Kedves (leendő) szülők! A kisbabák sírnak! Mivel más kommunkiációs lehetőségük nincs, ezért minden újszülött és csecsemő sír. Jobb, ha megbarátkozunk időben a gondolattal. Nem azért sír, mert nem tetszünk neki, nem is azért, hogy bosszantson bennünket, és nem is azért, amiért mi felnőttek – ha totál kiborultunk!
Kisbabánk legtöbbször azért sír, mert éhes. Síró csecsemőt legkönnyebb mellre helyezéssel megnyugtatni. A szoptatás nem csak az üres pocakra, hanem az egyedüllétre, vagy éppen túlfáradásra is nagyon jó ,,gyógyszer”! Mi is lehetne megnyugtatóbb, a mami karjainál? Talán csak Apa mellkasa vagy ölelése…
Az éhes baba sír, csak rövid szüneteket tart, egy-egy levegővétel erejéig, de nem hagyja abba, szinte kiabál. Ilyenkor egyetlen más trükk sem válik be, csak az etetés!
Kisbabánk sírhat a pelus tartalma miatt is. Tapasztalatom inkább azt mutatja, hogy kakilás előtt sírnak, mert a bélmozgásokra egyes gyerekek nagyon érzékenyen reagálnak. Ilyenkor, emeljük őket függőlegesbe, kicsit sétálgassunk, hogy a gravitáció segítsen a nyomásban. Az eldobható pelenkák korszakában, ritkán sír egy csecsemő a nedves közeg miatt. Pelenkakiütés miatt, annál inkább. Nagyon idegesítő és fájdalmas lehet a piros, gyulladt, “bedunsztolt” bőr.
Kezdő szülők gyakran annyira óvják kicsinyüket, hogy a kelleténél sokkal jobban felöltöztetik illetve a szoba hőmérséklete az 
átlagostól, sokkal melegebb. Tapintsuk meg nyugtalan kisbabánk tarkóját. Ha meleg, nedves, esetleg piros kiütéseket is látunk, akkor biztosra vehetjük, hogy a gyereknek melege van! Ha a mellkasa hűvös tapintású, akkor pedig fázik , és sírásával ezt szeretné közölni velünk.
A vigasztalhatatlan sírásnak nem ritkán a baba túlingerlése az oka. Figyeljük csak meg a viselkedését! Ha fejecskéjét tőlünk ellenkező irányba forgatja, ha szemeit csukogatja, dörzsölgeti vagy már ásítozik is, akkor már el is késtünk a lefektetéssel. A picik idegrendszere még nagyon éretlen. A nap folyamán rengeteg új dologgal kell megismerkedniük, ha a nap végén ehhez még hozzájön néhány látogató, új arcok, új hangok, illatok, dajkálgatás, és még az anyuka is feszélyezve van a látogatóktól, akkor ne csodálkozzunk, ha néhány napos babánk ,,kiakad”. Egyszerűen túl sok az input, csak nem tud szólni. A túlingerelt babát nagyon nehéz megnyugtatni. Szemlátomást fáradt, de nem tud elaludni, vagy néhány perc után felriad, keze-lába jár! Segíthet ilyenkor egy közös fürdőzés, baba- masszázs, vagy összebújás egy besötétített szobában. Apuka mellkasán feküdve nyugszik meg a legtöbb újszülött. Ha ezt kiegészítjük még bőrkontaktussal is ( baba és papa is félig meztelen), akkor a siker szinte garantált.
A sírás oka ritkán, de lehet fájdalom is. Ilyenkor a baba szinte felsikolt, felébresztve a szülőkben a gyanút, hogy ,,valami nincs rendben”. Ha már minden mást kizártunk, akkor gondoljuk át, hogy lehet-e kezdődő fogzás, fülfájás, bedugult orr, az, amitől kisbabánk nyűgös.
Legtöbb sírást a hasfájás számlájára írunk. Ha nem tudjuk, mi a baj, akkor hajlamosak vagyunk hasfájósnak ítélni a babát. A kólikák tipikusan este jelentkeznek (de legalábbis ugyan abban a napszakban), a kisbaba belevörösödik, zaklatott, lábacskáit felfelé húzogatja. Két hetes kor előtt ritkán jelentkeznek ezek a görcsök.
Bármiért is sír a kisbabánk, meg kell vigasztalnunk! Nyugodtan hallgasson minden szülő az ösztöneire. Nem kell azon aggódni, hogy ,,felszokik a baba” és a hasonló jó tanácsokon, amiket ismerőseinktől kapunk. Csak tegyék azt, amit a szívük diktál! Öleljük át a babát, ringassuk, dúdolásszunk neki. Esetleg fektessük a pelenkázóra és vetkőztessük le, hogy mozogni tudjon. Nagyon fontos, hogy megfelelően reagáljunk gyermekünk jelzéseire, mert így alapozzuk meg az ősbizalmat, a világban való hitét! Ha igényeire senki nem válaszol, akkor felnőtt korában meg sem próbálja ezeket közölni környezetével. Nem baj, ha az adott pillanatban nem tudjuk, mi bántja babánkat, de legyünk mellette. Minden anyának és apának vannak pillanatai, amikor pánikba esik, mert nem érti csecsemője jelzéseit- pedig a könyvek szerint, már tudnia kellene, miért sír a baba! Nagyon nehéz, de a legfontosabb ezekben a zűrös pillanatokban éppen az, hogy megőrizzük a nyugalmunkat. Sok sikert ebben!
Szerző: Komenda Renáta, védőnő
