A decemberi ünnepkörre jelent meg az Életjel kiadásában Csík Mónika újabb gyermekeknek szánt könyve, a Hangyafarsang. A mű lényegében egy hosszú vers, a kisebbeknek szól, de stílusa miatt izgalmas olvasmány az idősebb gyermekeknek, sőt a felnőtteknek is. A leporellóra emlékeztető könyv illusztrátora, Janovics Erika, ezúttal is gyönyörű rajzokat készített Csík Mónika szövegéhez. A könyvről a szerzővel beszélgettünk. 

A gyermekversek, majd mesék után most mesés vers született, ismét Janovics Erikával való együttműködésben. Mi volt a Hangyafarsang alkotói folyamata, hogyan született a könyv?

  • A korábban megjelent kilenc kötetemből hat gyerekkönyv, s azokból Janovics Erikával kettőt készítettünk közösen. Mindkétszer mesekönyvön dolgoztunk együtt, a Pópopó és Totyka, valamint a Szekrénylakók is csodaszép színvilágú illusztrációkat kapott. Egy kávé mellett ötleteltünk hát azon, hogy ez a rá jellemző, gyerekközeli képi világ vers esetében vajon hogyan működne, és arra jutottunk, hogy érdemes lenne kipróbálni. Mivel több szülő, pedagógus is jelezte, hogy örömmel fogadnának egészen kicsi gyerekeknek is való, kevesebb szöveget, viszont sok, színes képet tartalmazó kiadványt, arra jutottunk az Életjel Kiadó vezetőjével, Dévavári Beszédes Valériával, hogy az Erikával való, következő közös munkánk legyen ilyen verses, leporellóra emlékeztető, lapozó jellegű könyv. Így született meg tizedik kötetként a Hangyafarsang, ami lényegében egy hosszú vers, ám a versszakokat összeolvasva egy sajátos történet kerekedik ki belőle.

A hangyócáknak mintha személyiségük lenne, a gyerekek felismerhetik magukat egy-egyben, vagy akár a szüleiket. Jól értelmezem?

  • Amiatt választottam hangyákat a történet hőseinek, mert úgy vettem észre, hogy a gyerekeket érdeklik a parányi dolgok, a tekintetük megakad olyan apróságokon is, amikre a felnőttek sokszor fel sem figyelnek. A hangyák élettere pedig számunkra jobbára láthatatlan, rejtett világ, éppen ezért klassz dolog eljátszani a gondolattal, hogy hogyan élnek, hogyan viselkednek ezek a hangyányi lények a maguk birodalmában. A fantáziát is segítségül hívtam ehhez az irodalmi játékhoz, és kissé összemostam az emberi világot a hangyákéval, így születtek meg a nevesített hősök: Bubuka, Termeszterpesz Elemér, Tündibündi, és a Termeszutca 65. többi lakója is, akik bár első ránézésre egyformának tűnhetnek, mégis más-más tulajdonságokkal rendelkeznek,mindegyikük külön egyéniség. Mivel éppen jelmezbálba készülnek, jelmezválasztásuk tükrözi a személyiségüket.

Mi van még a tarsolyodban? Vers vagy mese inkább?

  • Ez a karanténos időszak nem kedvez az alkotásnak. Bár többet tartózkodik az ember odahaza, még sincs több szabad idő, mert a munka is „hazaköltözik”, így mindig akad mivel bíbelődni. Emellett talán a lelki indíttatás is hiányzik – az alkotói energiát felemészti a töméntelen rossz hír, ami mindenhonnan árad, az aggodalom és a szorongás uralja a mindennapokat. Nehezen lehet ettől elvonatkoztatni, kizárni a külvilágot és az írásra összpontosítani. Mindenesetre reménykedem benne, hogy mielőbb túl leszünk ezen a szörnyű időszakon, s akkor talán valami építő dologgal is foglalkozhatunk majd. Több megkezdett kézirat is várja, hogy befejezzem, lezárjam végre.

Fotó: Életjel