Hogyan magyarázd el egy kisgyereknek, hogy miért ne ölelje meg a szomszédban lakó barátját, amikor találkoznak? Egyáltalán, hogy magyarázzuk el nekik, hogy most miért kell otthon maradni?
Rebecca Schrag Hershberg, PhD, klinikai szakpszichológus, nem mellesleg két kisfiú anyukája ad tanácsot a szokatlan helyzetre, írja a babaszoba.hu.
Ő azt mondja, hogy az egyszerű és tiszta kommunikáció a legjobb kiindulási pont. Épp elég stresszes a helyzet, ne tetézzük még azzal is, hogy bonyolult magyarázatokba kezdünk. A gyerekek nagyon mások, még két, azonos életkorú gyereknek is teljesen máshol tart a problémafeldolgozási képessége. A cél tehát az, hogy egyszerűen és egyértelműen magyarázzuk el a helyzetet.
Most mindannyian együtt harcolunk
A gyerekek szeretik, ha megszemélyesítjük a nehezen érthető dolgokat. Szeretik azt is, ha a világot fel lehet osztani jókra és rosszakra (gondoljunk a népmesékre), szuperhősökre és gazemberekre. Ha a vírusról, a betegségről úgy beszélünk, mintha gazemberek lennének, akiket megpróbálunk leküzdeni, akkor ebbe bevonhatók a gyerekek. Például efféle módon: “Most mindannyian azon dolgozunk, hogy megakadályozzuk a koronavírus terjedését. A jó hír az, hogy a vírusok nem ugranak nagyon messzire. Ha távolságot tartunk más emberektől, akkor megakadályozzuk a terjedését és nem leszünk mindannyian betegek.”
Most azt tehetjük, hogy…
Fontos, hogy miután elmondtuk, hogy mit nem tehetünk, mondjuk el azt is, hogy mit igen. Például így: “Most nem ölelhetjük át a nagyit (barátot, rokont, osztálytársat, stb), de írhatunk neki emailt, videó csetelhetünk, felhívhatjuk telefonon, rajzolhatunk neki.
A fizikai távolság nem azonos az érzelmi távolsággal, nagyon is közel érezhetjük magunkat valakihez, aki fizikailag, térben távol van tőlünk.
Ez a helyzet nagyon furcsa
Sokat számít a megerősítés, hogy tudják a gyerekek, nincsenek egyedül. Kommunikáljuk feléjük, hogy igen, tudjuk, hogy ez a helyzet nagyon furcsa, minden felborult, máshogy épülnek fel a napjaink. Sokat számít, ha tudják, hogy mások pont ugyanúgy éreznek, ahogy ők.
Sok dolog továbbra is ugyanolyan
Arra is érdemes rámutatni, ami változatlan, fontos felismerniük azt, hogy számos dolog az életükben ismerős, nem változott semmit. Még mindig ugyanazzal a játékkal játszanak, ami a kedvencük, még mindig kapnak csokis palacsintát szombatonként és még mindig kell fogat mosni. És még mindig ugyanúgy szereted őket, sőt, még inkább.
Biztonságban vagyunk
A gyermekeknél különféle módokon mutatkozik meg a stressz: hisztisebbek, szeszélyesebbek, ingerlékenyebbek lehetnek. Visszaeshetnek egy-egy területen (ezt regressziónak nevezzük), mint például a szobatisztaságban. Nagyon fontos, hogy ebben a helyzetben, hogy mi ne mutassuk az aggódás jeleit. Azt kell érezniük, hogy ugyanúgy szeretve vannak és minden rendben lesz.
Sok felnőtt azon dolgozik, hogy minden megoldódjon
Beszélgessetek el arról is, hogy sokan a világban – tudósok, orvosok, egészségügyi dolgozók, rendőrök, eladók, futárok, postások, kamionosok – dolgoznak azon, hogy az élet tovább tudjon menni, hogy tudjunk vásárolni a boltban, legyen elegendő élelmiszer, gyógyszer vagy oltás.
Pocsék az egész helyzet, igen
Mert tényleg az. Ez egy valid érzés, nem kell eltitkolni a gyerek előtt, hogy mi is így éljük meg. Mert pocsék igen, hogy nem lehet szülinapi zsúrja, hogy nem mehet focizni a barátaival, hogy nem találkozunk a nagyival, hogy nem adhatunk puszit a nagypapának. Nem kell mindent rózsaszínben lefesteni sem.
Mindannyian együtt vagyunk ebben a helyzetben
A gyermekek (és a felnőttek is) nagyobb biztonságban érzik magukat, amikor felismerik, hogy egy nagyobb közösség tagjai. A kisebb gyerekeknek hasznos lehet, ha pontosan, név szerint felsoroljuk, hogy ki mindenki van ugyanabban a helyzetben, mint mi: ##8222##Most senki nem találkozik a nagymamáékkal, Sáráék sem, Zoliék sem.”
Csak a mai napra koncentráljunk
A gyerekek (és a felnőttek is) megrémülnek attól, ha úgy érzik, ennek sosem lesz vége, ez az egész helyzet hosszú hónapokig is eltarthat. Ehelyett inkább arra koncentráljunk, hogy mi fog történni ma, mit tehetünk éppen most. Ne nézzünk nagyon előre.
És ne felejtsük el, hogy néha a szavak helyett éppen elég egy szoros ölelés.
