Magyarországon nincs nyilvános kimutatás arról, hogy a szülések hány százalékánál alkalmazzák az oxitocin infúziót, közkeletű nevén, a gyorsítót. Az USA-ban az arány 80 százalékos, és a helyzet nálunk is hasonló lehet. Ez az anyag, amit egyébként örömhormonnak is neveznek, szüléskor természetes módon is termelődik a szervezetünkben. De a kívülről adagolt vegyületnek egész másféle hatása van, mint a bennünk magától termelődő anyagnak.

Jónéhány olyan szüléstörténet olvasható a neten, amiben ott áll a mondat: …”és ekkor beadták az oxitocin infúziót”. De vajon tudjuk-e, mi történik a testünkben, ha beadják ezt a szert, ami elsődlegesen erőteljes méhösszehúzó hatású, így gyorsítja a szülés folyamatát. Ezért ha a magzat már nincs jól odabent, hatása életmentő.

Az oxitocin rendszer működése

A tapasztalatok azt mutatják, hogy az oxitocint a szülészeteken nem csak akkor alkalmazzák, ha a magzat vagy az anya élete veszélyben van, sokkal gyakoribb, hogy az indok “fájásgyengeség”. Varga Katalin, pszichológus, az ELTE docense a témát kutatva rengeteg tudományos publikációt gyűjtött össze és ezekből az derül ki, hogy a kívülről adagolt oxitocin megzavarja és felborítja a természetes folyamatot. Paradox módon pedig rendkívül fájdalmassá és kifejezetten öröm nélkülivé teszi a szülést. Pedig a szülés nem csak szenvedés lehet, hanem a fájdalom ellenére eksztatikusan örömteli is – feltéve, ha működni hagyjuk saját belső oxitocin termelésünket.

Szülés alatt az oxitocin termelődésének legfőbb természetes ingere, hogy a magzat feje a méhszájra és a hüvelyre nyomást gyakorol, ilyenkor az anyai agyban természetes módon elkezd termelődni az oxitocin – kezdi Varga Katalin – Egy része az agyban marad, másik része pedig kikerül a testbe, és így kifejtheti méhösszehúzó hatását. A szülés előrehaladtával egyre inkább termelődik ez a hormon. A szintetikus, a véráramba infúzióban vagy injekcióban adagolt oxitocin, az úgynevezett vér-agy gát miatt lényegében nem tud átjutni az agyba. Ez azért nagyon lényeges, mert állatkísérletekből tudjuk, hogy csak az agyba fecskendezett oxitocin eredményez kedvező anyai viselkedést. Különbség az is, hogy vajúdás alatt az oxitocin termelődése természetes körülmények között pulzáló. A kívülről adagolva viszont folyamatosan, egyenletes ütemben áramlik a testbe, pillanatnyi szünetet sem hagyva a fellélegzésre. Ilyenkor válhat a szülés kőkeménnyé.

 

Az oxitocin nagy segítség is lehet

– Jól ismerem az oxitocinnal kapcsolatos vizsgálati eredményeket – mondja Dr. Bálint Balázs, szülész-nőgyógyász. – Amennyiben “csak” szülészként nézem a dolgot, úgy a hosszú távú mellékhatásokkal nem találkozom, azonban a rövidtávúakkal igen. Fontos azonban tudni azt is, hogy az emberi kapcsolatok, az emberi viselkedés nagyon bonyolult folyamat. Ennek meghatározója lehet – adott esetben – az oxitocin, de mellette sok-sok egyéb tényező is. Az oxitocin segíthet a szülés lefolyásában, de kívülről adagolva valóban hathat negatívan az anyai ösztönök kialakulására, az anya-baba kapcsolat fejlődésére. Éppen ezért érdemes csínján bánni ezzel a szerrel is csakúgy, mint bármely egyéb gyógyszerrel. Az oxitocin, mint a szülés menetében hatékony gyógyszer, valóban nagy segítség a szülészek számára. Ugyanakkor magam is azt tapasztalom, a szükségesnél jóval nagyobb hányadban fordulnak ehhez a módszerhez kollégáim.

Szeretni és szeretve lenni

– Orvosilag nehezen értelmezhető – magyarázza Varga Katalin -, hogy miért olyan elengedhetetlenül fontos a szabad testhelyzet-változtatás a szülés teljes időtartalma alatt, vagy az, hogy miért annyira lényeges szülés közben a nyugalom és a béke, a finom érintések, a masszázs, a simogatás, egy szeretett személy jelenléte. Pedig egyszerű a magyarázat. A szeretni és szeretve lenni érzésének megtapasztalása serkenti a saját oxitocin termelődését.
Minden, ami ebből kizökkent, az valójában a szülés ellenében hat, folytatja a szakértő. S megemlíti még egy fontos, elfeledett tulajdonságát: csak akkor képes kifejteni a hatását, ha rendelkezésre állnak úgynevezett fogadó receptorok. Ezek a receptorok viszont csak akkor érnek meg kellő számban, ha elérkezett ennek az ideje, ha a szülés valóban közel van. Ha még nem értek meg, akkor hiába bombázzák a szervezetet külsőleg a szintetikus hormonnal, nem a várt hatást fogja kiváltani. Előfordulhat, hogy a kontrakciók nem kezdődnek el, vagy ha el is indulnak, a szülés “nem halad” kellő ütemben. A következmény újabb beavatkozások sorozata lesz.

– Az oxitocin termelődésének szempontjából külön is érdemes megemlíteni a gerincközeli érzéstelenítést, azaz az EDA-t, ami érzéketlenséget ígér az alsó testrészen. Csakhogy ez az anyag az oxitocin ellenszere, ami azt jelenti, hogy “kiüti” a szülés pozitív érzelmi megélését biztosító hormonokat, ami a szülést eksztatikus élménnyé varázsolná. Tudni kell, hogy a világra érkező, valójában sokszor meglehetősen csúnyácska, magzatmázas, síró újszülött önmagában nem feltétlenül pozitív inger, még az anyának sem. Az áthangolást az oxitocin-rendszer végzi, örömtelivé teszi az újszülöttel való találkozást. Olyasmi ez, mint egy nyomógomb, amelynek hatására a gondoskodó anyai viselkedés aktiválódik. Persze az ember akkor is el tudja látni anyai feladatait, ha ez nincs, csak éppen nagyobb erőfeszítésébe kerül majd. Sokkal megterhelőbbnek érzi majd például, hogy fel kell kelnie éjszaka is a síró újszülötthöz. A születéskor jellemző saját oxitocin-szint a babára is hatással van, megfelelő mértéke a biztonság élményét adja a kicsinek, távolabbi hatásait tekintve befolyásolja az idegrendszer egyensúlyát, a félelemérzet- és a stressz-kezelés módját, hatással van arra, hogy mennyire érzi majd a társas helyzeteket örömtelinek.
Ezért a szülés előtt állóknak azzal kellene készülniük a vajúdásra, hogy megtapasztalják, mi az, ami őket megnyugtatja, ellazítja, elcsendesíti, mi az, amivel örömet tudnak szerezni önmaguknak. Az oxitocin termelődésének elindulását számtalan dolog előidézheti, ilyen lehet a meditáció, a jóga, a masszázs, az aromák, a zene, az ölelés. A vajúdás alatt pedig azzal segíthetünk, ha a szülés nagyon finoman hangolt rendszerébe minél kevésbé, csak igazán indokolt esetben avatkozunk bele, és gondoskodunk a kezdeti élmények örömteliségéről.

A szülés ritmusában

Éreztem a támogató, meleg tekinteteket. Minden értem történt és a babáért. Zenét kapcsoltam, elkezdtem táncolni, ringatni magamat, egész végig állva értek a fájások. Szinte egyik a másikat követte – játszottam a fájással. Hol hagytam, hogy maga alá temessen, hol egyáltalán nem. Négykézlábra ereszkedtem, és Flóra baba így született meg. Minden testrészét éreztem, ahogy átjut és kijut testemből, dúlám a fülembe súgta: nyíljak meg teljesen, engedjem el magam…. Aztán hirtelen kipottyant, és már hallottam is: “szép baba lett”. Flóra baba heves sírásba kezdett, azonnal megöleltem, szinte könnybe áztattam őt. Hevesen elkezdett szopizni, olyan ügyesen, hogy nekem semmit sem kellett tennem. A párom el sem hitte sokáig, hogy ilyen gyorsan szültem. Este 22 óra volt… – írja Zsuzsa kislányának születéséről.

Szerző: Rist Lilla

Forrás: Nők Lapja