A gyermek, aki fejlődése, növekedése ezer viselkedési, világlátási, érzelmi problémájával küszködik, néma pajtásnak társaságában megnyugszik, lecsillapodik, belső vívódása alábbhagy. Már nem lesz olyan kiábrándult a felnőttek uralta világban.
Különösen megnyugtató lehet a számára, amikor úgy tűnik, hogy az állat “érti” a hozzá intézett szavakra, ezért szinte megoszthatja vele titkos gondolatait. Ez időről időre önbizalmat ad a gyermeknek, amitől önértékelése is javul.
Elmondhatjuk: az állat a gyóntató vagy egy semleges, jóakaratú pszichológus szerepét tölti be a gyermek számára. Ezzel szemben a felnőttek egészen más színben tűnnek fel előtte: ők azok, akik szándékukat ráerőltetik, bűntudatot ébresztenek benne, nyugtalanítják.
Ráadásul, a háziálltanak meg van az a szülők által behozhatatlan előnye, hogy mindig a gyermek rendelkezésre áll – sosem mondja, hogy “most nem érek rá veled játszani, kicsim, hiszen alig látok ki a a munkámból…Keress szépen magadnak valami más elfoglaltságot…”
Kölcsönös figyelem
Amikor a gyermek megkapja a hőn áhított kutyát, cicát, életében először kell törődnie egy élőlénnyel, amelyik az ő gondjaira van bízva. Ez épp a fordítottja annak, ami eddig történt vele, hiszen korábban csak őróla gondoskodott valaki. A túlságosan védett, a széltől is óvott gyerekek számára ez a felelősség-érzet különösen hasznos, szinte terápiás jellegű.
A kutya figyel, hallgat a szóra, úgy tűnik, mindent megért: még közvetítőként is szolgálhat a gyermek és környezete között. Segíti a gyermeket abban, hogy ismét rá irányuljon a figyelem, amikor a felnőttek esetleg szemrehányásokban, intelmekben részesítik.
Mindez azonban kölcsönösséget, egymásra figyelést feltételez. A gyermek nem passzív lény: fel kell fedeznie és meg kell értenie az állat reakcióit, amikor beszél hozzá, vagy játszik vele. Meg kell figyelnie, mikor és hogyan mozog például a kutyus, cicus füle, farka, hogyan örül, bánkódik, vagy dühöng – e jelek értelmezése komoly figyelmet és odaadást kíván tőle. A gyermeknek törekednie kell arra, hogy megértesse magát az állattal, ami a megfelelő taktika és hangnem alkalmazását igényli tőle, sőt: jutalmaznia is tudni kell .
Felelősséget vállalni
Az állatnak köszönhetően a gyermek számos, számára még új érzést fog megismerni. Amikor rámordul a kutyára, amikor az valami rosszat csinál, a gyermek megtanulja, hogy a szeretett lényt is büntetni kell – és ez a kisebb-nagyobb fenyítés nem jelenti az elhagyást vagy a szeretet csökkenését.
Megismeri a függőségi viszonyt és a felelősség-érzetet egy olyan lénnyel kapcsolatban, amelyik csak őrá van bízva. Rákényszerül, hogy elgondolkozzék a hűség fogalmán – nem hagyunk el egy állatot, ha már nincs rá szükségünk – a születés, az élet, a halál vagy a szexualitás mibenlétén.
Az állattal való interakció nemcsak az érzelmi biztonság, a szocializálódás kialakulásának kedvez, hanem a figyelem, az intelligencia, a képzelőerő és a kreativitás fejlődésének is – állítják a pszichológusok.
Pszichológiai kutatások során az is kiderült, hogy egy kedves állat – kutya, cica, ló stb…- kényeztetése jelentősen csökkenti az artériákra gyakorolt nyomást a szervezetben. Ezért is ajánlják ezeket az állatokat az aggodalmaskodó, stresszes embereknek, de a kommunikációs és lelki zavarokban szenvedő gyerekeknek is.
Miért kutya, és nem hörcsög?
Egy halacska, egy teknős vagy egy hörcsög régi álma lehet a gyermeknek, de velük a kommunikáció igencsak szűk keretek közt marad. A gyermekek jobban a szeretik a kutyát vagy a cicát, mert ezek ki tudják mutatni érzelmeiket is, miközben mégis gazdájuk dönt mindenben.
A kicsi állatok nem feltétlenül jelentik a legjobb választást a gyermek számára. Egy nagy labrador sokkal odaadóbb lehet, mint egy érzékeny kis foxi.
A gyermek karaktere is befolyásoló tényező: ha félénk, vagy éppen hiperaktív, nem kell mindenképpen ellentétes jellemű állatot venni neki, csupán az egyensúly megtartása végett.
Az állat kiválasztása minden esetben egyedi elbírálás alá kell, hogy essen: egy nyugtalan gyermeknek heves, lobbanékony társra lehet szüksége, amelyik mindenhová követi, és mozgékonyságával segíthet levezetni a gyermekben felgyülemlett feszültséget – erre nem alkalmas egy nyugodt kutya. Azonfelül a nagy, bundás kutyát jobban is lehet dögönyözni
Ezzel szemben egy kislány “elbabázhat” egy pici ölebbel is, amelyet kedve szerint akár el is rejthet a világ szeme elől. A divatos kutyák sem feltétlenül ajánlottak gyermek számára. Lehetnek aranyosak, de túl hevesek, vadak, agresszívak vagy kiszámíthatatlanok is a kicsik szemszögéből nézve. Ezeket a szempontokat feltétlenül figyelembe kell venni.
Az állat kiválasztása előtt tanácsos beszélni egy állatorvossal vagy tenyésztővel. A kutya, macska azzá válik, amivé formáljuk őket. Ezért ismerni kell a hozzájuk vezető utat, azaz a kulcsot a megnyerésükhöz.
Forrás: bebikkicsikesnagyok.hu
Fotók: freeimages.com
