Szerbiában alig alkalmazták az Egészségügyi Világszervezet előírásait, ami a kismamák és az újszülöttek ellátását illeti, derül ki abból a kutatásból, amely a Szülés a járvány idején nevet viselte.

Az eredmények értelmében a nők 68,2 százalékának nem engedélyezték a szabad mozgást a vajúdás alatt, 46,2 százalékuk nem kapott fájdalomcsillapítást, még ha kért is. A kutatásból az is kiderül, hogy a nők többségének nem tették lehetővé azokat az alapvető jogokat, amelyek a szabad mozgásra, a fájdalomcsillapításra, az aranyóra megvalósulására, a szoptatásra vonatkoznak, ahogyan nem tájékoztatták őket az alkalmazott eszközökről sem. A járvány kihívást jelentett az egészségügyi rendszerre általában, de a szülészeti ellátás minőségére különösen kihatott.

A kutatást a nagynevű Lancet folyóirat végezte, abból pedig kiderül az is, hogy nem csak Szerbiában, hanem az Európai Unió országaiban is rosszabbodott a helyzet, több volt az indokolatlan császármetszés, és más orvosi illetve személyzeti beavatkozás. A kutatás egy nagy projektum része, amelynek célja, hogy Európa szerte javítson az ellátás körülményeim.

A szerbiai kórházakban a várandósok a nem megfelelő körülményekre is panaszkodtak. Hetven százalékuk mondta azt, hogy nincs megfelelő vajúdószoba, 72 százalékuk pedig a kórházi szobát sem tartotta megfelelőnek. A nők egy része arra is panaszkodott, hogy nem volt elérhető közelségben mosdó, ahol szappannal kezet lehetett volna mosni. A szerbiai nők fele úgy ítélte meg, hogy a mosdók és toalettek nem voltak elég tiszták, míg a luxembourgi nők mindössze 1 százaléka vélekedett úgy, hogy az ottani kórházak mellékhelyiségei nem elég tiszták.

Szerbiában egyébként sem volt megfelelő a szülészeti ellátás, általános vélekedés volt ugyanis egy 2015-ben végzett kutatás szerint, hogy a kórházak nem kismama és kisbaba barátok.

Mi a helyzet Vajdaságban?

Arra voltunk kíváncsiak, hogyan élték meg a szüléseiket a járvány kitörése óta a vajdasági kórházakban szült kismamák. Nagyon sokan mesélték el történetüket, néhányuk tapasztalatát megosztjuk most olvasóinkkal.

D.N. – Szabadkai Közkórház

— 13 hónapja szültem Szabadkan. Különösebb panaszom nincs.Viszont semmilyen támogatásban nem részesülnek a kismamák és még az étel ellátás is borzalmas. A portás felhozza az osztályra a csomagot, amit a hozzátartozók küldenek, amikor jut rá ideje. Az hogy apuka nem láthatja a gyermeket szintén nagyon rossz.

T.V. – Zentai Kórház

— Tavaly március végén szültem a Zentai Kórházban. A harmadik gyermek született a sorban, viszont a kiírt dátum előtt érkezett. A Covid helyzetre való tekintettel, tudtam mi az eljárás, nincs mászkálás, látogatás. Amikor beértünk a kórházba, rögtön megcsinálták a covid tesztet, és egyéb gyors vérvizsgálatokat, amikre még nem sikerült eljutnom. Mikor rendben volt minden, felmentünk az osztályra, majd elkaptam az ágyamat az egyik hatágyas szobában. Nem sok időm volt a tollászkodásra és a barátkozásra, mert úgy mentem be, hogy elfolyt a magzatvíz. Kipakoltam a csomagom egyrészét, átöltöztem és felkészültem a kisfiam üdvözlésére. Gyorsan történtek az események, a szulésznők, a nővérek mind nagyon kedvesek, segítőkészek voltak. Segítettek, irányítottak. Hiába, a két nagyobb gyerkőc megszületése már homályos emlék. Régen sem volt panaszom a dolgozókra, most sincs. Örülök neki, hogy itt szülhettem, gyorsan és biztonságban tudhattam magam és a gyermekem. Végig velem volt a szobában, hetfői nap késő délután született és csütörtökön már mehettünk is haza. A tusolás kicsit nehézkes volt, nem nagyon volt melegvíz, ezt leszamítva úgy voltam vele, lehetne rosszabb is. A szobában 4-en voltunk, a nővérek aranyosak voltak, a portán hagyott csomagokat bejuttatták nekünk. Köszönök mindent nekik!

L.I. – Szabadkai Közkórház

— 2021.02.21-én született meg a kisfiam sürgősségi császármetszéssel a 37. héten Szabadkán. Előtte már pár napja bent voltam a kórházban rossz ctg miatt. Privátul jártam terhes gondozásra egy olyan orvoshoz, aki a kórházban nem dolgozik, ami sajnos nagyon is érződött mivel 5 napon keresztül rossz volt a szívhang, mégsem tettek semmit. Végül a párom felkereste az egyik nőgyógyászt a kórházban, hogy vizsgáljon meg. Miután utaltunk arra, hogy fogunk fizetni neki, rögtön szólt is hogy 3 nap múlva oxytocinnal indít. Viszont másnap reggel a rutin ctg közben teljesen eltűnt a szívhang így rögtön mentünk is a műtőbe. Megkaptam a spinálist, de nem volt idő megvárni, hogy hasson és éreztem ahogy felvágnak, ami után elvesztettem az eszméletemet és el is altattak rögtön. A sokk-szobában felébredtem, sírva könyörögtem a nővérnek hogy mondjon valamit a babáról, de semmi infót nem tudott adni. Képet is csak úgy szeretem hogy anyukám egyik barátnője ott dolgozik. Szóval vasárnap született meg és én kedden este láthattam először, csütörtökön kaphattam el mert addig oxygen alatt volt. A tejet, amit kifejtem nem adták oda neki mert nem akarták elhinni, hogy sterilizáltam előtte a cumisüveget. A szoptatásban egyáltalán nem segítettek, szegény babám a csütörtöki napot végig ordította mert nem akart szopizni.

L.N. – Szabadkai Közkórház

— Szülés után rám raktak a kicsit 30 percre, a papírra meg azt irták, hogy 2 órát a hasamon volt, pedig elvettek a kicsit, és csak reggel 6 órakor kaptam vissza váltás előtt. Nincs jó tapasztalatom. Persze a maszknak rajtam kelett lenni, egyáltalán nem kaptam levegőt. Végül el is vették a kisfiamat, mert magas volt a billirubin szintje. Ott hagytak egyedül h sirjak a gyerekem nélkül. Embertelen.

G.B. – Újvidéki Kórház

— 2020 áprilisában bevezették, hogy a járvány helyzet miatt, aki állami helyen dolgozik az magánban nem bír. Egy éjszaka nagyon fájt a lányom mozgása. Elmentem egy dokihoz, mivel sajátomhoz nem tudtam, csak telefonon értékeztünk. Ő azt mondta nem lesz itt koraszülés… rá egy hétre reggel ahogy felkeltem elöntött a magzat víz. Terhesség 31 hete ez. A kórházban a portással veszekedtünk, hogy engedjen be. Először adminisztráció volt, hogy merre jártam, voltam -e koronás, stb. Csak ezután mehettem a nőgyógyászatra. Vagyis egyedül a kórházban sétáltattak szivárgó magzatvízzel. Az osztályon is egy csomó adminisztráció várt, végül 1 óra múlva jobbnak látták ha elküldenek Újvidékre. Szerintem az egy más világ, főleg Szabadkához képest. Mindenki kedves volt, segítőkész. A kórház tiszta, az étel is finom. Külön figyeltek rá, hogy nekem volt terhességi cukrom. Végül 5 nap után császározni kellett. A császár nekem jó élmény volt. Mindent végig mondtak hogy mi történik, hol tartunk. Megmutatták a lányomat. Itt kezdődik a nehezebb rész. Először csak képen láttam, a doktornő jött hogy közölje teljesen jól van. Elkérte a telefonom hogy csináljanak róla kepet. A járvány miatt nem lehetett felvenni az intenzívre. Újvidéken azok a babák, akik stabilak, átkerülnek a gyermek kórházba, így ment a lányom is.. nekünk szerencsénk volt. Mivel nála csak a súly volt a gond, a nővérke lehozta nekem pár percre, kezembe adta. Aztán ő ment a másik kórházba, én haza… Mivel a korona miatt nem lehetett utána menni… Napi egy alkalommal lehetett őket hívni érdeklődni a hogylétéről. Így telt  3 hét, mire elérte a 2 kgt és jöhetett haza.