Az Egyesült Nemzetek Szervezete 2011-ben fogadta el azt a határozatot, amellyel október 11-ét a Leánygyermekek Nemzetközi Napjává nyilvánították, ezen a napon a lányok jogait, valamint a lányokkal szembeni egyenlőtlenség tudatosítását helyezve a figyelem középpontjába.

A tartományi ombudsman ebből az alkalomból kiadott közleménye emlékeztet arra, hogy ebben az évben ünneplik a pekingi nyilatkozat és cselekvési platform elfogadásának 25. évfordulóját – ez a legfontosabb dokumentum, amely a nők és lányok jogainak előmozdításával foglalkozik, és amelynek célja egy olyan világ, ahol minden lány és nő megvalósíthatja alapvető jogait, az erőszak nélküli életet, az iskolába járást és a kívánt iskolai végzettséget, a házasságkötés idejének megválasztását, az “azonos munkabérért azonos fizetést” elvét.

A lányok nemzetközi napjának idei témája: Az én hangom, az egyenlő jövőnk és a hangsúly a serdülőkorú lányok támogatására helyeződik, arra, hogy a nemen alapuló erőszaktól mentesen élhessék életüket, hogy azt tanulhassák, amit ők maguk választanak, és aktivistaként a felgyorsult társadalmi változásokat vezessék.

A tartományi ombudsman emlékeztet arra, hogy a nemek közötti egyenlőség, ezzel együtt a nők helyzetének erősítése a fenntartható fejlődés egyik célja, amely többek között a nemen alapuló megkülönböztetést és az erőszak minden formájának, továbbá az olyan káros gyakorlatoknak a megszüntetését jelenti, mint például a gyermekházasságok.

Mi pedig vajdasági anyukákat és apukákat kérdeztünk arról, milyen lányos szülőnek lenni, mit tartanak fontosnak átadni a lányaiknak, és tapasztaltak-e valaha megkülönböztetést a nemük miatt. Köszönjük nekik az őszinte szavakat! Olvassák nyitott szívvel és szeretettel, tanuljunk egymástól!

 

Futó Zsuzsanna, egészségügyi nővér:

Nem is igazán gondolkodtam eddig azon, hogy lányos anyukaként mit jelent nekem a lányom, hogy hátrányos helyzetben van e a neme miatt. Mivel az mellett hogy lányos anyuka vagyok, egyedülálló anyuka is vagyok. Talán ez a második dolog jobban meghatározza a napjainkat és azt hogy mire tanítom és mit szeretnék átadni neki. Fontosnak tartom, hogy önálló legyen, most és a későbbiekben is. Bízzon az emberekben, de tanulja meg hogy csak magára számíthat az életben.

Sokszor beszélgetünk, elmondom neki mennyire fontos hogy bízzunk egymásban, hogy ne legyenek titkaink, és még ha rosszat is csinált vagy szégyelli magát valami miatt, mindig elmondhatja, én mindig itt vagyok neki, és csak így tudunk segíteni egymásnak.

Próbálok a lehetőségeinkhez mérten minél többet utazni vele, nyaralni, telelni, pár napra, egy hosszú hétvégére. Megerősítik a kapcsolatunkat az ilyen pihenések. Szeretném, ha ezekre a dolgokra emlékezne, az utazásra, az élményekre.

Szeretném, ha önálló erős magabiztos nővé érné ki magát. Aki tudja hol a helye a világban, követi az álmait. Bárhogy is dönt majd az életben, mindig mellette leszek, a háttérből figyelem majd és ha kell támaszt nyújtok neki.

 

Korponai Izabella, üzletvezető:

A lányaim a másik felem. Az életem akkor teljesedett ki, amikor megszülettek. Előtte is boldog voltam, de amióta világra jöttek megváltozott minden. Nem könnyű, néha nagyon nem az. De szeretek minden velük töltött percet, akkor is ha bújós szeretetgombócok és akkor is ha hisztis, ajtócsap kodós kamasszá válnak. Az a tudat, hogy a nap végén láthatom, hallhatom a lányaim, más megvilágításba helyezi az egész munkával töltött napomat.

Nagyon fontosnak tartom, hogy ne kényeskedő hercegnőt neveljünk belőlük, hanem szorgos, bátor és belevaló, talpraesett nőt. Az első pillanattól kezdve nagyon nagy hangsúlyt fektettünk az önbizalmuk erősítésére, természetesen arra odafigyelve, hogy ez ne alakuljon át nagyképűséggé. Fontosnak tartom megtanítani nekik az odafigyelést, megértést, mások elfogadását, a másik meghallgatását és azt is ha rosszul alakulnának a dolgok, akkor is emelt fővel álljanak fel, és folytassák az életet.

Nem éreztem, vagy tapasztaltam azt, hogy hátrányos helyzetben lennének a gyerekeim csak azért mert lányok, de biztos lesznek olyan pillanatok, szituációk az életben, amikor ez megtörténhet. Inkább arra koncentrálok, hogy megtanítsam nekik azt, hogy hogyan kezeljék az ilyen helyzetet és akkor gyorsan túlléphetnek egy ilyen szituáción, szerencsésebb esetben pedig még a hasznukra is válhat.

Müller Vörös Hajnalka, tanár:

Amióta az eszemet tudom, arra vágytam, hogy majd legyen egy lányom. A naplóimat már tiniként is hozzá írtam, elképzeltem, hogy majd átadom neki, amiket én megéltem. Azóta van két lányom, és rájöttem, hogy ez a tanítás egy csodálatos kétirányú folyamat. Minden nap tanulok valamit általuk, róluk, az emberekről és magamról – az erőmről, a határaimról, a gyengeségeimről.

Ahogy az idősebb lányomnak közeledett az idő, hogy belekerüljön a rendszerbe –  óvodába, iskolába –  a sok “útravaló” között egyiket egyre fontosabbnak kezdtük látni az apukájukkal: megerősíteni a jellemüket annyira, hogy az esetleges negatív külső behatások ne okozzanak nagy kárt az önértékelésükben. Természetesen jót és rosszat is meg kell élniük, hogy érett felnőttek lehessenek, ez elkerülhetetlen; de a felesleges bántások ellen próbáljuk őket “felfegyverezni”, hogy tudják, azok csak annak a fejében léteznek, akik mondják őket. Szerencsére az idősebb lányom sikerrel alkalmazza ezt a gondolatot már óvoda óta. Stabil karaktert kiépíteni, aki ha kell kiáll magáért és másokért, de ha úgy adódik vállalja a könnyeit is – nekünk fontos, és nagy kihívás.

Az ovis hajhúzogatásokon kívül soha nem tapasztaltunk semmilyen hátrányos helyzetet amiatt, hogy lányok. Természetesen nem egyezem az “eztcsak azért csinálják a fiúk, mert udvarolnak” közhiedelm megengedő erejével, de ezen az apró kellemetlenségen kívül nem volt rossz tapasztalata a lányoknak.

Pressburger Csaba, újságíró:

Kutya nehéz úgy megmondani, milyen lányos apukának lenni, ha az ember nem ösmeri a fiús apukaságot. Azt tudom csak, milyen az apukaság, pontosabban a szülőség – a mi családunkban ugyanis nincsenek hentesbárddal elválasztva egymástól anya- és apaszerepek. Három gyereket (történetesen: lányt) két dolgozó szülő csakis úgy tud ellátni, nevelni, támogatni, ha mindketten csinálják, amit előre alaposan kilogisztikáztak, vagy ami épp váratlanul szembejön, áthúzva a kínkeservesen megszült terveket.

De persze mindez csak a felszín. A lényeg a sok vicces és komoly beszélgetés, a sikerélmények, az összebújás, a közös élmények és a közös emlékezések. Mert a gyerekek (a lányok, de biztos a kisfiúk is) rengeteg energiát adnak az apukáknak és az anyukáknak! Legalább feleannyit, mint amennyit elvesznek, de egye fene.

Zoraje Éva, újságíró: 

Két kislány édesanyja vagyok. Lili 5 és fél éves, Emma 5 hónapos. Lili születésével váltam édesanyává, ami nagyon különleges esemény volt számomra. Az, hogy lányaim (is) vannak, teljesen más emberré tett. Gyakran látom bennük önmagamat és ez ugyanannyira megrettent, amennyire boldoggá tesz. Igyekszem mindenre megtanítani őket, mert látom, hogy a nők csakis a tudásukkal tudnak előre jutni az életben. Eddig még nem éreztem azt, hogy hátrányban lennének azért, mert lányok, de ilyen fiatalon ez szerintem nem is jellemző. Fontosnak tartom megtanítani őket az önállóságra és arra, hogy mindig tartsanak ki az elveik mellett. Szeressék önmagukat, tiszteljék a többi nőt és mindenekelőtt mindig tartsanak össze. Isten éltesse a kislányokat!