A kutacs (fonticulus) a csecsemő koponyájának az a puha része, ahol a koponyavarratok találkoznak. A csecsemő koponyáján hat kutacsot különböztetünk meg, de a szülők általában csak hármat tudnak kitapintani. Ezek az elülső, és a két hátulsó kutacsok.
A baba koponya a szülés-születés közben a kutacsok nélkül nagy mértékben deformálódna, de ezek hajlékonysága, rugalmassága biztosítja azt, hogy a szülőcsatornában megnyúlhasson a baba koponyája, és a szülést követő pár napban ismét visszanyerhesse kerekded formáját. A kutacsoknak nagy szerepük van a későbbi koponyanövekedésben is.
A baba koponyájának lágy részei idővel, fokozatosan megkeményednek. Az elülső kutacsot például ki is lehet tapintani, és a benövés fázisait figyelemmel lehet kísérni. A két hátsó kutacs körülbelül a baba hat hónapos korára megkeményednek. Az elülső kutacs viszont csak a harmadik év végére lesz nehezen kitapintható, de a teljes csontosodási folyamat csak a fiatal felnőtt korban következik be.
A kutacsa állapota jelzésértékű lehet a szülő számára is. A túlságosan nagy, vagy kis méretű kutacs a csontosodási folyamatról ad információt. A beesett, túlságosan homorú kutacs például nagyban jelzi a baba víztartalékait is. Nyáron, a nagy melegben például, ha sír a baba, és a kutacsa láthatóan, tapinthatóan homorú, akkor jó eséllyel szomjas/éhes a gyerek.
Forrás: picibaba.hu
Fotó: web
