A szobatisztaságra szoktatás az első olyan nevelői kihívások egyike, ami a winnicoti “elég jó szülő” feladatköre. Az eladdig odaadó, gyermeke szükségleteire szinte azonnal reagáló szülői magatartásból kell váltani a “valóságelv” képviseletére. A “nagyon jó szülői” magatartásból az “elég jó szülő” magatartására.
Gyermekünknek az örömelv aranyállapotát kell lassan feladni, és fokozatosan közelíteni az elvárások, a teljesítés irányába. Egy eladdig teljesen automatikusan, akaratunktól függetlenül működő biológiai folyamatot kell tudatosítanunk és oly módon befolyásolnunk a tanulás által, hogy egy akaratlagosan szabályozott, befolyásolt, késleltetésre is képes folyamat alakuljon ki. Minden egyes kultúrában ez az első szocializációs elvárás a gyermeknevelésben.
Természetesen a tanulási folyamat kialakulásában az érés ezúttal is komoly segítséget nyújt, ebből kifolyólag a túl korai szobatisztaságra szoktatás komoly buktatókkal járhat, különösen a szülő-gyermek kapcsolat lélektanilag nagyon érzékeny viszonyában. Jelezni szeretném, hogy a kutatások, tapasztalatok arra hívják fel a figyelmet, hogy a hólyagszabályozás és wc-re szoktatás az egyik leggyakoribb oka a gyermekbántalmazásnak!
Biológiai folyamatok és tanulás
A testünk által nem hasznosított folyadékmennyiség a veséken átszűrődve, a vesevezetéken keresztül kerül a húgyhólyagba, ahol tárolódik, annak teljes telítődéséig, majd kiürül. Ez a folyamat akaratunktól függetlenül zajlik. Érésünk folyamán a folyamatot szabályozó idegpályák fejlődnek arra a szintre, hogy érzékelni tudjuk a húgyhólyag telítettségét és ebből kifolyólag késleltethessünk, illetve akaratlagos beavatkozást tehessünk. Az agy irányításával nyitjuk vagy zárjuk a húgykólyag ürítését szabályozó záróizom működését. Ez tanulási folyamat eredménye. Az életkor előrehaladtával a húgyhólyag kapacitása is nő. Az újszülött 25-30 ml folyadékot tud tárolni, ezért naponta, akár 20 alkalommal is pisilhet. A 6. hónaptól csökken a pisilések száma, mert fokozatosan nő a hólyagkapacitás, éves szinten kb 30 ml-el. A vizeletkiválasztást a hypotalamusz és a mellékvese hormonjai is befolyásolják, egyben segítik is a szobatisztaság kialakulását azzal, hogy éjjel sűrűbb és kevesebb folyadék termelődik, míg nappal hígabb és nagyobb mennyiségű.
A szobatisztaság fejlődésének sorrendje
Legkönnyebben a bélműködés szabályozása tanulható, hiszen ez könnyebben érzékelhető folyamat. A bélmozgások jól érezhetők és a hasizmok összehúzódása, un. 
hasizomprés szükséges a folyamat kivitelezéséhez. Ebből kifolyólag az éjszakai bélműködés szabályozása az első, ami normál fejlődés folyamán kialakul. Ezt követi a nappali székletszabályozás. A vizeletszabályozás hosszabb és nehezebb tanulási folyamat eredményeként alakul ki. Jelentősen több és hosszabb ideig tartó „balesettel” jár a tanulás folyamata. Nagy valószínűséggel előbb fog kialakulni a nappali vizelés szabályozása és csak azt követően az éjszakai. Ugyanakkor vannak éjszaka nem bepisilő babák is, akik már egy éves koruk körül „éjszakai szobatiszták”. Ez még nem az akaratlagos szabályozás következménye, de attól még hasznosíthatjuk oly módon, ha gyermekünket felébredése után késlekedés nélkül bilire tesszük. Megspórolunk egy pelenkát!
A szobatisztaságra szoktatás fejlődése
A fejlődést mindig az érés és tanulás közös folyamatában kell értelmeznünk. Késleltetésre, a tanulás folyamatának elindítására fontos bevárnunk a megfelelő idegpályák beérését. Egy és kétéves kora között gyermekünk már tudja velünk közölni a végeredményt, hogy bepisilt, de késleltetni a folyamatot még nem. Viselkedése már számos jelzést tartalmazhat, amit felhasználhatunk a szobatisztaságra szoktatás megkezdésére. Ilyen jelzés a lábak összeszorítása, „táncolás”, amivel tudattalanul is jelez a test, hogy ingerületi állapotba került a húgyhólyag. Ilyenkor tudatosíthatjuk, hogy gyorsan üljünk bilire, hogy a pisi oda kerüljön, ne a pelusba. Két évesen a gyermek hólyagkapacitásának megnövekedése okán rövid időre tartani tudja a vizeletet, amennyiben a ruháját gyorsan le lehet vetni és a bili a kezünk ügyében van. Célszerű, ebben az időben gumis nadrágok, gyorsan lehúzható harisnyák viselete, ellenkező esetben a kigombolásra, kapcsok kinyitására stb már nem lesz idő. A hólyagteltség ebben az időben még csak a teli húgyhólyag esetében érzékelhető, ebből kifolyólag sem lehet hosszan halasztani az ürítést. A négy éves gyermek lesz képes felszólításra, nem telt húgyhólyag esetében is pisilni, addig azonban még hosszú érési és tanulási folyamaton kell átesnie. A három éves gyermek már tud wc-re menni. Célszerű wc szűkítőt,-fellépőt beszereznünk, hogy biztonsággal és sikerrel vehesse az akadályokat. Ruhatárát is alakítsuk ahhoz, hogy önállóságát, magabiztosságát a folyamat uralására megélhesse, megrázó balestek, felesleges szemrehányások nélkül.
A szobatisztaságra szoktatás optimális ideje a 24 hónaptól, vagyis a 2. életévtől kezdődik. Ebben az időszakban tudjuk a legrövidebb időn belül a leglátványosabb sikereket elérni a legkevesebb presszió alkalmazása mellett, még akkor is, ha egyéni különbségek a szobatisztaságra szoktatás esetében is léteznek.
Tanácsok, amiket célszerű figyelembe venni
Bármennyire furcsának tűnhet, hiszen a családi tapasztalatok nem ezt erősítik, de gyermekünk másfél évének betöltése előtt nem javasolt őt biliztetnünk, különösen nem hosszú időn keresztül. Tehetjük ezt azonnal a felébredések után, mint ahogyan korábban már írtam is erről, de ezeknek a korai pisiléseknek a bilibe nem sok közük van a szobatisztaság tanulási folyamatához. A korai, hosszú biliztetés elkerülésének oka egyszerű: természetesen a bilin töltött idő alatt pisi is kerülhet a bilibe, főleg, ha hosszan ott kell ülnie a gyermeknek, de az összefüggést a bilin ülés és az eredmény között nem fogja érteni, hiszen akaratától függetlenül folyt ki a pisi. Mivel két évesen a telt húgyhólyagot tudja gyermekünk az érésből kifolyólag érzékelni, a korai biliztetéssel pont azt a folyamatot fogjuk gátolni, ami segíthet a szobatisztaság tanulásában, vagyis, hogy telt a hólyag, szorító érzés van, amit ha elengedek kifolyik a pisi. Ha az alig telt hólyag folyamatosan kiürül a bilibe, a hólyagteltség érzés kialakulása fog elodázódni, és hosszútávon a szobatisztaság kialakulása késik illetve folyamatos balesetekkel lesz tarkítva.
A 18 hónapos gyermeknek már fontos, hogy tudja mire való a bili, mi célra használjuk, és valóban arra is használjuk, ne pedig tv nézésre, mesekönyv „olvasására” stb. Ne fújjogjunk a bilitartalomra, legyen az akár pisi vagy kaki, mert az gyermekünk produktuma, amire büszke kell legyen velünk együtt, és amit el is kell búcsúztatnia mielőtt lehúzzuk a wc-n. Kisfiúk pisiltetésénél fontos a modellkövetés lehetősége. A három éves gyerekek már magabiztos wc használók, innentől a fiúk esetében a férfias ürítési modell a kívánatos. Pszichoszexuális fejlődésük természetes része kell legyen a férfias, állva pisilés modellje.
Esetleges következmények
A nem megfelelő és életkori sajátosságokat nem figyelembevevő szobatisztaságra szoktatás számos következménnyel járhat. Ilyen a hólyagfunkció zavar és az éjszakai bepisilés vagy enurézis. A már egyébként szobatiszta gyerekek bekakilásának un enkoprézis háttere szinte minden esetben pszichés jellegű. A tünet pszichológus segítségével jól kezelhető.
Amennyiben gyermek elmúlt öt éves és még mindig éjszakai bepisilő, esetleg fiatalabban már volt szobatiszta, de visszatért az éjszakai bepisilése, esetleg nappali vizelettartási nehézségei vannak, akkor szakemberhez kell fordulni. Gyermekgyógyász és pszichológus segítségével és a terápia mielőbbi megkezdésével lehet kezelni a tüneteket. Jó tudni, hogy az 5-6 éves gyermekek mintegy 15-20%-a éjszakai bepisilő és még a 10 évesek 5%- a is. Segítségkéréssel, korszerű gyógymódok és pszichoterápia alkalmazásával a tünetek jól kezelhetők.
Joó Horti Lívia
pszichológus, pszichoterapeuta
