Semmilyen pozitív nevelési hozadéka sincs a gyerek elfenekelésének, sőt mind rövid, mind hosszú távon káros a gyerek fejlődésére, derült ki egy 2020-as kutatásból. Ezt mondjuk eddig is tudta a szülők normálisabbik fele, a másik felének meg nem lehet elégszer elismételni.

Manapság már nem elfogadott nevelési módszer a gyermekverés, sőt annak „politikailag korrektebb” formája a fenékre verés is. Ám nem volt ez mindig így, még anyáink-nagyanyáink idejében sem számított ritkaságnak, ha oda-odasóztak a gyerek hátsó felére. Mára azonban megváltozott a világ, olyannyira, hogy egyre-másra jelennek meg a hivatalos szakmai állásfoglalások is arról, miért káros a gyerek elfenekelése. Legutóbb például az amerikai gyermekgyógyászok szakmai szervezete (AAP, American Academy of Pediatrics) szakmai útmutatót, mely szerint semmilyen formában nem elfogadható az a „nevelési” módszer, amikor „a szülő keze ilyen célzattal kontaktusba kerül a gyerek testével”. Ez utóbbi megfogalmazás nyilvánvalóan lefedi nemcsak a fenékre verést, hanem a pofont, taslit, hajhúzást és társait is. Az állásfoglalás ismét kimondja, hogy a gyerek elfenekelése és egyéb testi fenyítése kontraproduktív, sőt akár ártalmas is lehet.

A Pediatrics című lap 2018. decemberi száma „Hatásos nevelési módszerek, hogyan neveljünk egészséges gyermeket?” címmel hozott le egy cikket, melynek szerzői hangsúlyozták, hogy az elfenekelés nem alkalmas a negatív viselkedésminták korrigálására, ehelyett hosszabb távon erősíti az agresszív magatartást. Sőt a testi fenyítésnek jól kimutatható objektív biológiai hatása is van: testi fenyítés hatására megemelkedik a gyerek szervezetében a stresszhormon, a kortizol szintje, ami hátrányosan befolyásolja az agyi fejlődést.

A szerzők ugyanakkor kedvező fejleményként említik, hogy manapság már kevesebb szülő tekinti az elfenekelést és általában a verést megengedhető nevelési módszernek. Ugyanakkor számos országban még jogilag még nem tiltott a gyerekek testi fenyítése – más kérdés, hogy ahol már tiltják, ott mennyire lehet a törvénynek érvényt szerezni, különösen a „kisebb”, „mindennaposabb” gyerekverések esetében.

Pedig tudományos adatok sora bizonyítja, hogy a verés testileg, lelkileg is káros a gyerekek számára, sőt hátrányosan befolyásolja iskolai előmenetelüket és a kortársaikkal kialakított kapcsolatukat is. Az AAP állásfoglalása egy olyan kutatást idéz, mely szerint a hároméves (!) korukban rendszeresen megvert gyerekek már ötéves korukra fokozott agresszivitást mutattak. Ugyanakkor például jóval gyengébben teljesítettek a szókincsüket mérő tesztekben.

A gyermekorvosok ugyanakkor arra is figyelmeztetnek, hogy nemcsak veréssel lehet egy gyereket bántalmazni, terrorizálni, hanem szavakkal is: amikor a szülő a gyerekét megszégyeníti, fenyegeti, megalázza vagy lelkileg zsarolja. Ez utóbbi ugyanúgy agressziót és negatív viselkedésformákat szül, mint a testi fenyítés.

Az AAP legfrissebb szakmai állásfoglalása összhangban van a texasi egyetem kutatóinak tapasztalataival is. Több mint 50 év több mint 160 ezer gyerekre vonatkozó adatai azt jelezték, hogy minél gyakrabban vernek egy gyereket, annál nagyobb a valószínűség arra, hogy később dacol majd a szüleivel – amihez antiszociális magatartás, agresszió, mentális problémák és tanulási zavarok is társulhatnak, egészen a felnőtt korba belenyúlóan. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy ha veréssel igyekszel elérni, hogy betartsa a szabályaidat és megfeleljen az elvárásaidnak, akkor jó esélyed van arra, hogy ezzel éppen az ellentétes hatást fogod elérni hosszabb távon – még ha pillanatnyilag célravezetőnek is látszik a módszer.

És ha még távolabbra nézünk: az is kimutatható, hogy akit gyermekkorában vertek, az hajlamosabb arra, hogy később, szülőként maga is veréssel „neveli” majd gyermekét.

Hasonló „eredményességgel”. mint őt annak idején…

Forrás: anyasapas.hu, Pediatrics, Journal of Family Psychology

Fotó: Pixabay

Szerző: Dr. Simonfalvi Ildikó

radiológus szakorvos, orvosi szakfordító, egészségügyi szakújságíró