Sutus Ágota 15 éve dolgozik logopédusként, munkája megköveteli, hogy folyamatosan feladatlapokat készítsen  a gyermekeknek. Annak ellenére, hogy Magyarországon rengeteg fejlesztő logopédiai könyvet lehet már találni, a szakember azt állítja, legjobb, ha a feladatokat azokra a gyermekekre szabjuk, akikkel dolgozunk.

–Az a legjobb feladatlap, amely az adott gyermeknek készül. Egy foglalkozáson mindig előkerülnek a papír-ceruza feladatok, de azok főként az otthoni munkát hivatottak segíteni. A logopédiai terápiának pedig elengedhetetlen része a begyakorlás. Fontos, hogy a szülő pont azt tudja gyakorolni a csemetéjével, ahol éppen a fejlesztésben tartunk.

A legújabb fejlesztő könyved címe: Magánhagzókra hangolódva. Miért pont a magánhangzók? Nem a mássalhangzók kiejtésével szokott baj lenni?

–Ez így igaz, a kisebb gyerekeknél a mássalhangzók torz ejtése vagy cseréje fordul elő a legtöbbször. Pöszeterápia esetén a helyes hangképzés kialakítása a fő cél. De ahhoz, hogy oda el tudjunk jutni, fejlesztenünk kell a hallási figyelmet és az észlelést. Ezt mindig a magánhangzókkal kezdjük, mivel könnyen felismerhetőek. Mostanában azonban azt tapasztaltam, hogy a gyermekeknekez is nehézséget tud okozni, így külön figyelmet és időt kell rá szentelni. De ha mélyebben belegondolunk, a magánhangzók végigkísérik a fejlesztést, hiszen minden újonnan kialakított hangot  magánhangzókhoz kell tudnunk kötni. A magyar nyelv így épül fel, a mássalhangzók és a magánhangzók folyamatosan váltják egymást a szavakban.

Tehát ez a könyv valójában abból a 15 év munkájából tevődött össze, amelyet a gyermekek beszédfejlesztésével töltöttél?  

– Így is mondhatjuk, hiszen tapasztalatból íródott. A gyerekeknek mindig megrajzolom a szájállásokat, hogy lássák, mit kell megformálniuk az ajkaikkal, hogyan kell a szájuknak  és a nyelvüknek állnia az adott hang kiejtéséhez. A magánhangzók ejtésének képét tavaly már számítógépen megrajzoltam, hogy minél precízebb és szebb legyen. S lassan formálódott bennem a gondolat, hogyan is tudnám tapinthatóvá tenni őket. A feladatlapok pedig folyamatosan készültek, s összerakódott egy didaktikailag is felfűzhető anyag. A megrajzolt ajakállásokat vastag papírra nyomtattam, lamináltam, úgy dolgoztam velük, de nem tartottam még mindig elég jónak ezt a megoldást. Végül Sándor Szilviával, a Kockica Eco Toys tulajdonosával vettem fel a kapcsolatot, akivel már sokszor működtünk együtt. Vele dolgoztuk ki a megjelent változatot, ahol is mindegyik magánhangzó ajakállása lézernyírt, láthatóak és tapinthatóak a fogak és a nyelvállás is.

Mi volt a célod ezzel a fejlesztő füzettel?

–  A könyv több terültet érint, éppen ezért a felhasználhatósága is többrétű. Célja a magánhangzók helyes ejtésének kialakítása és tudatosítása, a fonématudatatosság és a fonológiai tudatosság fejlesztése, egészen a rímképzésig eljutva. Ez mindennek, ami isokla és tudás, vagyis írás és olvás,az alapja. A fonématudatosság képessége, az, hogy meg tudom állapítani, hogy egy hang hol helyezkedik el egy  szón belül, ötéves korban alakul ki. Ma az iskolába induló gyerkek nagy részének gyenge a fonématudatossága. A tananyag túl gyors tempóban halad, ezeket az alapképességeket nem jut idő készségszinten begyakorolni. Szóval a könyvvel fő célom az volt, hogy felhívjam a szülők figyelmét arra, hogy ezzel a terülttel foglalkozni kell, de adjak is a kezükbe egy olyan eszközt, amit ők is tudnak használni. Majd ha már forgatták a könyvet, rájönnek, hogy ezeket a nyelvi játékokat a mindennapokba is be lehet építeni. Másrészt a kollégák munkáját is szerettem volna segíteni, mivel úgy a fa ajakállások, mint a feladatlapok a legtöbb logopédiai terápia során használhatóak.

Milyen gondokat tud az okozni, ha a gyermekben nem fejlődik ki a fonématudatosság?

– Az írás és az olvasás zavarát. A legtöbbször olvasási problémával harmadikos diákok szülei keresnek fel, aminek a hátterében túlnyomó részt a fonématudatoság gyengesége áll.

Ha pedig az írás-olvasás nem megy, akkor az megpecsételi a gyermek egész iskolai előremenetelét…

–  Mindenképpen befolyásolja, hiszen az írás és az olvasás egy alapkészség, az összes tantárgy erre épül. Egy szöveges matematikapéldát sem tudunk megoldani pontos és értő olvasás nélkül. De maga az olvasási zavar,  a diszlexia ennél egy jóval összetettebb, bonyolultabb kórkép, és nem minden esetben a fonéma- és a fonológiai tudatosság gyengesége áll a háttérben. Ma a digitális kor maga is kitermeli az olvasási zavart. A vizualitás dominál, és ennek hatására a gyerekeknél a jobb agyféltekei képességek lettek dominánsak, míg az olvasás elsajátításához bal agyféltekei gondolkodás szükséges. Teljesen más képességterületek fejlődnek most a gyermekeknél hétéves korig, mint amit az iskolarendszer elvárna, hiszen az az olvasásra és az írásra épül.

Mi okozza azt, hogy a gyermekek egyre nehezebben tanulnak meg helyesen beszélni, formálni a hangokat?

–  A gyermekekkel töltött idő kulcsfontosságú. A beszéd elsajáítása nem zárul le az első szavak, majd mondatok megjelenésével. Időt kell teremteni a beszélgetésekre, a mondókázásokra, a nyelvi játékokra. Fontos, hogy lassítsunk a beszédtempónkon, és szemtől szemben is beszléjünk a gyermekünkkel, hiszen csak ekkor látja az artikulációnkat.

Egy ideje már a számítógép vagy a televízió vigyáz a gyermekünkre. Ez is kihat a beszédfejlődésre?

– A mai rohanó világban ez is jellemző, igen. A gyerekekre egyre kevesebbet tudnak vigyázni a családtagok, más világot élünk. De a gyermek csakis a szüleitől és a tágabb családtól tudja elsajáítani a nyelvet. A digitális eszközök pedig e tekintetben ellenünk dolgoznak. Gondoljunk csak egy rajzfilfigura ajakmozgásaira, és akkor máris visszakanyarodtunk oda, hogy miért is kell a magánhangzók ejtésének fejlesztésére is figyelmet szentelnünk.

Hogyan hat ez a felgyorsult világ a beszédünkre?

–  Nemcsak az életvitelünk, hanem a beszédtempónk is felgyorsult. Erre vonatkozóan született egy kutatás is, mely szerint régebben 80 szó/perc volt az átlagos beszédtempó, míg most a normál beszédtempó 120 szó/perc.

Eleve gyorsabban beszélünk, ennek következtében nem beszélünk olyan érthetően. Lehet, hogy a kisgyermekek nem is értik, hogy mit motyogunk?

– Igen, lehetséges. Ha gyorsan beszélünk, a szóhatátok egybemosódnak, az artikulációnk pontatlanabb, zártabb szájjal beszélünk. A gyerekek beszédmegértését még kétévesen is kulcsszóstatégia jellemzi, ami azt jelenti, hogy egy-két szót ért meg, ragad ki a mondandónkból, és ezek alapján következtet a közlés többi részére. Sokszor nagyobb az elvárás a gyermek felé, mint ahol a beszéd fejlődésében ő éppen tart. Ezért nagyon fontos, hogy tudjuk, melyik életkorban milyen nyelvi szinten forduljunk gyermekünkhöz. A pici babákhoz lassan, túlartikulálva, szemtől szemben, dajkanyelvi szavakat használva beszéljen a szülő, s minimum 3 éves korig tartsa szem előtt, hogy a beszéd képessége napról napra fejlődik, így a mindennapokban találjunk olyan perceket, amikor csak a beszédé a főszerep.

Kinek íródott ez a könyv? Ki tudja a könyv gyakorlatai által fejleszteni a gyermeket, a logopédus, a pedagógus, a szülő?

–  Minden érdeklődőnek. Az eddig megjelent könyveimet, fejlesztő játékaimat úgy állítottam össze, úgy fogalmaztam meg a feladatokat, hogy ne csak a szakember, hanem a szülő is tudja otthon használni. Személy szerint én mindennap használom a logopédiai munkám során. A gyerekek szeretik, mert a képi világa is vonzó, a fából készült ajakállásokat tapogathatják, rakosgathatják. Ajánlom mindenkinek, aki gyerekekkel foglalkozik. Használható egyéni és csoportos foglalkozások, tanórák alkalmával is. Tanítónők is nagy hasznát tudják venni első és második osztályban. A múlt héten a törökkanizsai általános iskola első osztályos tanulói örülhettek neki. Ügyelek, hogy a Nidus Együtt a Gyermekek Fejlesztéséért Egyesületünkön keresztül mindig más-más intézmény jusson hozzá az általunk kiadott fejlesztő eszközhöz, amelyet a Bethlen Gábor Alap is támogatott. Ott az elsősök már használják.

Hogyan tudja a szülő felmérni azt, hogy gyermekének szüksége van-e erre a könyvre?

– Azt gondolom, hogy ma minden gyermeknek szüksége van arra, hogy megmozgassuk nála azokat a nyelvi szinteket, melyeket a könyv érint. Régen a gyermekek 20-30 százaléka küzdött valamilyen beszédproblémával, most viszont 60-70 százalékról beszélhetünk. A szülő nem logopédus, sokszor nem tudja megítélni, hogy szüksége van-e  gyermekének logopédiai segítségre. De ha a környezeti feltételek megfelelőek, vagyis az életkornak megfelelő nyelvi játékokkal veszi körül gyermekét, akkor a legtöbb esetben megelőzhetőek a tanulási zavarok. Ennek a kiadványnak ez a célja: játszani és fejlődni a megfelelő időben!

A Magánhangzókrahangolódvacíműkönyvet be tudjukszerezni a NIDUS Együtt a GyermekekFejlesztéséértEgyesületenkeresztül, a nidus_aik@yahoo.comcímen, ill.a Fb-oldalukonkeresztül, vagy a Kockicakézművesműlhelyszabadkaiüzletében, vagyrajtukkeresztül online meglehetrendelni a kockica.co.rs oldalon.

Szerző: VÍGI ZSOLDOS Zsaklina

Az interjú a Családi Kör hetilapban jelent meg