Lányommal való terhességem vége elég zűrös volt, mivel többszörösen is beindultak a fájások, így visszajáró látogató voltam a szülészeten. Minden alkalommal kedvesek voltak a szülésznők és az orvosok os. Végül a terminusom előtt öt nappal vizsgálatra mentem és azt mondta az orvosom hogy maradjak bent a biztonság kedvéért.

Hat ágyas szobában helyeztek el másik öt anyukával és babáikkal. Mindig figyelmesek voltak a nővérkék, kedvesek és odaadóak. Pár óránként Ctg.-t csinált az aktuális ügyeletes szülésznő, megkérdezte, hogy érzem magam van-e akármi változás és elmondta, ha valami furcsát érzek azonnal szóljak. Majd mikor már negyedik napja bent voltam ,éjjel gyenge, de rendszeres fájásaim kezdtek lenni, majd elfolyt a magzatvíz. Mivel egy babás nővérke épp ott volt, eljött velem a szülésznőhöz.

Megvizsgált csinált egy ctg-t, majd azt mondta, egyelőre feküdjek le vagy sétálgassak kicsit, ahogy jobban megfelel és menjek vissza, amikor szól.

Nagyon figyelmes volt mindenki, megkérdezték, hogy vagyok, hogy érzem magam, sűrűsödnek-e a fájások stb.. Majd reggel jött a váltás egy fiatalabb nagyon aranyos szülésznő és egy kicsit idősebb tapasztaltabb, de szintén nagyon kedves hölgy érkezett. Megvizsgáltak, majd vissza engedtek még egy kicsit sétálgani, mert nem tudtam egyhelyben feküdni, majd hét órakor megint egy ctg.-t csináltak, azt már a szülőágyon és azt mondták onnan már le sem megyek, amíg nincs baba. Kilencig ott feküdtem, végig biztató, barátságos szavakkal illettek.

Az orvosommal szülés nem volt megbeszélve mégis bejött, megnézett a főorvos ugyszintén. Végül a szülést a fiatalabbik szülésznő vezette le , nagyon figyelmes volt, gátmetszésnél is, hogy akkor csinálja amikor fájás van, hogy ne legyen túl nagy és végig dicsért, hogy milyen remekül csinálom. Majd megszületett a kislányom, rögtön felsírt, babás nővérek megmérték, felöltöztették, közben jött egy másik fiatalabb doktornő a nőgyógyászatról és ő varrta össze a sebemet.

Két órán át voltunk még a kicsikémmel a szülőszobában, mellettem volt és persze sírdogált kicsit, de töbször megnéztek minket a babás nővérek is és a szülésznő is. Rengeteg vért vesztettem, de a saját lábamon sétáltam vissza a szobába. A szülésznő és egy nővérke elkisértek közben a babás nővérke behozta a kislányomat is megmutatta hogyan megy a szopizás, az öltöztetés, hogy hajtjuk az inget, hogy kötjük a pelust, mindent szépen részletesen és bár az öltöztetés ment, a szopival volt egy kis bajunk. Mindig megkérdezték, hogy mire van szükségünk, elmondták, mit hol találunk, ha fájdalom csillapítót kértünk, akkor azt kaptunk. Volt, aki nagyon gyenge volt szülés után és nem tudott elmenni tusolni, azt lemosták elrendezték. Nagyon szépen eltelt az az öt nap és senki sem kért sem borítékot sem semmi hasonlót, mégis mindenki odaadó barátságos és nagyon kedves volt .
Örök hála nekik.

Tisztelettel. Sz. Andrea