A tinédzsereket gyakrabban ragadják el szélsőséges érzelmek, mint a felnőtteket, és gyakran feketén-fehéren látják a világot. Ráadásul önállóan akarják irányítani az életüket. Ha úgy érzik, akadályozzuk őket, frusztrációjukat gyűlöletként élhetik meg.
A kamaszok és szüleik között gyakori az összetűzés. A kamaszok azért dühösek, hogy a felnőttek nem értik meg vagy nem veszik komolyan őket, a szülők pedig attól tartanak, hogy elveszítik az irányítást. Kamasz gyermekünk például akár attól is különösen dühös lehet, ha azt szeretnénk, hogy este hagyja abba a barátaival a csetelést. A velük való kapcsolat sokkal fontosabb számára, mint a mi jóváhagyásunk. Attól való félelmében, hogy kimarad valamiből, agyának „küzdj vagy fuss” régiói aktiválódnak, a logikus, racionális gondolkodást háttérbe szorítva.
Ezt gondolhatjuk erről szülőként
Miután hosszú éveken át szeretetben neveltük, sokkolóan hat, amikor ilyen bántó dolgokat mond gyerekünk. Elgondolkodunk, hogy vajon szülőként mit rontottunk el, amiért így beszél velünk.
Mi járhat ilyenkor a gyerek fejében?
Kortársai többségéhez hasonlóan valószínűleg ő is abban nőtt fel, hogy őszintén fejezze ki az érzéseit (szeretetét és gyűlöletét egyaránt), őszintébben, mint a mi időnkben volt szokás. Ezért ez a bántó szó nem is tűnhet számára olyan súlyosnak.
A fiatalok azt gondolják, hogy a telefonhasználat ugyanolyan alapvető emberi jog, mint a táplálkozás vagy a ruházkodás. Azért borul ki, mert még nem érti a korlátok szükségességét.
Ez a szó a végső megoldás számára, hogy értésünkre adja, mennyire fontos neki, hogy a saját útját járhassa. Ha éppen komoly konfliktusban van a barátjával, a telefon elvételét élet-halál kérdésként élheti meg.
A kamaszok a szívük mélyén pontosan tudják, hogy nem mondhatnak ilyen kegyetlen dolgokat a szüleiknek, akiktől annyi szeretetet kaptak. Egy ilyen kirohanás után valószínűleg lelkiismeret-furdalása lesz, de nehezére esik a bocsánatkérés, ha nem beszéljük át, mi is történt.
Hogyan reagáljunk az adott helyzetben?
Ne vegyük személyes sértésnek. Ha szem előtt tartjuk, hogy nem ellenünk, hanem az általunk szabott korlátok ellen lázad, könnyebb nyugodtnak maradnunk.
Érezze, hogy meghallgatjuk. Felfokozott érzelmi állapotban van, ezért röviden, világosan tudassuk vele, hogy értjük, mit érez, például így: „Tudom, hogy mérges vagy, hogy nem telefonozhatsz tovább.”
Értsük meg, mi van a viselkedése mögött. Vegyük észre, hogy a lehető legdurvább szavakkal sokkolni akar minket, hogy vonjuk vissza a döntésünket.
Oldjuk fel a szituációt. Habár elsőre legszívesebben bocsánatkérésre szólítanánk fel, azzal csak tovább dühítenénk ebben a felfokozott érzelmi állapotban. Mondjuk ezt: „Beszéljünk majd, ha megnyugodtunk.” Így kap rá időt, hogy logikusan, értelmesen tudjon gondolkodni.
Mit tegyünk hosszú távon?
Az alvás jelentősége. A legtöbb kamasz a folyamatos alváshiány miatt nehezebben kezeli az érzelmeit – egyharmaduk naponta kevesebb mint hét órát alszik. Az alváshiány kihat az agy komplex érzelmi központjának működésére, és hajlamossá teszi őket a kitörésekre.
Javasoljuk, hogy próbáljon másképp reagálni. Amikor nyugodtabb, magyarázzuk el neki, hogy a sértegetés sosem segít. Dicsérjük meg, amikor legközelebb visszafogottabban sikerül kezelnie az indulatait.
Tanítsuk empátiára. Mondjuk el, milyen érzés volt hallani a szavait. Magyarázzuk el, hogy akármilyen dühös is, méltósággal, tisztelettel kell bánnia másokkal.
Legyünk következetesek. Ha engedünk neki, hogy megóvjuk a csalódástól, vagy elkerüljük a veszekedést, annál gyakoribbá válnak a kitörései, ha nem az van, amit ő akar. Egyértelműen húzzuk meg tehát a határokat.
A fenti cikk a Mi jár a kamasz fejében? című könyv szerkesztett részlete. Az Angharad Rudkin könyvében szereplő több mint 100 mindennapi helyzet segítségével megtudhatjuk, mit tegyünk, amikor gyerekünk ránk csapja az ajtót, és hogyan kezeljük például az online biztonságával, a szorongásával, az iskolai teljesítményével és a szexualitásával kapcsolatos kérdéseket.
Forrás: hvg.hu
