Március 22-e és 28-a között világszerte a dúlákról beszélnek. A dúlákról, akikről néhány évvel ezelőtt itthon azt sem tudtuk mi fán teremnek, pedig az egyik legősibb és legtermészetesebb hivatásról beszélünk. A dúla az az asszonytársi segítő, aki ott van az anya és az apa mellett a várandósság, a szülés és a szülést követő időszakban is. De hogy pontosan ki is a dúla és miért fontos, hogy velünk legyen ebben a csodálatos időszakban, arról olyan vajdasági édesanyák mesélnek, akik dúlával szültek.

Szőcs Balassa Teodóra: Mikor Emesével találkoztunk, tudtuk, hogy ő lesz a dúlánk. Átbeszéltük a lehetőségeket, és az otthonszülés gondolata azonnal elvarázsolt minket. Az, hogy meghitt, otthoni körülmények között szülhetném meg a gyermekem, magával ragadó gondolat volt.  A várandósság alatt jártunk szülésfelkészítőre egy gyakorlott bábához, könyveket olvastunk, előadásokat néztünk. Egy új világ bontakozott ki előttem, ami úgy fellelkesített, hogy még várandósan eldöntöttem, gyermekünk megszületése után foglalkozni szeretnék kismamákkal. Sajnos nagyon sok a rögeszme és félelem a szüléssel kapcsolatban, fontos ezzel foglalkozni és segíteni őket, törődni velük, informálódni, a lehetőségeket keresni. Nekem négy segítőm is volt a szülésnél: két dúla, a bába és persze a férjem. Ez sok lelki erőt adott a nehezebb pillanatokban is. Egy illóolajos masszázs, egy légzőgyakorlat, meleg vizes borogatás vagy akár a hajnali séta a párommal mind hozzájárultak, hogy háborítatlanul, vízben tudjam világra hozni kezeim közé Merlint, a segítőimbe támaszkodva. Az egyik dúlám képeket is készített a szülésről, aminek szintén nagyon örülök, hisz fotós vagyok. A szülés utáni aranyóra meghittsége, amikor családdá váltunk, nagyon erős kapcsolódást hozott létre hármunkban. Végig bátorító, női energia vett minket körül és ez leírhatatlan erővel látott el. Ezért is érzem a motivációt a Vajdaságban a hamarosan megszervezendő dúlaképzés elvégzésére, hogy egyszer továbbadhassam mindazt a támogatást, amit én is megkaptam.

Margit Heléna: Három lányom van. Azt, hogy mit jelent dúlával szülni azért tudom, mert első szülésemkor nem volt velem. Nem is tudtam ki az, mi az, azt meg végképp nem, hogy ebben a szörnyű rémálomban hogyan is segíthetne rajtam. Tudatlanul megéltem egy szomorú és nehéz szülést és csak abban voltam biztos, ezt soha többé nem fogom egyedül végigcsinálni. És hogy miként lehet átvarázsolni egy rémálmot, amit sosem kívánsz többé átélni felejthetetlen élménnyé, hát csakis tudatos felkészüléssel és segítő társsal, társakkal. „Másállapotban” egyedül semmiképp. Így kerestem meg második várandósságom alatt a dúlám. Aki testi és lelki támaszom is lett, nem csupán a szülés idején, hanem az első hónapoktól egészen a négytagú családdá válásunk első időszakában is. Harmadszor már kérdés sem volt, hogy velünk lesz-e. Olyan orvost kerestem, ahol apa és a dúla jelenléte nem kérdés. Ekkor mi Emesével már nagyon egymásra hangolódtunk. Vajúdás alatt egy nézésemből is értette, hogy mit szeretnék. Egy kézfogás, egy biztató „jól csinálod”, egy csepp illóolaj, egy együtt elmorgott fájás, közös lélegzés, ötlet a pózváltásra, a melegvizes tusolásra, támasz az apának, egy vicces arckifejezés, és egy kis csokor virág, amivel érkezett hozzám. Mindez akkor a vajúdás és szülés pillanataiban, azóta pedig a tudás és támasz, amit egyszer anyaként a lányaimnak nyújthatok majd e tapasztalatoknak köszönhetően. Mit jelentett számomra a dúlával szülni? Élményt, magabiztosságot, örömet, nyugalmat, boldogságot. Ha tehetném, visszafordítanám az időt, és az első szülésemet is egy boldog élménnyé változtatnám, együtt a férjemmel és a dúlámmal.

Vígi Sára: Dúlával szülni számomra a biztonságot jelenti. A szülés körüli női támogató erő visszaadja az anyának a saját testébe vetett bizalmát. Kompetens szülő nőnek éreztem magam, aki tud szülni, aki tud döntést hozni, aki az információkból ki tudja választani azt, ami rá(juk) vonatkozik, ami neki(k) kedvező – mégsem éreztem egyedül magam, egy pillanatra sem. És talán ez az egyik legfontosabb. A dúláim mellettem voltak a várandósságom minden változásában, kereshettem őket az elbizonytalanodásaimmal, fókuszt kapott nem csak a testi, de a lelki változásom is. Ami a csodálatos volt benne, hogy sosem döntöttek helyettem, sosem mondták meg a „tutit”, inkább segítő kérdéseket tettek fel, tapasztalatokat meséltek, amikből én találhattam meg a saját válaszaim és a saját utam. Ez erőt és önbizalmat adott. Nem nagyképűséget, nem azt, hogy én mindent tudok és nekem minden jól fog sikerülni, hanem a bizalmat magamban, bizalmat a testemben és óriási bizalmat a babámban. Ezzel el tudtam fogadni a jelent, nem vágytam valami másra, nem akartam másképp, hanem abban, ami történt, megkerestem, hogy hol a helyem, mi a feladatom. Sok mindent el kellett fogadni, rá kellett jönni, mi miért történik, mi miért van, és ebben nagy segítség volt a velük való beszélgetés. Megéltem a várandósságom, a szülésem, a gyerekágyról nem is beszélve. Óriási önismereti út volt és ebben nagyon jól jött a külső segítség, a külső rálátás a dolgokra. A dúla pedig nem csak az anyát támogatja, hanem a családot, a férfinek, az apának is segítségére tud lenni.

Szerző: Tómó Margaréta

Nyitókép: dula.rs