Mi dolga egy kukacnak? És vajon van-e a Palicsi-tóban hal? Hogyan élnek a deszkázó kiskamaszok? Mindenki talál olvasnivalót a Híd gyerekirodalmi számában, amely 2020 őszén jelent meg, mostantól pedig online is olvasható. Berényi Emőkével, a folyóirat főszerkesztőjével és Herédi Károllyal, a gyermekkiadvány szerkesztőjével beszélgettünk. 

A Híd első gyerekirodalmi száma 2015-ben jelent meg. Sok minden változott azóta, ami a kortárs gyerekirodalmat illeti? Milyen témákat boncolgatnak és hogyan közelítik meg a mai gyerekeket az alkotók?

Herédi Károly:Az első, általam szerkesztett önálló szám valóban 2015-ben jelent meg, de a Híd már 1978-ban közölt egy igen terjedelmes gyerekvers-válogatást a Versek éve kapcsán, amelyet két tanulmány is kiegészített. Az utóbbi tizenöt–húsz évben nagy felfutása volt a magyar gyerekkönyveknek, mind az illusztrációk, mind a szövegek tekintetében. Friss hangok, új ötletek és kísérletezőkedv jellemezte ezt az időszakot. A mostani a konszolidáció ideje, hiszen aminek manapság nagy visszhangja van, az sem feltétlenül a szorosan vett minőségi kérdéseket érinti. Emellett szinte antológiadivatról beszélhetünk, sorjáznak a tematikus, korábban tabunak számító témákat boncolgató vers-és novellagyűjtemények. Feltűnő, hogy gyarapszik az úttörő tevékenységet végző emberek életrajzi könyveinek listája is.

Herédi Károlyhoz gyerekirodalom-kutatóként, magyartanárként, a Jó Pajtás Iránytű rovatának szerkesztőjeként a gyerekirodalom áll a legközelebb. Emőke, főszerkesztőként te miért tartottad fontosnak, hogy ismét szülessen egy olyan Híd–szám, ami a gyerekekhez, de – ahogy a tartalmat böngésztem – kicsit a gyermekeket nevelő és oktató felnőttekhez is szól?

Berényi Emőke: Főszerkesztőként és anyaként is az egyik szívügyem a gyerekek olvasóvá nevelése. A versek és mesék hallgatása nemcsak az anyanyelvi kompetencia és a képzelőerő  fejlesztéséhez járul hozzá, hanem élni is tanít. A bumfordi medvével, a legkisebb királykisasszonnyal vagy a sárkányt legyőző lovaggal való azonosulás a gyerekek mindennapi gondjainak megoldására kínál viselkedési mintákat. A szülők és a tanárok felelőssége abban áll, hogy ezeket a szövegeket a gyerek életkori sajátosságainak és egyéni igényeinek megfelelően válogassák meg.

Herédi Károly: A vajdasági magyar gyerekirodalomban vannak remek teljesítmények, például ifjúsági irodalmunk: nem túl számos, de kiváló minőségű, felfigyelt rá a szakmai közönség is. A gyerekeknek többen írnak, ott a minőség is hullámzóbb. Folyóiratként a Hídban a tudományos szempontoknak is teret kell kapniuk, így került ebbe a lapszámba tanulmány a transzcendenssel való találkozás módozatairól, a társadalmi ideológiák gyerekkönyves megjelenéséről és a Hófehérke filmes adaptációiról. A gyerekirodalom-kritika pedig a szülők, a tanárok és a könyvtárosok számára segíti az eligazodást, így Utasi Anikó írása is.

Kik a kiadvány szövegeinek szerzői?

Berényi Emőke: A kisfiam kedvence a Kufli-sorozat alkotójaként megismert Dániel

András kukacmeséje, amiről talán nem túlzás azt állítani, hogy igazi létfilozófiai kérdéseket tesz fel a gyerekek nyelvén. Az állatbarátok figyelmébe ajánlom Bíró Tímea Matykó-meséjét, ami egy sündisznó viszontagságos útját beszéli el az állatorvosi rendelőig. Jódal Rózsa szövege a bandázni és deszkázni szerető kiskamaszokat szólítja meg. A Kis Herceg-díjjal kitüntetett Igor Kolarovtól ezúttal egy árva kislány édesbús, humortól sem mentes történetét választotta ki a műfordító, Orovec Krisztina. Másik Tivadar a Boloványe nevű egészségfaluban üdülő Epifánia néniről írt, Dudás Robert pedig csupa, a szabadkai gyerekeknek ismerős helyszínről. Versmondóknak jó választás lehet Tékiss Tamás vicces falusorolója vagy André Ferenc és Cirok Szabó István iskolai hétköznapokról (többek között ablakbetörésről és akasztófázásról) szóló versei. Külön öröm, hogy három drámát is lehozhattunk: Oláh K. Tamás nemrégiben a szabadkai

Gyermekszínházban bemutatott, szívmelengető Gergőjét, valamint Mészáros Anikó a zentai Magyar Kamaraszínházban játszott népmese-adaptációját. MiroGavran horvát drámaíró A kisállatorvos című, Varga Viktória által fordított bábjátéka szintén kuriózumnak számít. Bicskei Anikó állatos rajzai pedig még vidámabbá teszik az olvasást.

 

A sok vers és próza tulajdonképpen egy gyerekkönyvé varázsolja a folyóiratot, ami online is olvasható az alábbi linkre kattintva: https://forumliber.rs/book/641/hid-20201011. A gyerekek szeretik a könyveket is, ha megmutatjuk őket nekik. Az iskolás generációt már inkább online lehet elérni? Mik a tapasztalataitok?

Herédi Károly:Az iskolás generációt könyvtárosokon, tanárokon, szülőkön keresztül

lehet inkább elérni, mert bár az olvasás esetükben áttevődik a digitális eszközökre, az irodalmi szövegekhez való hozzáférés még mindig jellemzően papíralapú náluk. Szerencsére a felnőttek, még ha ők maguk nem is olvasnak, szívesen vásárolnak könyveket a gyerekeiknek, és beíratják őket a könyvtárba, vagyis tisztában vannak az olvasás előnyeivel. A következő lépés, hogy jó minőségű irodalmat adjanak a gyerekük kezébe.

 

A Híd, amennyiben nincs éppen járványhelyzet, programokkal is készül a gyerekeknek?

Berényi Emőke:Nagyon szeretnénk könyvbemutatókat tartani az általános iskolákban, amíg azonban a járványhelyzet miatti rendelkezések ezt nem teszik lehetővé, igyekszünk minél több magyartanárhoz eljuttatni a nyomtatott lapszámot.