Csütörtökön délelőtt egy hajdújárási család holtan találta a saját házukban 12 éves fiúgyermekét. A fiú feltehetően játék közben, egy zsinórral véletlenül megfojtotta magát. Szavakkal kifejezhetetlen tragédia és fájdalom. Pap Ágota pszichológust arról kérdeztük, hogyan beszéljünk a gyerekekkel a vélt és valós veszélyekről, hogyan beszéljünk velük társuk elvesztéséről és hogyan előzhetőek meg az ilyen és ehhez hasonló véletlen balesetek. 

Miről kell beszélnünk, beszélnünk kell-e a gyerekkel ezekről a veszélyekről és hogyan?

— Ezek után úgy tűnhet, hogy szinte minden tiltólistára került a házban, és a szülő egy percre sem engedheti el magát. Ezt sokban megkönnyítheti a nevelés, amiben a gyerekkel – bizony sokszor és sokat – beszélnek a veszélyekről, vagy azok következményeiről, és hogy megértessük velük, mi magunk is szert tettünk valaha erre a tudásra, s nap mint nap bizonyítunk, például a közlekedésben, vagy épp a sütés-főzés közepette. S bár elcsépelt szövegnek tűnhet, de sokat jelent az általunk mutatott minta: ahol azért kapcsoljuk be a gyereket a gyerekülésbe, mert nem szeretnénk, ha baja lenne, és nem azért, hogy elkerüljük a rendőri büntetést. Persze az is jó, ha nyitottak vagyunk a kérdéseikre, ha az idősebb gyerekek esetében is átbeszéljük, milyen feladatokat bízunk rá, és mi az, amit majd mi teszünk meg helyettük. Vagy ha érdeklődünk arról, mi az, ami foglalkoztatja őket. Ma már sok lehetőség mutatkozik a mások által rögzített kísérletek követésére az Interneten. Tudományosan bizonyított, hogy az elrettentés nem a legjobb módszer a megelőzésre, de a valós történések sajnos itt vannak körülöttünk.

Elég egy kicsi figyelmetlenség és tragédia történhet, hogyan tudják ezt feldolgozni a szülők, a testvérek?

— Sajnos a gyászfolyamat során megjelenik a düh érzése is, ami sokáig csak nehezen csillapítható. Ilyenkor szoktuk magunkat, vagy akár a többi családtagot felelősségre vonni a tragédia bekövetkezte miatt. Fontos lenne, hogy a család egyben tartsa magát, hogy ne keressenek bűnösöket és cinkosokat, hanem hogy együtt, egymást segítve viseljék a gyászmunkát. Az elhunyt gyermekét gyászoló család élete a gyász lezárulta után sem lesz ugyanolyan, mint régen, hisz a gyermek emlékét nem lehet és nem is szabad kitörölni. Ezért is fontos, hogy megfelelő támogatást kapjanak.

A halál bekövetkezte után fontos, hogy a szülők láthassák gyermekük holttestét, és amennyiben lehetséges, mindketten bevonódjanak a szertartás körüli ügyek intézésébe. Ez és a temetésen való részvétel megelőzheti a későbbi túlzott bűntudat kialakulását, és segítheti a halottól való elköszönést.

Mivel ilyenkor még jogi törvénykezés is születik, a gondatlanság kérdése miatt, az eset a szülők, vagy az illetékesek büntetését is maga után vonhatja, aminek további kellemetlen következményei lehetnek. De azt gondolom, egy szülő számára nincs nagyobb büntetés a gyermeke elvesztésétől.

Mit tehet a környezet ilyen esetben?

— Napjainkban a gyásszal egyedül vagy szűk családi körben kell szembenéznünk, ami így sokkal nehezebbé vált. Kimondottan elvárásként lengi körül a gyászolót az a nyomás, hogy minél előbb szedje össze magát, élje újra a régi életét – mindezt segítség nélkül. A család a barátok támogatása, a velük való beszélgetés rengeteget nyújthat. Ilyenkor kerülendő a bűnbak keresése, és a címkézés.

Van, aki önsegítő csoportban találja meg azt a támogatást, amit igényel. Ezek közös jellemzője, hogy nem szakember vezeti, a csoporttagok egyenrangúak, véleményük, érzéseik s gondolataik kifejezésével segítik egymást. Emellett vannak az interneten is elérhető fórumok, lehetőségek – amik az anonimitás biztonságát nyújthatják. Emellett professzionális segítő bekapcsolása is indokolt néha.

Mindezeket szem előtt tartva még a váratlan veszteség is feldolgozhatóvá válik, a fájdalom kissé csitul, segítve a család együttélésének fenntartását, amiben mindig helye lesz a békés, nyugodt megemlékezésnek.

Hogyan előzhetőek meg, megelőzhetőek-e az ilyen tragédiák?

— Elsősorban fontos a gyerekek számára a koruknak megfelelő biztonságos környezet kialakítása, ami nem anyagi kérdés. Másrészt fontos lenne, hogy „megtanuljunk” a mindennapi életben a gyermek fejével, eszével gondolkodni. Megnyugtató érzés tudni, hogy megteszünk mindent a gyerekek biztonsága érdekében. Elvileg a törvény is ezért látja elő azt, hogy a gyerekek ne maradjanak szülői felügyelet nélkül otthon 12 éves korukig. Ez a határ módosulhat akkor, ha egy értelmileg fogyatékos, vagy valamilyen krónikus betegséggel rendelkező gyerekről beszélünk, stb. Leggyakoribbak az esés, leesés következtében létrejövő balesetek, ezt követik a forrázásos-égéses balesetek, illetve mérgezések, önfojtások.

A biztonságos környezetnél érdemes odafigyelni a kiságyra, a rácsok közötti távolságra – ami nem lehet több 6 cm-nél, vagy akár az ágy alján levő rácsokra is. Ne hagyjuk felügyelet nélkül a pelenkázóasztalon sem a babát. A gyerek-etetőszékeket a kicsik gyakran megpróbálják feldönteni, de állni is veszélyes benne, és a lecsúszás is gyakori. A fürdetés is sok veszélyt hord magában. Jó, ha kontroll alatt tartjuk még nagyobb gyerek esetében is. Ma már sok figyelem jut az elektromos vezetékek és a kapcsolók „gyermekbiztossá” tételére, főleg, hogy ne nyúlhassanak bele, ne akadjanak bele. A lakáson/házon belül érdemes odafigyelni a bútorok megfelelő rögzítésére, vagy például a lépcsők elérhetőségére, később csúszására. A mi házunkban van lépcső, ezért volt lehetőségem a fiaimat megtanítani rajta biztonságosan közlekedni. Ám ha olyan barátok jönnek hozzánk, akiknél nincs, bizony nagyobb is a szülő aggodalma. Ugyancsak fontos, hogy a „kés, villa, olló gyerek kezébe nem való” mondást csak részben száműzzük a gondolatainkból, hisz nem az a cél, hogy a kölyök ne tanuljon meg velük bánni, de sohasem tudhatjuk, hogy milyen célból nyúlnak hozzá akkor – szerelnének, javítanának, alkotnának, stb. -, amikor ezt nem tudjuk kísérni.

Manapság már minden játékon ott szerepel, hogy mely korosztálynak ajánlott. Higgyék el, ez nem véletlen. S mivel a gyerekek sokszor a használati vagy dísztárgyakban is „játékszert” látnak, fontos velük tisztázni időről időre, hogy ez nem így van. A kert és a garázs pedig ebből a szempontból egy gyereknek maga a mennyország. Ezért, amikor a 4-5 éves gyerek besegít a kerékcserébe, akkor azért érdemes utána tisztázni vele, hogy ezeket a dolgokat csak és kizárólag szülő, illetve felnőtt kíséretében csinálhatja a jövőben is. Sőt, tudatosítsuk azt is, a konyha sem játszótér, ott nem lehet labdázni, ugrálni, vagy szaladgálni. Ezt fokozottan be kell tartani, különösen, ha több gyermek is van a családban. A házban a háztartási tisztítóeszközök legyenek elzárva.