Van, aki segítségként éli meg és hálás érte, van, aki erőszakként. Van, aki gyorsan gyógyul maradandó következmények nélkül, és van, akinek komoly fizikai, lelki és szexuális problémákat okoz még több hónap múlva is. Van, akivel előre megbeszélik és a beleegyezését kérik, és vannak, akik észre sem veszik, hogy megtörtént, csak a szülés után tudatosul bennük, hogy a tájékoztatásuk nélkül belevágtak a testükbe.

Lassan már húsz év telt el azóta, hogy a WHO által 1996-ban kiadott gyakorlati kézikönyv a gátmetszés elfogadható arányát 10 százalék alatt határozta meg, és a rutinszerűen alkalmazott gátmetszést a bizonyítottan káros, megszüntetendő gyakorlatok közé sorolta. Az EU 2010-es jelentése szerint a gátmetszés aránya az EU egyes tagállamaiban 4,9 (Dánia) és 75 százalék (Ciprus) között változik.
2012-ben Magyarországon az 55 878 hüvelyi szülés során 34 621 esetben végeztek gátmetszést, ez a hüvelyi úton szült nők 61,96 százalékaA. zon tűnődöm, vajon mitől rugalmasabbak a dán nők szövetei, mint a ciprusiaké? De ha csak a magyar nőket vesszük alapul: akkor vajon mennyiben más a békéscsabai nők anatómiai felépítése (ahol a gátmetszések aránya 88,04 százalék!), mint a szigetváriaké (ahol „mindössze” 35,84 százalék)?
A választ persze sajnos tudom: ezek a számok nem arról szólnak, hogy egyes országokban vagy városokban jobb, tágulékonyabb gátszövettel vannak megáldva a nők, mint máshol, hanem arról mutat egy szomorú, figyelemfelkeltő statisztikát, hogy hol milyen az orvosi gyakorlat.

Vitatott beavatkozás

A gátmetszés ma az egyik legvitatottabb, ugyanakkor leggyakoribb szülészeti beavatkozás.
Természetesen mint minden beavatkozásnak, ennek is van esetenként létjogosultsága. Váratlanul fellépő komplikáció (például ha a magzat állapota miatt gyorsan be kell fejezni a szülést, mert a szívverése tartósan és súlyosan lelassul), az anya teljes kimerülése vagy abnormálisan merev gátja esetén (ami sok esetben egy korábbi gátmetszés után kialakult hegszövet esetén fordul elő) indokolt lehet a gátmetszés. A hazai szülészeti protokoll szerint koraszülés vagy farfekvés esetén is el kell végezni, de az, hogy valaki először szül, önmagában még egyáltalán nem indok arra, hogy rutinszerűen elvágják a gátját, vagyis a hüvelybemenetet és a végbélnyílást elválasztó szövetfalat.

„Ajtóstól az élet kapuján át”

Minden szülés előtt álló nőnek jó szívvel ajánlom Noll Andrea Nandu: Ajtóstól az élet kapuján át című tanulmányát, mely nagyon érthetően, pontosan és jól megvilágítva járja körbe a gátmetszés-gátvédelem, metszés vagy repedés kérdéskörét és a témához kapcsolódó hiedelmeket. A tanulmányban a szerző ír arról is, hogy mit tehet a várandós nő gátja épségének megőrzése érdekében: „A gát épsége főként a szövetek rugalmasságától függ, amit elsősorban a táplálkozás, másodsorban az izmok edzettségi foka befolyásol. Érdemes tehát fehérjében és vitaminokban gazdag, tápláló ételeket enni, nemcsak a várandósság alatt, hanem már előtte is. Sokat segíthet az intimtorna is (különös tekintettel a gátizmok tudatos ellazítására), illetve a rendszeres séta/gyaloglás, valamint speciális nyújtó jógagyakorlatok.

Gátmasszázs: igen vagy nem?

A várandósság alatti gátmasszázsról eltérően vélekednek a szakemberek: van, aki kifejezetten hasznosnak tartja, de vannak olyanok is, akik úgy vélik, hogy a gát szülés előtti nyújtása a szövetek maradandó kinyúlását okozza, emellett sok anya számára kellemetlen, s a hüvelyfertőzésnek is megnő a kockázata. Én azt tartom, hogy a tiszta E-vitaminos olajjal (például búzacsíraolaj) végzett, nyújtás nélküli gátmasszázs javíthatja a szövetek minőségét, ám ezt is csak akkor ajánlom, ha az anya (illetve a pár) kifejezetten igényli, és az anya nem hajlamos átlagon felül a hüvelyfertőzésre.
Szüléskor fontos, hogy a kitolási szak az anya által választott testhelyzetben történjen, ugyanis a nők ösztönösen úgy helyezkednek el, ahogyan a legkevésbé fáj, és ezért a legkevésbé is reped a gát (statisztikai adatok szerint a legkevesebb gátrepedés négykézlábas, illetve térdelő helyzetben keletkezik).

Tájékozódjunk időben!

Érdemes elkerülni az epidurális és a gáttáji helyi érzéstelenítést, nemcsak a mozgásszabadság megőrzése miatt, hanem azért is, mert elérzéstelenített állapotban az anya nincs tudatában a szövetek feszülésének, így kevésbé tudja kontrollálni, hogy a baba feje finoman, apránként bújjon ki.
Nandu praktikus tanácsai mellett én a megelőzés szempontjából kiemelkedő jelentőségűnek  tartom még, hogy az anya informálódjon arról, hogy az általa választott orvos praxisában milyen gyakorisággal fordul elő a gátmetszés, illetve kérdezze meg arról is, hogy az adott kórház szülésznői mit tesznek a gát épségének megóvása érdekében.
Ha az anya az ügyeletes orvossal/szülésznővel fog szülni, akkor érdeklődjön időben az általa választott kórház gátmetszési statisztikáiról, illetve gyűjtsön információkat a kórházban dolgozó szülésznőktől az ottani gyakorlatról.

Lényeges tehát, hogy olyan intézményt válasszunk, illetve olyan orvost, szülésznőt kérjünk fel, aki elkötelezett híve a gát védelmének, és biztosak lehetünk abban, hogy csak akkor fog gátmetszést végezni, ha az valóban indokolt. A bizalom ugyanis az egyik legfontosabb tényező a gát épségének megőrzése érdekében.

Emellett, ha az anya szabadon megválaszthatja a testhelyzetét a kitolási szakban is, ha a feszítő érzés ellenére is el tudja lazítani a gát tájékát (erre csak akkor képes, ha maximálisan biztosítják számára az intimitást és háborítatlanságot), és ha nem nyomatják, azaz nem kényszerítik erőltetett nyomásra akkor, amikor a kisbaba feje már a kimenetben van, hanem hagyják, hogy a teste jelzéseinek megfelelően spontán nyomhasson, akkor segítik a legjobban abban, hogy ne legyen a gátsérülése.

Tizenkét éve kísérek szüléseket különböző szemléletű orvosokkal és szülésznőkkel. Pontosan látom a különbségeket, és mély szomorúsággal tölt el, hogy mennyire más esélye van egy anyának ha az egyik, vagy ha a másik kórházba lép be, és azon belül is attól függően, hogy ki az orvosa, illetve a szülésznője.
Nemrégiben egy hét alatt két szülésnél vettem részt ugyanabban a kórházban, ezeket azonban más-más orvos kísérte. Az egyik baba 4315 grammal, tökéletes gátvédelem mellett, szöveti sérülés nélkül érkezett. A másik baba alig volt több 3000 grammnál, de már a megszületése előtt közölte az anyával az orvosa, hogy a baba túl nagy, ezért kizártnak tartja, hogy gátvédelemben születhessen meg.

 

Szerző: Békés Emőke, dúla Forrás: nlcafe.hu