Ezzel a címmel közölte egy szülő tapasztalatát a Szabad Magyar Szó. Úgy tűnik, az iskolák mindegyikében, ha csak eltüsszenti magát a gyerek, azonnal hazaküldik. A szöveget teljes egészében, változtatás nélkül közöljük.

 

Mára már oda jutottunk, hogy az emberek szégyellik, ha kiderül róluk, hogy átestek a koronavíruson: a legtöbben igyekeznek ezt titkokban tartani, nem verik nagydobra, de teljesen érthető a viselkedésük, ugyanis nem szeretnék kitenni magukat a megbélyegzésnek, és annak sem, hogy nyilvános helyen többen is jól észrevehető módon eltávolodjanak mellőlük.

A szigorú és sokszor egymásnak ellentmondó szabályok a gyerekek életét is megnehezítik, hiszen sokszor azt sem tudják, mikor tegyék fel a maszkot, és mikor ne, de a szülők sem tudják néha, mit is tegyenek, hiszen az ötéves óvódásnak nem kell maszkot hordania, a hat és féléves elsősnek viszont már igen.

Nincsenek irigylésre méltó helyzetben az iskolában dolgozó tanárok és tanítók, hiszen orvosi feladatkörrel bízták meg őket: ha valamelyik gyerek a koronavírusra utaló tüneteket produkál, akkor azonnal az úgy nevezett COVID-elkülönítőbe kell vinni, ahol az ügyeletes tanár addig vigyáz rá, amíg meg nem érkeznek érte a szülők.

Mi történik azzal a gyerekkel, aki COVID-elkülönítőbe kerül, hová kell utána fordulnia a szülőnek, hogy ismét mehessen iskolába, milyen folyamatot kell végig járnia a szülőnek és a gyereknek, hogy minden visszatérjen a normális kerékvágásba?

Egy vajdasági szülő osztotta meg velünk az ő és a gyereke történetét, amelyből bizonyára mindenkinek jó például szolgálhat, ha hasonló helyzetbe kerül.

„Úgy indultunk neki hétfőn a sulinak, hogy az előző héten tapasztalt orrfolyásnak és köhögésnek nyoma sem volt. Se a reggeli ébredésnél, se az iskolába vezető úton nem kellett orrot fújni, s nem volt egy tüsszentés, illetve köhögés se. Iskola előtt maszk fel, és abban a tudatban váltunk el, hogy két és fél óra múlva találkozunk. Ez azonban nem így történt, mivel egy óra múlva jelentkezett a tanító, aki közölte, a gyermekem sorozatos köhögése miatt a szabályok szerint kellett eljárnia: COVID-elkülönítőbe kísérte, ahol az ügyeletes tanár felügyelete alatt volt. Amint volt egy kis időnk, s meg tudtuk szervezni a párommal, elmentünk a gyerekünkért.

Bizonyára sok szülő ilyen esetben elkezdené hibáztatni a tanárt vagy a tanítót („ugyan már, hát csak párat köhögött, mindenki tudja, hogy ez nem koronavírus”), miközben nem képzeli magát a helyébe. Ha nem tartja be az előírásokat, s megtörténik a baj, hogy egy gyerek tényleg koronavírus-fertőzött, s esetleg a többiek is elkapták, a munkahelyét teszi kockára, de az is megtörténhet, hogy a tanári pályafutása végére is pontot tesz. Éppen ezért egy pillanatig sem gondoltunk arra, hogy a minden segítséget megadó és készségesen segítő tanítót hibáztassuk, hanem az foglalkoztatott bennünket, hogyan tovább, mit kell tennünk, mi a következő lépés. Ez gyorsan ki is derült, ugyanis mivel a gyerekünk a COVID-elkülönítőben volt, így kénytelenek leszünk az orvoshoz fordulni, aki majd igazolást ír, amit huszonnégy órán belül el kell juttatnunk az iskola adminisztrációs osztályának, hogy ők továbbítsák a feletteseiknek.

A délelőtti időszakban már nem volt szabad időpont a gyerekorvosi rendelőben, így maradt a délutáni műszak. Amikor az ügyeletes nővérnek elmondtuk a problémát és a helyzetet, remekül reagált, s azt mondta, volt már ilyen eset, a doktor kiállítja majd az igazolást, amit át tudunk venni.

Dióhéjban így zajlanak a dolgok, azzal, hogy nagyon fontosnak tartom kiemelni, erre az eljárásra akkor van szükség, ha a gyereket az iskolából küldik haza.

Ha a szülő úgy dönt, hogy nem engedi a csemetéjét iskolába, mert esetleg ott köhöghet, folyhat az orra, akkor azt megteheti minden következmény nélkül, ami alatt azt kell érteni, hogy orvoshoz sem kell menni, vagyis igazolást sem kell igényelnie, mivel egy minisztériumi döntés szerint szeptember hónap folyamán a szülő, ha úgy látja jónak, akkor orvosi igazolás nélkül is megteheti, hogy a gyereke nem megy iskolába.

Most így utólag visszagondolva, ha biztosak lettünk volna abban, hogy ez a korábban beharangozott eljárás a gyakorlatban is működik, akkor is úgy döntöttünk volna, hogy menjen a gyerek az oktatási intézménybe, hiszen reggel semmi jel nem utalt arra, hogy később köhögni fog. Sőt, meg is kérdeztük tőle, hogyan érzi magát, s ő döntött az iskolába menés mellett (bizonyára akad olyan gyerek is, aki alig várja majd az ilyen alkalmat, s sűrű köhögések mellett jelzi a szüleinek, hogy ma aztán semmiképpen sem kellene őt még az iskola közelébe se küldeni).

A tanulság ebből a történetből az, hogy amennyiben a szülő úgy méri fel, hogy a gyerek az iskolában a koronavírusra utaló tüneteket produkálhatja, akkor – amennyiben van rá lehetősége – jobb ha a gyereke aznap kihagyja az iskolát.” (Név és cím a szerkesztőségben)