Szoptatni boldogság és öröm – kivéve akkor, ha sorozatos nehézségekkel kell megküzdeni nap mint nap. Különösen a több-kevesebb fájdalommal járó mellbimbósebek tehetik próbára az anya tűrőképességét. A babaszoba.hu összefoglalója.
Meglepően erőteljes, ahogy az újszülött szopik! Aki még sosem tett mellre kisbabát, annak egészen újszerű érzés. Ám fájdalmasnak nem szabadna lennie, hiszen a kisbaba szája, szopástechnikája és a mell, valamint a mellbimbó formája éppen olyan, amilyennek lennie kell. Legalábbis az esetek többségében. Ezt gyorsan hozzá kellett tennem, hiszen nagyon sok édesanya (magamat is beleértve) mégiscsak fájdalmat érez, amikor az első napokban-hetekben szoptat. Ez vajon rendjén van így? Velejárója a szoptatásnak? Meg kell szenvedni érte?
Ezekre a jogos kérdésekre sajnos nem adható egyszerű és rövid válasz, kivéve talán az elsőt: természetesen nincs rendjén, ha fáj. A legfontosabb, hogy megkeressük az okokat, hiszen a mellbimbó érzékenységének, sebesedésének mindig megvan a maga magyarázata, és többnyire gyógymódja is. Most csak a leggyakoribbakat soroljuk fel.
- Érzékeny mell
Számos szakember állítja, hogy a jól mellre helyezett baba szopása nem fájhat, nem okozhat sérülést. Ezért olyan fontos, hogy a baba-mama páros kezdetben többször is segítséget kapjon ehhez a művelethez. Érdemes többféle szoptatási testhelyzetet megismerni és gyakorolni. Fontos, hogy a mellbimbót csak akkor kínáljuk az újszülöttnek, ha ásításszerűen nagyra nyitja a száját, és törekedjünk arra, hogy minél nagyobb részt bekapjon.
Teste forduljon a mama felé, bújjon szorosan hozzá, legyen biztosan megtámasztva, fejecskéjét ne kelljen elfordítania. Így elérhetjük, hogy a baba nyelve vályút képezzen a bimbó körül, és egészen a lágy-kemény szájpadlás határáig beszippantsa, és így szívja. Eben az esetben nem súrlódik a bimbó a szájpadláshoz, nem keletkeznek rajta még pirinyó sérülések sem. Érzékeny mellbimbójú nőknél előfordulhat, hogy a baba jó szopástechnikája ellenére is fájdalmassá válik a szoptatás. Ha az érzékenységen kívül más gond nincs, napról napra javulni fog a helyzet, valahogy úgy, ahogy a jó cipőt is megszokja a láb.
- Rossz szopástechnika
Néhány újszülöttnél előfordul, hogy kezdetben “nem jól” szopik. Ezt okozhatja például méretbeli aránytalanság: pici száj, hatalmas mellbimbó. A baba nem tudja eléggé bekapni, öklendezik tőle, mivel azonban épp rossz helyen szívja, erős fájdalmat és még sebeket is okoz. Ebben az esetben az idő a legjobb és legbiztosabb orvosság: ahogy nő a baba, nő a szája is. Mivel kezdetben igen gyors a növekedés (akár egy kiló havonta), reménykedhetünk abban, hogy csak néhány hetet kell így kibírni.
Erős fájdalom esetén próbálkozhatunk bimbóvédővel (nem szokott segíteni), végső esetben pedig a tej lefejésével. Adjuk kispohárból, kiskanállal a babának, és néha feltétlenül szoptassuk meg, nehogy elfelejtse, hogyan is működik a dolog.
- Lenőtt nyelv
Már az első napokban súlyos, vérző, legtöbbször hosszanti repedéseket okozhat, ha le van nőve a baba nyelve. Ezt a nyelv hegyén látható behúzódásról ismerhetjük fel, és arról, hogy a baba nem tudja eléggé kinyújtani a nyelvét, néha még az alsó ínyét sem éri el. A megoldás az esetek többségében roppant egyszerű: az orvos elvágja a nyelvféket, s így mozgékonyabbá, nyújthatóbbá teszi a nyelvecskét.
- Lapos vagy befelé forduló mellbimbó
Szopási akadályt egyik sem jelent, de a szokásosnál nehezebb lehet a jó szoptatási mód megtalálása, és sebesedés is gyakrabban léphet fel. Ne kezdjük bimbóvédővel, hiszen nagy a valószínűsége, hogy anélkül is boldogulunk! Cumival, cumisüveggel megnehezítjük a baba dolgát, hiszen a mellbimbó nagyon más, és neki abból kell megtanulnia szopni. Segíthet egy kis előfejés mellszívóval, ez ugyanis kiemeli a bimbót, megindítja a tejet, így könnyebben boldogul az újszülött.
Ne várjuk meg a tejbelövellést, mert akkor még nehezebben tudja bekapni a pici. Befelé forduló bimbónál jellegzetes a kráterszerű seb, ez a letapadt kötőszöveti szálak felszakadozása, a kifelé fordulás folyamata miatt alakul így. Biztató, hogy múlékony sérülés, gyakori szoptatás mellett két-három hét alatt begyógyul. Lapos bimbónál a leggyakoribb gond a véraláfutás, mely abból fakad, hogy a bimbót nem sikerül középen bekapni a babának, hanem másutt kezdi szívni.
Ha szendvicsszerűen összelapítjuk a bimbóudvart, és így kínáljuk a babának, talán sikeresebb lesz a művelet. Gyakorlat teszi a mestert, ezért nem célszerű szüneteltetni a szoptatást, hiszen így csak elnyújtjuk a kínlódós időszakot.
- Rosszul beállított mellszívó
A túl erős szívóerőre állított gépi vagy a vákuumos kézi mellszívó repedéseket okozhat a bimbón, sőt a túlzásba vitt fejés, a rosszul mellre illesztett szívófej hatására meg is dagadhat, ödémássá válhat a mellbimbó. Megelőzésképpen próbálkozzunk először inkább kézi fejéssel, ha ez végképp nem megy, a legkisebb szívóerőre állítsuk a gépet. A szívófejet mindig a mellbimbó közepére illesszük.
- Felülfertőződés
A sérülésekkel fájdalmasságukon kívül az a legnagyobb gond, hogy kaput nyitnak a legkülönfélébb kórokozóknak, amelyek megfertőzhetik a bőrt és magát a mellet is. Leggyakoribb a gombás bőrgyulladás. Tünete az égő, viszkető érzés, szoptatás alatt alkalmanként erős fájdalom. A bimbó fényessé, rózsaszínné válhat. A mellbimbót és a baba száját ilyenkor együtt kell kezelni, a szoptatást természetesen nem kell abbahagyni. A jól megválasztott gyógykenőcs arról is felismerhető, hogy két napon belül jelentős javulást hoz.
- Problémák a babánál
Előfordul, hogy a csecsemő szájának kisebb-nagyobb anatómiai eltérései okozzák a sebesedést: például túl rövid vagy túl hosszú a nyelv, a szájpadláson olyan mélyedés látható, mintha belenyomtuk volna az ujjbegyünket (gótikus szájpad). A növekedés során általában ezek a problémák is veszítenek súlyosságukból, egyre kevesebb fájdalmat okoznak. Átmeneti oxigénhiány következtében előfordulhat, hogy túl kötött a szájizomzat, ezért “harap” a baba fogatlan ínyével. Ezen gyógytorna segíthet.
- Harapás
Fogzás idején mindig résen kell lenni! A baba véletlenül is, félálomban is, mérgében is (például ha zavarja, hogy beszélgetünk szoptatás közben) ráharaphat a bimbóra. Ha valóban szopik, nem tud harapni. Fél szemünk mindig rajta legyen, amíg meg nem szokja, hogy óvatosan bánjon éles kis fegyvereivel!
Mit ne tegyünk?
- Ne dörzsöljük törölközővel, fogkefével a mellbimbót a terhesség alatt! Ez egyszerű kínzás, nem előzi meg a későbbi esetleges sebesedést.
- Lehetőleg ne szüneteltessük a szoptatást, ez csak szaporíthatja a problémákat.
- A sebesedés és a felülfertőződés nem indokolja a szoptatás felfüggesztését. A babának nem árt, ha a szopott tejbe vér is keveredik.
- A mellbimbókenőcsként árusított termékek NEM alkalmasak a sebesedés és felülfertőződés megszüntetésére, ezért használatuk is felesleges, akár árthatnak is, ugyanis eltömődhetnek tőle a Montgomery-mirigyek kivezető nyílásai. Ezek a kis barna pöttyhöz hasonló mirigyek termelik a mellbimbót puhán tartó természetes balzsamot. Felülfertőződés esetén az orvos feladata, hogy antibiotikumos, illetve gombaellenes hatóanyagot tartalmazó kenőcsöt írjon fel. Ezeket szoptatás előtt meleg vízzel lehet lemosni.
- Sebes mellbimbóra nem szabad sem melltartóbetétet, sem más szigetelő réteget tenni. Fontos, hogy a sérülés szellőzzön, és ne ragadjon bele semmi.
- Ne használjunk jód- vagy alkoholtartalmú fertőtlenítőket a sebes bimbóra!
- Ne mossuk szappannal a bimbót! Gombás fertőzés esetén indokolt lehet a szappanos lemosás, egyébként az a legjobb, ha az anyatejet hagyjuk rászáradni.
- Ne használjunk öblítőszert olyan ruhaneműhöz, amely a mellbimbóhoz ér. Allergiás bőrgyulladást okozhat!
- Ne húzzuk ki a bimbót a baba szájából, először toljuk be kisujjunkat az ínye közé!
Fotó: Pixabay, illusztráció
