2014 .augusztus 16-ra volt terminusom, de ő még úgy látta jónak,hogy kicsit késik. 2014. augusztus 19-én reggel 7 órakor az orvosom ajánlatára megindították a szülést. Rajtam kívül még ketten voltak, akiknek indították. 7 óra 10 perckor kapcsolták rám az infúziót.

 9 körül járhatott az idő, mikor megkezdőttek a fájások,és ekkor kezdtem szedni a homeopátiás szert is. Sajnos nem vettem be az összeset, mert sokkal intenzívebb, fájdalmasabb volt a szerrel a fájás, sűrűsödtek is. Úgy éreztem, mintha a csontjaimat húznák szét, nagyon fájt.
Az idő lassan múlt. Eszembe jutottak a kedves jó tanácsok, hogy a fájások közti szünetekben pihenjek, és ne nézzem az órám, hogy mennyi idő telt el eddig. Befelé fordultam és imádkoztam. Tudtam, hogy meg kell ennek történnie, hogy végre a karomban tarthassam a lányom.
Negyed 11 körül a szülésznő újra megvizsgált és  csinált egy CTG-t. Akkor azt mondta, minden szépen halad, olyan 16 óra után meg is lesz. Hú, mikor lesz az – gondoltam magamban. Nagyon fájt, egyre intenzívebbek voltak a fájások. A mellettem levő hölgy fél 12-kor életet adott második gyermekének. Irigykedtem rá, hogy már kész van. Gyűrtem a takarómat, mikor újra jött a fájás, aztán mikor abba maradt, a gondolataim ezek voltak: “Isten akkora terhet ad az embernek, amit el tud bírni, engem, mint az életet adó nőt, meg fog segíteni. Másoknak is sikerült természetes úton a gyermekük szülése, nekem is menni fog.”
Fél 1-kor ismét megvizsgáltak, már magam voltam a vajúdóban, ami nagy megkönnyebülés volt számomra, hisz csend volt.
Egykor lejött a sebészetről a sógornőm, aki mint nővérként dolgozott ott. Ő már édesanya, és tudta min megyek keresztül. Azért említem meg, mert nagyon jó volt, hogy velem volt, támogatott.
Fél 3-kor feküdtem az ágyamon és hirtelen úgy éreztem, hogy nyomnom kell.Újra lejött a sógornőm,hogy megnézze, hogy állok. Mondtam neki, hogy mi van, és ő szólt a szülésznőknek, akik angyalok voltak. Bár szerbül beszéltek és én nem igazán tudtam jól szerbül, de nagy türelemmel és szépen elmondták mit csináljak.
Megvizsgált és azt mondta,hogy nagyon fent van a feje, keljek fel és menjek el a Wc-re és ott nyomjam le a pici fejét. Meg is tettem, de nem segített, ekkor visszakísért  az ágyhoz, oldalt fordított és azt mondta minden tolásnál fogjam meg a térdem és nyomjak. Így is tettem. Sógornőm közben masszírozta a derekamat. Nagyon fájdalmas volt, éreztem ahogy milliméternyit haladt lefelé.
Fél négy előtt azt mondta a szülésznő, mehetünk a szülőszobába, már nem kell sok. Átsétáltam. Felfeküdtem az asztalra, megfogtam a fogó kart és nyomtam, amikor azt mondták, hogy nyomjam.
Egyszer csak éreztem egy vágást. Igen éreztem, mikor gátmetszést csináltak. És a következő nyomásnál már kint is volt a feje. Még egy nyomás és már az egész teste kint volt. Véres,pipaszál lábak. Hihetetlen érzés.
Aztán egy szőke doktornő ült le és összevart, ez fájt a legjobban, a varrás. A testem el akart menekülni előle.
Aztán egy fekete hajú hölgy hozta oda Rékát, becsavarva,mint egy szárma. Egyszerre sírtam és nevettem.
Nem hittem el, hogy ő az én babám. Mellemre tette, hogy szopizzon, de szegényke olyan fáradt volt, hogy rámpillantott és rögtön elaludt.
Azóta vagyok boldog és teljes ember , amióta ő az életem része.
A szüléstörténetek változtatás nélkül, a szerző beleegyezésével jelennek meg. Az ebben a rovatban megjelenő írások tartalma nem feltétlenül tükrözik a babamama.rs szerkesztőségének álláspontját.
A fotó illusztráció