Több édesanya jelezte, szívesen megosztaná szüléstörténetét a babamama.rs olvasóival, s mi is folyamatosan erre buzdítunk mindenkit. Sorozatot indítunk, ahol minden szüléstörténetnek helye van. Elsőként egy anonim történetet osztanánk meg. Olvassátok együttérzéssel, és írjatok bátran: babamama@babamama.purger.info!

 

21 órakor elkezdett folyni a magzatvíz.

22 órakor bementem a Zentai kórházba, ahol a szülésznő megvizsgált, majd közölte nincsenek rendes fájások, egyáltalán nem vagyok nyílva, kizárólag a magzatvíz miatt tart benn, reggelig úgysem lesz baba.

Apás szülést terveztünk, amiről az orvos is tudott.

Egy 6 ágyas szobában kaptam egy ágyat, ahol már 5 anyuka volt babával, mondta a szülésznő, hogy kétóránként csinál CTG-t, és majd ő jön szólni, hogy mikor.

Jött is éjfélkor, és mondta még mindig semmi, meg sem vizsgál, majd jön 2 órakor újra. Akkor már igen erős fájásaim voltak, számoltam, lélegeztem, szülésznő sehol… múlt az idő…

2:30kor már az egyik anyuka megkérdezte, hogy szóljon-e a szülésznőnek, de mondtam nem kell, majd én megkeresem. Pontosan tudtam mennyi időm van a két fájás között mert sem menni, sem beszélni nem tudtam már. Szülésznőt sehol sem találtam, így visszafeküdtem, majd 2:45kor úgy döntöttem, hogy kimegyek és addig nem megyek el míg meg nem találom. Megjelent, mondta megvizsgál, és innentől felpörögtek az események:

Mindenkinek panaszolta, hogy nem szóltam időben, és hogy mondta, hogy szóljak, beszélni nem tudtam, így nem reklamáltam, hogy nem jött 2kor, sehol sem volt, pedig kerestem. Kérdeztem, hogy sok van-e még hátra az apás szülés miatt, de a kérdésemre mérgesen válaszolt, kiabálva, hogy hívta az orvost, nem tudja oda ér-e, hívja újra.

A telefonom az ágyon maradt, így nem sikerült értesíteni a férjem…

Mindenki körülöttem ugrált, fogalmam sem volt mi történik, senki nem válaszolt egyik kérdésemre sem. Az orvos tényleg az utolsó pillanatban ért oda, rászólt a szülésznőre, hogy ne akkor vágjon, mikor nincs fájásom, mire megvágott olyan helyen ahol nem kellett volna, hónapokig nem tudtam miatta bugyit hordani…

Nem mondták milyen sebeim vannak, repedtem-e vagy csak gátmetszést ejtettek, később egy másik kórházban tudtam meg…

A fiam 3 órakor már meg is született, nagyon gyors volt, fel sem fogtam, hogy ennyi volt az egész… és fogalmam sem volt arról hogy a zentai kórházban az utolsó pillanatban érkezik az apuka, ha valaki apás szülést szeretne. Az orvos kérdezte is hogy hol az apuka, de mondtam nem volt idő rá, hogy értesítsem, mire a szülésznő engem hibáztatott, hogy nem szóltam időben.

A fiam azonnal szopott, fölém tartotta egy nővér miközben engem varrtak… Majd mellém tették, nem vitték el egyszer sem, de közölték nem vehetem fel. Mellettem sírt torkaszakadtából 3 óra hosszát mire jött egy nővér és odaadta. Nem tudtam felkelni, többször is összeestem,kérdezték, hogy sok vért vesztettem-e, de hát mondanom sem kell, hogy fogalmam sem volt róla…

Az ellátással és az emberekkel való viselkedéssel nagyon nem vagyok elégedett.

A babát rám bízták, nem tápozták, nem vitték el és egyszer mutatták meg, hogy kell pelenkázni, öltöztetni. Ennyi volt a foglalkozás részükről velünk…

 

Szerző: A neve elhallgatását kérő édesanya

 

A szüléstörténetek változtatás nélkül, a szerző beleegyezésével jelennek meg. Az ebben a rovatban megjelenő írások tartalma nem feltétlenül tükrözik a babamama.rs szerkesztőségének álláspontját.

 

 

Fotó: Illusztráció / gyermekneveled.mindenkilapja.hu