Szalma Nikoletta, vagyis Vidu felvidéken élő kézműves alkotó, akinek a kezei közül szuper táskák, kismamaruhák és szoptatós blúzok kerülnek ki. Egy időben azonban a közösségi média felületein egy teljesen új tartalomcsoport is megjelent, ugyanis gyermekét Montessori-alapokkal neveli, amihez részben ő maga készíti az eszközöket is. A Montessori-nevelés lényege, hogy a gyermeket önállóként kezeljük, és hagyjuk, hogy megtapasztaljon, kipróbáljon dolgokat. Nikoletta is ennek a híve, immár kétgyermekes anyukaként osztja meg a közösségi média felületein az ő Montessori-útját. Ötletek, megoldások, valamint a nevelési módszer átültetéséről a mindennapokban – erről faggattuk Vidut.

Már gyerekként is érdekeltek a különböző kézműves technikák, szinte mindig kézműves dolgokkal foglalkoztam, táborokban is. Az egyetemet, ahogy elkezdtem, talán akkor kezdődött az, hogy komolyabban foglalkoztam ezzel. A tanulmányaim alatt is vegyes eljárásokkal próbálkoztam, próbálgattam, hogy mi az a technika, ami a legközelebb áll hozzám. Jelenleg a varrás a fő profilom, ezt is az egyetemi tanulmányaim alatt kísérleteztem ki. Komolyabban a varrásba véletlenül merültem bele, ugyanis annak idején az Új Szó napilap Hobbi mellékletébe írtam arról, hogy hogyan kell különböző dolgokat elkészíteni, és amikor a szerkesztő kerékpáros témát választott, én kitaláltam, hogy egy biciklis táskát szeretnék varrni. Mivel akkor, úgy 7-8 évvel ezelőtt még kezdő szinten voltam a varrásban, egy barátnőm segített, aki kitanult varrónő, ő mutatta meg az alapokat, majd együtt csináltuk meg ezt a biciklis táskát is. Mindez úgy fellelkesített, hogy tovább próbálkoztam egy övtáskával, majd ezt követték a hátizsákok, és a különböző környezetbarát szatyrok is. Jelenleg is a táskák a fő téma, de mivel sok az anyagfölöslegem, így azokból is varrok apróbb dolgokat. Az utolsó darabig felhasználom minden anyagomat. Időközben, miközben várandós voltam, rámtalált a ruhavarrás is, főleg kismama és szoptatós felsőket, ruhákat készítek, amihez kapcsolódóan jelenleg online műhelymunkákat is tartok

– mondta pályájáról Szalma Nikoletta.

Sok dologban kísérletezel, rengeteg új technikát próbálsz ki, és a tanulmányaid, karriered alatt is mondhatni, több lábon állsz. Érdemes fiatal alkotóművészként végigpróbálni minden elérhető technikát, vagy fontos, hogy az embernek legyen elképzelése arról, hogy mi felé indulna?
Az embernek lehet elképzelése arról, hogy mi érdekli, de sosem tudhatjuk, hogy mivel találkozunk, mi lesz az,ami megragad bennünket. Jómagam is rengeteg új alkotót és technikát ismertem meg, amikor pedig elkezdtem a középiskolában tanítani, ott szintén több inspiráló alkotóval találkoztam. Úgy gondolom, ez elmozdít mindenkit egy irányba. Jó, ha van egy ötletünk, elképzelésünk, hiszen nagy a spektrum, amikor képzőművészetről, vagy éppen kézműves technikákról van szó. Fontos az is, hogy hagyjuk magunkat inspirálódni, és itt nem a másolásra gondolok sokkal inkább arra, hogy hagyjuk, hogy a különböző ötletek megtaláljanak bennünket. Nálam nagy probléma, hogy rengeteg dologgal szeretek foglalkozni egyidőben, ráadásul az érdeklődésem is mindig szerteágazó volt, ezért is próbáltam ki ennyi mindent. Meg akartam találni, hogy mi az, ami a fő profilom lehetne, de a mai napig sok új dolgot próbálok ki, szeretek is próbálkozni. Rajztanárként pedig természetes, hogy jelen van ez a sokféleség, hiszen mindenhez kell egy kicsit érteni, ez bennem jelen van, és nem is tudok ettől megszabadulni. A varrás mellett jelenleg is sok technikával dolgozom. Érdemes végig járni a saját utunkat, és nem szabad elrettenni semmitől. Fontos az is, amikor kézműveskedésbe kezdenénk, ne higgyünk az Instagrammnak, hiszen amikor a videó azt mutatja, hogy minden milyen egyszerű, és gyors, ebben gyakran elveszik az erőfeszítés, és az energia. Elveszik azt is, hogy te rájöjj, mitől lesz olyan például egy festmény, amilyet te szeretnél. Ezt magunkban kell megtanulni, felfedezni.

Nagyon népszerűek a kézműves ötletek a közösségi médiában. Te mire törekszel az általad megosztott tartalmakban?
A leggyakrabban azt posztolom, amit a kislányommal alkotunk. Mivel Montessori – módszerrel nevelem, keresem az összefüggést, hogy a képzőművészeti oktatás hogyan tud összhangban lenni a Montessori módszerrel. Ezt a saját gyerekeimmel kísérletezem ki. Véleményem szerint fontos bemutatni a folyamatot, nem csak az elkészült tárgyakat, és egy montázst, de általában le is írom, hogy hogyan jutunk el A-ból B-be. Legtöbbször talán szülőtársak követik a tartalmakat, és hihetetlen számukta, hogy a gyerek mire képes, azonban én nem gondolom, hogy a lányom különösebben tehetségesebb lenne, mint más gyerek. Ő inkább az a típus, aki szeret apróságokkal bíbelődni, nagyon kitartó. Minden gyereknél elérhető egy bizonyos szintű tudás, főleg ha a szülő pluszban odateszi magát. Igyekszem segíteni ezekkel a posztokkal, hogy ne csak azt lássák a szülők, hogy kész valami, hanem a folyamatra kerüljön a hangsúly és legfőképp arra, hogy a gyerek élvezze a munkát, ne legyen kényszerítve olyasmibe, ami neki nem esik jól.

Te hogyan bukkantál rá a Montessori-módszerre?
Az egyetemi tanulmányaim során találkoztam először ezzel a módszerrel, hiszen sokat tanultunk alternatív pedagógiai módszerekről. Amikor a kislányom négy hónapos lett, akkor kezdett el jobban érdekelni az, hogy hogyan tudnám őt segíteni a fejlődésben indirekt módon, hogyan érhetném el azt, hogy abban fejlődjön, amiben ő fejlődni szeretne. Találtam más anyukákat, akik ebben a módszerben jártasak, és pedagógusként is ezt űzik, különböző csatornákon mutatták be, hogy hogyan működik ez a gyakorlatban. Lenyűgözött engem ez a módszer, a kommunikáció, el is kezdtem olvasni róla de nem éreztem elegendőnek ezeket az információkat ahhoz, hogy magabiztosan be tudjam építeni őket a mindennapokba. Ezért elvégeztem ezzel kapcsolatban két szülői képzést, hiszen kevés ez a pár ötlet, nem értettem a hogyanját, hiszen ez egy komplex rendszer. Be lehet hozni az ötleteket a hétköznapokba, azonban ha komolyabban szeretnénk, hogy ez átjárja a mindennapokat, akkor alaposan bele kell mélyedni. Ma már három éves a kislányom, a kisfiamat is így nevelem, nála próbálom behozni azokat a dolgokat, amelyek a lányomnál pár hónapos korban kimaradtak. Nagyon élvezem ezt, egyrészt mivel nekem megadta azt a szülési alatt, ami nagyon hiányzott, maga az alkotó tevékenység. Sok anya tapasztalhatja azt, hogy a monoton szülési szabadság alatt szakmailag kiüresedik, hiányoznak a mindennapokból a színek. Ez nekem megadta mindezt, alkotok, csomó játékot, eszközt készítek, amelyeket otthon össze lehet rakni,hiszen van ennek a módszernek egy kreatív oldala, így én minden szülőnek ajánlom, aki szeretné kicsit felpezsdíteni gyereknevelést.

Miről és kinek szól a Montessori módszer?
Elsősorban arról szól, hogy a gyermek, akit nevelünk, az egy tőlünk független, önállóan működő személyiséggé váljon. Ezt támogatja ez a módszer, már kiskortól. Ne a szülőtől függjenek a tevékenységek, és a gyermek léte, abban támogatjuk a gyermeket, hogy a korához mérten önálló legyen. Ehhez több segédeszköz is van, amelyet használhatunk, de segíthetjük ezt berendezésekkel, bútorok méretével. Ugyanis ha eléri a bútorokat, úgy kevesebb akadályba ütközik, nincs nagy kihívás. Az is fontos, hogy a gyermek sok tapasztalatot tudjon szerezni hétköznapi tevékenységek által. A gyermeket a Montessori-módszer alapján egyenrangú tagként kezeljük a családban, van beleszólása a dolgokba, részt vehet a tevékenységekben, feladatokban természetesen a saját biztonságát figyelembe véve. Kinek szól? Nos, ez egy pedagógiai módszer, amelyet elsősorban óvodákra fejlesztett ki Montessori Mária, az alapján, ahogy megfigyelte a gyerekeket, hogyan érdeklődnek dolgok iránt. Más szakemberek tovább fejlesztették ezt, és tulajdonképpen kisbabakortól egészen felnőtt korig elérhetőek ezek az eszközök, lehetőségek. Nevelkedhet a gyermek a Montessori – szemlélet szerint iskolákban, óvodákban is, azonban jelenleg nálunk az ilyen oktatási intézményekből kevés van, drágák és szlovák nyelven zajlanak a foglalkozások. Ezért mi itthon próbálkozunk vele. A lányom most kezdi majd a klasszikus óvodát, kíváncsi is leszek, hogy hazahozza-e majd azt, amit ott átvesz.

Tartasz attól, hogy összezavarja a lányodat a két különböző nevelési módszer?
Bízom abban, amit több szakembernél olvastam már, hogy a gyermek képes különbséget tenni a közegek között. Attól, hogy mi itthon ebben a szellemben neveljük, ő érti, és megtanulja, hogy például a nagymamánál más szabályok vannak. Ebben bízom jelenleg, hogy ez tényleg működni fog. Nálunk a nagyszülők nem gyakorolják velünk ezt a módszert, így amikor náluk van vendégségben, ott klasszikusan nevelik, ez pedig az óvodában is így lesz.

A módszert nehéz alkalmazni, és érvényesíteni a mindennapokban?
Otthoni közegben, ha a szülők meg tudnak ebben állapodni, akkor remekül tud működni, azonban, ha eltérőek a vélemények, úgy alakulhatnak ki nézeteltérések. Nem vehetjük azt alapnak, hogy mindenki ugyanannyira lelkes lesz, hiszen minden szülőnek más elképzelései vannak. Abból kell kiindulni, hogy akármilyen hatás is éri a gyermeket, az nem fogja kárát okozni, hiszen mindenből tanul, azonban azért jó, ha a főbb elvekben egyet tudunk érteni a szülőtárssal. A nagyszülőkkel nehezebb, hiszen nem minden nagyszülő nyitott erre. Félnek ettől a rendszertől, holott ez egy jól kidolgozott, tudatos módszer, amely bizonyítottan jót tesz a gyermeknek. Bár nem minden esetben tudják ezt mások elfogadni, azért nem kell hagyni ezt, és törekedhetünk arra, hogy otthon, amennyire lehet, úgy próbálgassuk a módszert. Ha nem is visszünk be minden egyes részletet, a főbb elveket tudjuk követni, a mindennapjainkba pedig azt hozzuk be, ami nekünk is megfelel. Nehéz kidolgozni, és alkalmazni, főleg azért, mert mi magunk is hozunk egy mintát a saját gyermekkorunkból, nevelésünkből adódóan, ezért magunkat is át kell formálni azért, hogy azt adjunk, amit valóban szeretnék.Ez nekem is kihívás, hiszen én sem ebben nőttem fel, főleg ami a kommunikációt illeti. A kommunikációra vannak ugyanis kifejezett technikák, amelyeket nekem is meg kell tanulnom, viszont gyakran még ez sem elég, hiszen az embernek van egy alaptermészete,és egy aktuális lelkiállapota így nem mindig sikerül annyira tudatosnak lenni konfliktus helyzetben. Viszont meg kell ezt tanulnom azért, hogy a gyermekem magabiztosabb felnőtt legyen. Nem egyszerű ezekre az új módszerekre átállni, úgy berendezni egy helységet, hogy az épp a korához mérten is megfelelő legyen, azonban ha beleállunk ebbe, akkor már egyszerű, és rájövünk, hogy mennyivel hatásosabb, működőképesebb ez a rendszer, mint az, amiben például én nőttem fel. Amióta két gyermekem van, ezt különösen megérzem, hiszen a nagyobb gyermekem önállóbb, ami nagy segítség. A gyermeket nem kell félteni, vagy sajnálni, hiszen ő örül, és élvezi, ha komoly, felnőttes feladatokkal bízzuk meg.

Te hogyan látod, mennyire hagyjuk, hogy a gyerek próbálkozzon, megtapasztaljon dolgokat, önállóan döntsön, tevékenykedjen?
Sokszor nehéz ezt hagyni, és sokan nem is hagyják. Gyakran A nagyszülőknél is az történik, hogy nem hagyják, hogy a gyerek próbálkozzon, hanem megcsinálnak helyette dolgokat, szinte degradálják, mintha képtelen lenne dolgokra, holott képes rá. A saját közegemben azt látom, hogy több szülő, főleg fiatal szülők nyitottak az alternatív nevelési módszerekre. Egyre többen hagyják, hogy a gyerek maga tapasztaljon meg dolgokat, talán változott az, ahogy a mindennapokra, vagy éppen a gyerekre tekintenek. De ennek ellenére van, ahol az történik, hogy a szülő nem enged a gyereknek semmit, mert fél, hogy elrontja, megvágja magát, kiönt valamit, holott valójában a gyerek, és mi magunk is abból tanulunk, amit megtapasztalunk. Ehhez pedig hozzátartoznak a negatív tapasztalatok is. A gyermek a saját szintjén, kialakított eszközökkel biztonságosan tud próbálkozni, nem lesz veszélyben tőle. A szülőknek pedig el kell engedni az aggodalmaskodást azon, ha a liszt kiszóródik, esetleg a keksz szétmorzsolódik. Sokszor, amikor sietünk, bosszantó ez, azonban a gyermek számára a hiba a tanulás része. Ez pedig nem is annyira hiba, hiszen ez egy természetes jelenség. meg kell tapasztalni azt, hogy a dolgok leesnek, szétmorzsolódnak, kiömlenek, és amennyiben ezt a kialakult helyzetet kezelni akarom, úgy ezt fel kell takarítanom. Nem kell ettől félni, engedni kell azt, hogy a gyerek megélje ezeket, valamint a szülő is a gyerekkel, mivel ebből fog mindenki tanulni.

Rengeteg játékot, eszközt készítesz. Mit tanulsz ezekből a folyamatokból?
Ebben a nevelési módszerben van egy technika arra is, hogy a gyerek ne unja meg a játékait, valamint hogy hogyan tudjuk érdekesnek fentartani a játékközegét. A lényeg, hogy cserélgetni kell a játékait, nem árt, ha néha elrakunk egy-két játékot szem elől. A játékok általában egy terület fejlesztésére szolgálnak, legyen ez valamelyik érzékszerv, finommotorika, grafomotorika, mozgás, környezet stb.. Érdemes ilyenkor ezeket a területeket célzó játékokat kínálni, ha látjuk, hogy a gyerek különösen érdeklődik valami iránt. Ha kivesézte a játékot, újra vágyik, akkor ismét olyat keresni, ami a fejlődésben segíti. Hasznos lehet ilyenkor cserélni a játékokat, akár régebbire, akár újabbra, de rengeteg dolgot el is lehet otthon készíteni, lehet vásárolni is, és nem is feltétlen drága játékok ezek. Vannak olyan játékok, amelyeket én találok ki, akár egy meglévőt alakítok át az aktuális igényekhez igazítva, vagy teljesen új ötletet valósítok meg. Attól függően, hogy mi a téma, milyen korba érkezik a gyermek. Ez rengeteget ad számomra is, hiszen az agyam így folyton pörög, aktív, nem süllyedek bele a szülési szabadság szürkeségébe, hiszen folyamatosan gondolkodom, alkotok. A gyermek számára is sokat ad ez, hiszen látom rajta, hogy érdeklik a játékok, és tényleg arra reagálunk, amire igényt tart. Ráadásul, ezek a játékok tovább lekötik a gyermeket.

Azért klasszikus játékot még vásároltok?
Persze, szoktunk, és vannak is klasszikus játékaink. Ugyanúgy szeretjük az építőjátékokat, hiszen ott tudunk közösen is játszani, bár őszintén szólva én a legtöbbet még mindig Montessori-weboldalakon keresgélek, hiszen tudom, hogy a játékok, amelyeket ott kínálnak, azok tényleg lekötik a gyereket, érdekesek, fejlesztenek és én is jobban orientálódom közöttük. Egyébként, azok az eszközök, amelyeket mi Montessori-játékoknak hívunk, azok a legtöbb esetben nem Montessori Máriától származnak, hiszen Montessori Mária nem tervezett játékokat, hanem eszközöket. Amiket ma ezzel a megnevezéssel illetnek általában mindössze koncepciójukban, tulajdonságaikban hasonlítanak az eredeti Montessori eszközökhöz.

Hogyan választhat a kezdő szülő ilyen eszközt, és te mely eszközöket, játékokat kedveled a legjobban?
Mindig azokra vagyok a legbüszkébb, amelyeket saját kezűleg csinálok, és beválnak. Minden gyermek más, ezért fontos, hogy minden szülő a saját gyerekéből induljon ki, ezért nincs általános igazság. Ami viszont fontos, hogy ha ilyen játékot választunk, akkor legyen rajta önellenőrző funkció, ezzel is támogatva az önállóságot. Így ugyanis a gyermek le tudja ellenőrizni önmagát, önállóan is meglátja a hibát, esetleg a szülő jobban rá tud mutatni a megoldásra. Ilyen klasszikus játék például a köznyelvben elterjedt Montessori torony, amikor a pálcára különböző méretű karikákat kell ráhúzni. Montessori Mária eszközei közül például a rózsaszín torony működik hasonló elven: 10 különböző méretű rózsaszín kockából kell tornyot építeni. Fontos szempont az is,hogy lehetőleg csak egy érzékszervet aktivizáljunk a játékkal, tehát ne legyen például egyszerre színes, zenélő, különféle struktúrájú, mert ez kicsit olyan mintha kétségbeesetten próbálnák mindent bevetni a fejlesztés érdekében. Túl sok inger és nem tudni, mire kívánunk hangsúlyt fektetni, a gyereket csak összezavarja. Az első Montessori eszközök a speciális körforgók, amiket korhoz mérten a babák játszószőnyege fölé függesztünk. Mivel a babák még nem tudnak játszani, viszont aktívan szemlélődnek, így az éberlétük idején ezzel meg tudjuk támogatni a látásuk fejlődését.

Hány éves korig tudunk tanulni a Montessori-módszerből?
Általános iskolába is átmehet ez a módszer, de vannak középiskolák is ilyen szellemben, ahol szintén az oktatás abban különbözik a tradicionálistól, hogy nem órarendet követnek a gyerekek, hanem projekteken dolgoznak a tanárokkal együtt, és önállóan. A projekteket persze szintén ők választják, nagy a szabadság a témaválasztásban, és abban, hogy ki miben milyen mélységben szeretne elmerülni. Sokkal emberközpontúbb ez az oktatás. A kommunikációs rendszerből pedig akár életünk végéig tanulhatunk. A felnőtt kommunikációra is alkalmazható, hogy hogyan reagálunk és kezeljünk stressz és konfliktushelyzeteket, ugyanis, gyakran a viselkedésre reagálunk, ahelyett hogy arra figyelnénk, hogy mi váltotta ki ezt a reakciót. Ha képesek vagyunk meglátni azt, hogy valójában kinek mire van szüksége, és akkor jobb lenne egymás mellett élni. Nem csak a felnőtt-gyerek, de a felnőtt –felnőtt közötti kommunikációra is vonatkozik ez.

Szerző: Seregély Orsolya (Szabad Magyar Szó)