November 17-e a koraszülött gyermekek világnapja. Szerbiában évente mintegy négyezer kis hős jön a világra korábban, vagyis a 37. terhességi hét előtt. A koraszülött babák sokszor több hetet töltenek kórházban, mielőtt az otthon melegét megismernék, ez az időszak pedig megterhelő és nagyon nehéz lehet a baba, az anyuka, az apuka és az egész család számára. Kasza Zvekán Nikoletta, szabadkai édesanya két évvel ezelőtt adott életet kislányának. Akkor mindössze a 29. hétben volt.

— Egy éjszaka gyomorgörcsre ébredtem, sajnos nem volt semmi előjele. Férjem rögtön bevitt a sürgősségire Szegeden, mert ott szültem, nemsokra rá megállapították, hogy Hellp-szindrómám van. Szinte rögtön toltak is a műtőbe, sürgősségi császárra. Azt mondták, csak egy módon tudnak mind a kettőnket megmenteni, ha azonnal megszakítják a terhességet. Életveszélyben voltunk mindketten. Alig léptem a 29.hétbe. Sajnos ez a Hellp szindróma egy alattomos betegség, az orvosok a mai napig nem tudják kiknél és miért alakul ki, semmi előjel nélkül jön és nagyon veszélyes! Mi nagyon szerencsésnek érezzük magunkat, mert mindannyian egészségesek vagyunk, Hannának semmi maradandó betegsége nem lett. Gyönyörű nagylány, igazi csoda. Örülök, hogy beszélünk a koraszülésről és remélem, hogy akik most vannak ebben a helyzetben, egy kis erőt tudnak meríteni a történetünkből.

Az első közös kép

Mennyi időt töltöttetek kórházban?

— Hanna 2019.július 8-án született, és szeptember 9-én hozhattuk haza a kórházból. Két hónapot töltött az intenzíven. Amikor megszületett, szinte fel sem fogtam mi történt, nem akartam elhinni, hogy ez velünk történik. Még a nevét sem választottuk ki, amikor mondták, hogy mindjárt császároznak, akkor hívtam fel Gábort és mondtam neki, hogy most kell döntenünk, így lett Hanna! Utána nem volt időm szomorkodni, nem volt időm sajnálni magam, minden nap mennem kellett, hogy ott lehessek vele! Császár után pár nappal, fel kellett állnom és megtenni minden nap azt a hosszú utat, ami hozzá vezetett. Hanna 1080 grammal jött a világra, egy pillanatra láthattam, majd elvitték. Férjem, Gábor bemehetett hozzá az intenzívre még aznap, de én még nem bírtam felkelni. Két nap után összeszedtem minden erőmet és átsétáltam a koraszülött intenzív osztályra, ami nem volt közel. Légzéstámogatást kapott és szondán keresztül táplálták az inkubátorban. Elejében naponta egyszer 2 órára mehettünk be hozzá, később kétszer két órát.Az a két hónap alatt, minden egyes nap, ha megcsörrent a telefon, összerezzentünk, mert attól féltünk, hogy a kórházból hívnak, hogy valami baj van. Szerencsére semmi baj nem volt. Voltak nehéz napok, amikor bementünk hozzá, és azt kellett hallanunk, hogy nem gyarapodott a súlya. Vagy amikor végre lekerült róla a légzéstámogatás, majd másnap vissza kellett tenni, mert nem úgy vette a levegőt ahogy kellett volna. Viszont voltak jó napok! Például, amikor először vehettük ki az inkubátorból, amikor először kengurúzhattunk vele, az első etetés, szoptatás, amikor végre én cserélhettem a pelusát, vagy az első fürdetés a kórházban. Ezek mind-mind felbecsülhetetlen pillanatok voltak azokban a nehéz időkben!

Szüksége volt-e, van-e Hannának bármilyen fejlesztésre, azért, mert korábban jött a világra?

Hanna, kétévesen, lilában, a koraszülötteket szimbolizáló színben

— Mivel ennyire picikén született, kötelező volt mindenféle fejlesztésre elvinnünk. Koraszülött utógondozásra, Dévény-tornára meg még sok másra, de szerencsére mindenhol elégedettek voltak a fejlődésével és nem kellett húzamosabb ideig sehova járnunk. Születésekor a szeme alatt kialakult egy hemangióma, ami miatt sokat kellett bőrgyógyászhoz is járnunk, orvosságot kapott, és ez miatt kardiológiára is járnunk kellett, de szerencsére mostmár szinte nem is látszik semmi. Nagyon szépen felszívódott.

Hogy van most Hanna?

Kétévesen vinnünk kellett megint az utógondozásra, illetve pszichológiai felmérésre, de nagyon jól teljesített, sőt azt mondták, még néhány korabeli társától is többet tud. Szóval szépen utolérte a korosztályát. Gyönyörű nagylány lett belőle.

A HELLP-szindróma várandós anyáknál jelentkezik, és közvetlenül veszélyezteti az anya és a magzat életét. A szindróma a fehérjevizeléssel, magas vérnyomással járó preeclampsia (terhességi toxémia) legsúlyosabb formájának számít. Ilyenkor a vörösvértestek szétesnek, a vérlemezke-szám csökkent, és magasra szöknek a májenzimek értékei. A szindróma nagyon gyorsan haladhat előre, emiatt azonnali beavatkozást tesz szükségessé.