Nagyobb baj, mint gondolnánk, ha nem olvasnak a gyerekeink

Nagy botrányt kavart Magyarországon irodalmi körökben a házi olvasmányok körüli véleményformálás. Ennek kapcsán merült fel a kérdés bennem, hogy vajon nálunk mi a helyzet a házi olvasmányokkal és egyáltalán a tizenéves korosztály olvasási szokásaival. Megdöbbentő dolgokat tudtam meg a tanítóktól, tanároktól. Kiderült ugyanis, hogy a gyerekek szinte egyáltalán semmit sem olvasnak, mert az olvasást unalmasnak, nyűgnek találják. S hogy milyen ember lesz a nem olvasó nemzedékből? Erről beszélgettünk Horváth Rice Valéria magyar szakos tanárnővel, Ricz Dencs Tünde meseterapeutával és diákokkal. 

Klasszikus vagy modern?

– A kortárs irodalomban is vannak nagyon értékes alkotások. De hogy ötven vagy száz év múlva is lesz-e mondanivalójuk, az a kérdés – kezdjük a beszélgetést Horvát Rice Valériával, hiszen felmerült, hogy azért nem olvasnak a gyerekek, mert évtizedek óta nem változott a kötelező házi olvasmányok listája. 

– Egy Varró Dániel nem egy anyám tyúkjáról ír, hanem az sms-ekről, ami nyilván érdekesebb, de marad-e belőle valami, amikor lefejted róla a sztorit? Ha a történetmesélést elhagyod, és továbbra is egy szóval vagy mondattal el lehet mondani, hogy miről szólt, akkor van mondanivalója. A klasszikusoknál biztosan lehet találni egy ilyen magot, például a Pál utcai fiúk esetében, ami a hazafiasságról vagy a barátságról szól. Mikor olvasunk egy regényt, elolvassuk a történetet, és megtaláljuk a témát, ami az írót izgatta.  Sokan nagyon szeretik a ponyvairodalmat, mert kikapcsol. Mert ott nem kell semmit lefejteni, hasonlít a pletykához, amit szeretünk. De mi van mögötte? Semmi. A házi olvasmányokat válogató nyilván olyanokat válogat be, ahol a sztorit elhagyva is van mondanivaló, a gyerekeknek viszont ezek a történetek kvázi nem érdekesek.

Húsz gyerekből három olvas – valamit

– Azt látom, hogy egy húsz fős osztályban esetleg három olyan diák olvas, de nem klasszikusokat, hanem tinitörténeteket, hiszen már a Harry Potter is elavult. Imádják a horrort, a fantasyt és a romantikus, fordulatos történeteket. Amikor arról kérdezem a diákjaimat, hogy miért nem olvasnak, a legtöbben azt mondják, hogy nincs rá idő. Lehet ebben valami, mert a legtöbb szülő túlszervezi a gyerekek életét, miközben a gyerek szeretne gyerekkort is magának. Ha nem túlszervezett az ideje, akkor viszont lóg a neten. Látom a diákjaim között is, hogy egy hetedik osztályos gyerek éjfél után egykor, kettőkor is fenn van a közösségi oldalakon. Amit viszont nagyon szeretnek, azok a youtuberek és az influenszerek, azok közül is a legbugyutábbakat nézik. 

Nincs türelmük, és nem értik, amit olvasnak

– A könyvhöz egyszerűen nincs türelmük. Azt mondják, unalmas, azért, mert ők egyszerre sok mindent és gyorsan akarnak csinálni, és olvasás közben azt nem lehet. Továbbá nem értik a szöveget. Nem jutnak el arra a szintre, hogy értő olvasók legyenek. Hiába mondom nekik, hogy ahhoz, hogy könyvfogyasztóvá váljanak, edzésre van szükség. A távfutók is elfáradnak, amikor kezdenek. Az olvasással ugyanez a helyzet. Rámondják, hogy nem tudnak olvasni. Ilyenkor meg azt szoktam mondani, hogy szégyen, mert degradálod magad, kinevezed magad szellemi fogyatékosnak, mert nem tudsz elolvasni egy könyvet. 

Egészen kiskorban kellene kezdeni

– Pici korból kell hozni az olvasás szokását. A gyerekek, ha mesehősökről kérdezek, akkor legfeljebb Shrekről tudnak valamit mondani. A mese kiegyenlítődik a netes mesével. Akadt olyan generáció, hogy nem tudták a Hófehérke, a Csipkerózsika, az Ólomkatona, az Aladdin történetét. Akik olvastak gyerekkorban, azok fogékonyabbak az irodalomra. A gyereknek látnia kellene a szülőt olvasni, de a legtöbb családban nincs könyv a polcokon. Ha házi olvasmányra kerül sor, megnézik mesében, filmen vagy hangoskönyvet hallgatnak, mert mellette lehet mást csinálni. Sajnos én úgy látom, hogy egy mai gyerektől nem lehet elvárni, hogy olvasson. 

Ricz Dencs Tünde meseterapeuta szintén úgy látja, hogy az olvasás sikere nagyban függ attól, hogy mi történik a gyerekekkel életük első éveiben, azaz hallanak-e mesét otthon, és mikor veszik kézbe az első könyvet. 

– A mese egy nagyon meghatározó alapélmény, mind a saját életükben, mind az iskolai teljesítményre vonatkozóan. A mesét hallgató gyerekek olvasási készsége és szövegértési képessége sokkal nagyobb. Nagyon sokszor az szokták hinni, hogy az olvasóvá nevelés az óvodában és az iskolában kezdődik, de aki ennek hiányában érkezik az óvodába, abból szinte biztosan  nem lesz olvasó gyerek, majd olvasó felnőtt. 

A szülő felelőssége

– Az olvasóvá nevelés első felelőse a szülő, aki nemcsak azzal segíthet, hogy maga látványosan olvas vagy elérhetővé teszi a könyveket, hanem az élőszavas mesemondással és a beszélgetéssel megtaníthatja a gyermekét arra, hogy képes legyen koncentráltan figyelni arra, amit hall. A mesélés másik áldásos hatása, hogy meseolvasás, -hallgatás közben folyamatosan működik a gyermek fantáziája, mindazt látja és elképzeli, amit hall. Később azért van ennek jelentősége, mert akinek nem tud működni a fantáziája, annak az olvasás nem öröm, hanem gyötrelem. Ha nincs fantáziakészség, akkor csak üres halmazok maradnak a fejben. A meséléssel fejleszthető a szókincs is, aminek szintén  nagy a szerepe a szövegértésben, magyarázza Ricz Dencs. 

Az olvasás és az emberré válás

– Az olvasás azért nagyon fontos, mert belső képalkotást fejleszt, teszi hozzá Horvát Rice Valéria. A regények, a klasszikusok pedig arra is valók, hogy emberré váljunk. Ebben a pici kis életben nagyon kevés embertípussal, kevés szituációval találkozunk, a regények viszont lehetetlen szituációkba helyeznek, és megoldásokat is kínálnak. A hősök lelkébe látunk bele, fejleszti az empatikus képességünket, a megoldókészségünket, a morális énünket. És ezt semmi nem tudja helyettesíteni. Nem beszélve arról, hogy ha az Egri csillagokat elolvasunk, félretehetjük a történelemkönyvet. Ha nem ismerjük a múltunkat, nem tudjuk, merre tartunk. Hogy a jelenünket értékelni tudjuk, legyen víziónk a jövőnkről, tudnunk kell, hogy honnan jöttünk, hogy rájöjjünk, ez a sötétség, amiben most vagyunk, nem is annyira a világ közepe. Én úgy gondolom, hogy az irodalom is az élet tanítómestere. A házi olvasmányokat el kellene olvasni, és fel kellene dolgozni. És akkor a gyerek megértené, hogy Nyilas Misi vagy Nemecsek nem lúzer volt. És mikor lenne aktuálisabb, ha nem most, amikor a kortárs erőszaktól nem tudunk hova lenni? – mondja Horvát Rice Valéria. 

Ricz Dencs Tünde szerint hatalmas hátrányokkal indul a világba az, aki nem olvas.

– Az ember szociális kapcsolatai, érzelmi intelligencia is fejlődik, ha olvas, ezért az ember kapcsolódásai sem olyanok annak, aki nem olvas. A nem olvasó ember a legkönnyebben megvezethető. Minden elhitethető vele, hiszen nincs rutinja egy szöveget értelmezéséhez. Nem tudja felfedezni, hogy a világ mennyire színes, és mi csak apró részei vagyunk ennek a sokaságnak. A nézett mese semmit nem ad abból, amit az előbb felsoroltam. Ha csak mesét néz a gyerekünk, semmit sem teszünk a személyisgéfejlődéséhez, vagyis hozzáteszünk, méghozzá az agressziót. Sokkal gyorsabban pörögnek a képek, mint ahogyan azt a gyerek agya fel tudná dolgozni. Az olvasott mesének pedig van egy íve, és miközben anya ölében ül, ez az agresszió ki tud jönni. Most már ezt számos kutató is alátámasztotta, mondja a szakértő.

Nem érek rá, mert olvasok

Horvát Rice Valéria szerint, aki nem értően olvas, az az irodalmat nem élményként, hanem kötelezően megtanulandó adathalmazként értelmezi. 

– Szoktam mondani a diákoknak, hogy magolják a recepteket, ahelyett, hogy megennék a csokitortát. Nem kell tudni az adatokat a könyvről, mert legfeljebb műveletlennek tűnsz, mert nem tudod, ki Nemecsek, de nem tudod, mitől fosztod meg magad azzal, hogy nem olvasol el egy regényt. És azt is sűrűn mondom: képzeljétek el, hogy beültök a sarokba gyümölccsel, csokival vagy csipsszel, és bármit mondanak a szülők, te nem érsz rá, mert olvasol. Kell ennél több?

Korponai Réka 6. osztályos tanuló: 

Nem nagyon szeretek olvasni, mert engem a könyvek annyira nem kötnek le. Szívesebben töltöm az egész napomat néptánccal, népénekkel, ehhez fűződően szívesebben bújom órákig a népénekeket, amik, modjuk, nehezebbek, ahogy a néptáncot is! Szerintem a kötelező házi olvasmányok általában szomorúak vagy rossz véggel fejeződnek. Nem mi választjuk meg, és lehet, hogy az a könyv igazából nem is érdekel vagy nem köt le minket.

Siplika Réka 6. osztályos tanuló

Nem szerettem olvasni, de 3-4. osztályos koromban kezdtem el, mert szülinapomra kaptam egy könyvet. Eleinte csak rövidebb, képes könyveket olvastam, később már komolyabb regényeket is. A házi olvasmányokat én sem szeretem, mert azokat muszáj elolvasni, és melyik gyerek szeret valamit csinálni, ha az kötelező? A Pál utcai fiúkat még szerettem is, de a többit nem nagyon.  Leiner Laura könyveit, Sarah J. Maas Üvegtrónját, a Tüskék és rózsák udvara sorozatot szeretem olvasni, valamint  a fantasyket is nagyon szeretem. 

Szerző: Tómó Margaréta

Nyitókép: Pixabay, illusztráció