Tomić Edina nevével nem először találkozhatnak olvasóink. Ő az, aki
évek óta működteti a Zentai baba-mama klubot, ahol immár rendszeresen szerveznek
szülésfelkészítő tanfolyamot. Az év végén hozta nyilvánosságra, hogy többéves munkája beért,
nemzetközi laktációs szaktanácsadói (International Board Certified Lactation Consultant – IBCLC)
oklevelet szerzett, vagyis jogosulttá vált a legmagasabb, professzionális szintű laktációs
szaktanácsadó titulusra.

Meséld el az utad addig, hogy megszerezted ezt a diplomádat!
– Az első találkozásom a szoptatással 2015-ben történt, a fiam megszületésekor. Nem voltam
felvértezve semmilyen ismerettel, addig soha nem láttam szopó csecsemőt, nem is készültem
erre a feladatra. A médiából felém áramló információk hatására mindenféle haszontalan és
káros eszközt beszereztem, amelyről azt hallottam, hogy hozzátartozik a szoptatáshoz.
Amikor a fiam megszületett, mintha kicseréltek volna: minden jött magától, mintha egész
életemben szoptattam volna. Megmagyarázni ugyan nem tudtam, hogy miért nem szabad
cumit adni a szájába, miért teszem minden jelzésre mellre, miért nem kap babavizet, de biztos
voltam abban, hogy ezt kell tennem, jól csinálom. A férjem kivételével a közeli
hozzátartozóim nem értettek velem egyet, minden irányból folyamatosak voltak a jóindulatú,
de egy friss anyukát igencsak összezavaró tanácsok. Nagyon elszántnak kellett lennem, hogy
az ösztöneimre hallgassak. Nem volt könnyű.

Miért volt számodra fontos, hogy megszerezd ezt a diplomát, mi ösztönzött erre?
– A fent említettek hatására akkor, 2015-ben köteleztem el magam a szoptatástámogatás
mellett, és hoztam meg a döntést, hogy mindazt, amire nekem szükségem lett volna, én meg
fogom adni az édesanyáknak: segítek nekik szoptatási céljaik elérésében, bátorítom őket a
szoptatásra, megerősítem őket a szoptatás körüli mindennapos feladatokban. Azt még ugyan
nem tudtam, hogy hogyan induljak el, de amikor csak tehettem, olvastam, kutattam, és így
találtam rá az IBCLC-kre. Ott volt mellettem egy csecsemő, meg voltam én –
eseményszervező, mester marketingmenedzser és idegenforgalmi végzettséggel. Azt már
láttam, hogy ez így, ebben a formában nem lesz elég ahhoz, hogy hiteles szoptatástámogató
legyek. Irányt kellett váltanom, hogy elindulhassak az álmom felé. A laktációs szaktanácsadó
cím ugyanis egészségügyi végzettséget is követel. Hát belevágtam. Iskolapadba ültem,
mellette a humán laktációról mélyítettem el az ismereteimet, képzésekre jártam, melyek
többsége Belgrádban és Budapesten volt, de az akkor még aktívan szopó kisfiamat nem
hagyhattam napokra itthon, így hát minden alkalommal az egész család utazott. Közben
elindítottam egy civil szervezetet, melynek elsődleges céljául a kismamák támogatását és
felkészítését tűztem ki, hogy a tanulással töltött éveim se múljanak segítésnyújtás nélkül.
Mindennek immár öt éve. Életem talán öt legnehezebb éve. De elértem az álmom:
megszereztem az IBCLC laktációs szaktanácsadó képesítést. Mindazt az utat, amelyet idáig
bejártam, nem tudtam volna megtenni a családom és a barátaim megértő támogatása nélkül.
Különös hálával tartozom fiamnak, aki elindított ezen a pályán, és rendületlenül, a mai napig
inspirál.

Mi az, amit valójában ez a diploma takar, mit tanultál, mire kötelez?

– Egy IBCLC laktációs szaktanácsadó a szoptató édesanya és a szoptatott csecsemő
különleges igényeit és szempontjait tartja szem előtt, valamint megelőzi, felismeri, és segít
megoldani a szoptatással kapcsolatos nehézségeket és problémákat. Nem helyettesíti a többi
egészségügyi dolgozó munkáját, sokkal inkább együtt dolgozik velük, kiegészíti az ő
munkájukat, kiterjeszti az anya-csecsemő ellátást. Az IBCLC végzettség nemzetközi
viszonylatban is a legmagasabb szintű képesítésnek számít a humán laktáció területén. Egy
egészen fiatal, de ma már ismert és elismert egészségügyi társszakma. Jelenleg Szerbiában
három IBCLC laktációs szaktanácsadó van. A diplomát ötévente kell megújítani, ami azt
jelenti, hogy újra kell vizsgázni, így a tudás szinten tartása, a legújabb kutatási eredmények
ismerete, a folyamatos továbbképzés elengedhetetlen része a laktációs szaktanácsadói
munkának.
Mit tapasztalsz Szerbiában a szoptatás terén? Milyen szinten, mekkora arányban
valósul meg, és miért adják fel az édesanyák a szoptatást? Hogyan lehetne ezen segíteni,
mi a szükséges hozzá?

– Az UNICEF felméréseiből is látszik, hogy sajnos a szerbiai szoptatási mutatók messze
elmaradnak az ideálistól: 2014-ben 12,8% volt a 0–6 hónapos korig kizárólag szoptatott
csecsemők aránya, 2020-ban ez a szám 24%-ra nőtt, de még ez sem ad okot az
elégedettségre. A szoptatás biológiai norma. Sokan természetes, ösztönös, magától működő
folyamatnak tartják, azonban számos eleme tanulást és gyakorlást igényel. A sikeres
szoptatáshoz szinte semmilyen eszközre nincs szükség, csak egy döntésre, korszerű,
bizonyítékalapú információkra és támogató környezetre. Ha ezek közül bármelyik hiányzik, a
szoptatás könnyen veszélybe kerülhet.
Mik a terveid a diplomáddal?
– Hiszem, hogy nagymértékben megkönnyíthetők a szülés utáni napok, ha a szoptatás alapjait
a kismamák már a várandósság alatt elsajátítják. Célom, hogy bátorítsam a kismamákat a
szoptatás melletti döntésük meghozatalában, hiteles információkkal bővítsem a szoptatással
kapcsolatos ismereteiket, hogy ezáltal megalapozzák a szoptatás sikerét. A szoptatás során
felmerülhetnek nehézségek, de hatékony és időben érkező segítséggel a legtöbb probléma
orvosolható. Úgy gondolom, hogy a szoptatástámogatásban kiemelkedően fontos az
önbizalomhoz való eljutás: az, hogy az édesanyák elhiggyék, képesek saját testükből táplálni
a kisbabájukat a szül(et)és után is.

Edina honlapján (https://tomicedina.rs/home) minden szoptató vagy szoptatni vágyó anyuka
hasznos információkat találhat.

Szerző: VÍGI ZSOLDOS Zsaklina