Depresszió gyermekkorban? Bizony lehetséges! Íme a figyelmeztető jelek és a depressziót előidéző lehetséges kiváltó okok!
A depresszió nem azonos a rosszkedvvel! A klinikai depresszió egy betegség és kezelést igényel, míg a kedvetlenség és a szomorúság egy természetes, többnyire átmeneti állapot. A depresszió nem csak a felnőtteket érintheti, hanem bizony a gyerekeket és a kamaszokat is, felismerése azonban azért is nehezebb, mert a felnőttkori formájától, tüneteit tekintve, több ponton is eltér.
Depresszió csecsemőkortól kamaszkorig
A gyermekkori depresszió egyik jellemző tünete, ha gyermekünk képtelen örülni – még olyan dolgok sem teszik boldoggá, amelyek egyébként sokáig örömforrást jelentettek neki – és mindennel szemben közömbös. Egy másik figyelmeztető jel lehet, ha a gyermek értéktelennek érzi magát vagy bűntudat gyötri – és ennek sokszor hangot is ad-.
A depresszió gyanúját keltő tünetek már igen korán, csecsemőkorban megfigyelhetőek. Ebben a korban jellemző a nyűgösség, az ok nélküli sírás, a késés a motoros fejlődésben, valamint az elakadások különböző fejlődési szakaszokban. Kisgyermekkorban megjelenik az ingerlékenység, valamint a testi panaszok. A gyermekek többször panaszkodnak például fej- és hasfájásra, anélkül hogy annak hátterében valamilyen szervi ok állna. Kisiskoláskorban tartós szomorúság, depresszív gondolatok jellemzőek.
A depressziós gyerek sokszor panaszkodik arra, hogy őt senki sem szereti, nem elég fontos és ezért önmagát teszi hibássá (úgy érzi, hogy az ő hibája, hogy mások nem szeretik). A depresszióval küzdő gyerekeknek nincs önbizalma, kisebbrendűségi érzéssel küzdenek.
Serdülőkorban még tovább súlyosbodhatnak a tünetek, megjelenik a negatív jövőkép „belőlem úgysem lesz semmi”, „én mindenre alkalmatlan vagyok” és hasonló kijelentéseket tehetnek az érintett tinik. Emellett jellemző még az aktivitás hiánya és az állandó lehangoltság. A depresszív hangulat mellett az alvás (kevés vagy túlalvás) és az evés zavarai (étvágytalanság vagy mértéktelen táplálkozás) is megfigyelhetőek.
A depressziós gyerekek szociális kapcsolatai is sérülnek, mivel nem tudnak kapcsolatot teremteni, nem bíznak benne, hogy velük bárki is barátkozna, ezért visszahúzódóvá válnak. Gyakran jellemző a gátlásos viselkedés, és a félénkség. Szüleivel és közvetlen környezetével szemben viszont lobbanékonnyá, esetenként kezelhetetlenné is válik. Előfordulhat szinte kezelhetetlen agresszivitás is. Elveszítik fantáziájukat és sokszor fáradtnak tűnnek.
Mi okozhat depressziót?
A gyermekkori depresszió hátterében a genetikai és egyéb biológiai tényezők mellett a pszichoszociális és környezeti tényezők is szerepet játszanak. Egyik fontos tényező, amely drasztikusan megnöveli a depresszió megjelenését, az a korai anya-gyerek kapcsolat sérülése, a kötődés zavara. Növeli a valószínűséget az is, ha az édesanya maga is depresszióval küzd (depressziós szülők gyermekeinél kétszer-háromszor magasabb a korai kezdetű depressziós zavar kockázata).
A családi, elsősorban szülői hatásokon kívül az életesemények is befolyással lehetnek a depresszív tünetek megjelenésére. Ilyen stresszes életesemény lehet valamelyik szülő elvesztése, a szülők válása, gyakori családi vita vagy konfliktus, közeli hozzátartozó betegsége, fizikai bántalmazás, gyakori költözés és a kortárs kapcsolatok hiánya is.
A gyermekkori depresszió 7 figyelmeztető jele
A szakmai protokoll szerint a felsorolt tünetekből ötnek kell teljesülnie két hetes időszakban, melyből egy mindenképpen vagy a depresszív hangulat vagy az érdeklődés vagy öröm elvesztése.
- A nap legnagyobb részében és csaknem minden nap levert hangulat, ingerültség
- Az érdeklődés és öröm jelentős csökkenése a nap túlnyomó részében, és majdnem minden nap
- Jelentős súlycsökkenés vagy súlygyarapodás diétázás nélkül, vagy az étvágy jelentős csökkenése, növekedése
- Alvászavar megjelenése: túl sok alvás vagy elalvási, átalvási nehézség
- Lelassultság, állandó fáradtság és energiahiány csaknem minden nap.
- Értéktelenség, kisebbrendűség érzete vagy állandó bűntudat
- Koncentrációs, döntési képesség csökkenése hosszú távon is
A gyermekkori depresszió kezelése
Ha képesek vagyunk észrevenni az első figyelmeztető jeleket, egy kis odafigyeléssel, tudatossággal rájöhetünk a probléma forrására is. Ebben segíthet, ha pszichológushoz fordulunk. Mivel a gyermek szoros kapcsolatban áll közvetlen környezetével, a családterápiában való részvétel előrelendítheti a gyógyulást.
Segíthet ezen kívül a kognitív viselkedésterápia is (ez több alkalomból áll), mely során a gyermek megtanulja, majd saját környezetében otthon, iskolában gyakorolja azokat a feladatokat, gondolkodásmódokat, melyek javítják hangulatát.
Az interperszonális terápia során a gyermek olyan szociális készségeket tanul, melyekkel a környezethez való elutasító, sokszor agresszív hozzáállása javítható, segítve ezzel hangulatának emelkedését is.
Ha arra gyanakszunk, hogy gyermekünk depresszióval küzd, ne késlekedjünk, minél hamarabb forduljunk szakemberhez, hogy megelőzhessük a komolyabb problémát!
Forrás: gyermekmosoly.hu
Fotó: Pixabay, illusztráció
