Utolsóként költözött be a szegedi Öthalmi Diáklakások kollégiumba, azonban az ő teszteredménye lett meg elsőként: tünetmentesként pozitív lett a tesztje, közölték vele, hogy hagyja el a kollégiumot. A vajdasági lány esetével, akit a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző karán közösségszervezés szakára vettek fel, a magyarországi sajtó is foglalkozott, azonban mivel ellentmondásos részek is napvilágot láttak, így az érintett lány úgy döntött, kiírja magából a történteket. A Szabad Magyar Szó cikke.
Az egész történet úgy kezdődött, hogy egy héttel a beköltözés előtt naponta több e-mail is érkezett a címünkre: valamennyi a beköltözéssel volt kapcsolatos, de sokszor ezek az információk ellentmondtak egymásnak. Többen is úgy jártak, hogy egy adott napon megérkezett a levél, amelyben az állt, hogy egy-két napjuk van a beköltözésre. Ha ugyanis ez nem történik meg, akkor nem lesz hely a kollégiumban, és azért is kötelező csütörtökig odaérni, mert aki nem így tesz, annak nem lesz ingyenes a teszt.
Sokan jelezték, hogy képtelenek megoldani az utazást a megadott rövid határidőn belül, de velük is közölték, nincs más lehetőség, szervezzék úgy az életüket, hogy odaérjenek. Mi személyesen beszéltünk az igazgatóval, azt mondták rendben, beköltözhetek pénteken.
Ez meg is történt, azonnal megvolt a tesztelés, s nekem is ugyanazt mondták mint a többieknek, vagyis, hogy hétfőn lesz eredmény. Úgy tudom, én voltam az egyetlen, aki végül pénteken költözött be.
Másnap, vagyis szombaton kopogtattak az ajtómon, s mikor ajtót nyitottam, akkor közölték velem, hogy a tesztem pozitív lett. A hír hallatán összeestem, majd pánikrohamot kaptam. Felhívtak az egészségügyből, megerősítették, hogy valóban pozitív lett a teszt eredménye, és azonnal haza kell mennem. Nem értettem, hogy miért, hiszen úgy tudtam, azért vannak a karanténkollégiumok, illetve van külön kollégium, ahova azok kerülnek, akiknek pozitív lett a tesztjük.
Nagyon sajnálom, hogy ott és abban a pillanatban nem voltam olyan lelki állapotban, hogy feltegyem azokat a kérdéseket, amelyeket később megfogalmaztam, és e-mailben elküldtem a külföldről érkező egyetemistákkal foglalkozó ügyfélszolgálatnak.
- Miért kaptam meg csak én szombaton az eredményt, aki egy nappal később költözött be a kollégiuma?
- Ha nem csak az enyémet csinálták meg, a többiek miért csak hétfőn tudhatták meg az eredményt? Hiszen, ha megvolt szombaton az eredmény, akkor már aznap beköltözhettek volna a saját kollégiumukba.
- Miért nem csináltak még egy tesztet, mikor én erre kértem őket? Hisz rajtam kívül mindenki esetében két tesztet végeztek.
- Miért küldtek haza? Hiszen kötelességük lett volna az adott helyzetben ellátni, és megoldást találni…
- Miért nem kaphattam meg a teszt eredményét?
Az ügyfélszolgálat ezekre a kérdésekre nem válaszolt, s annyit írtak, hogy vihetek majd Szerbiából is két negatív tesztet. Ezzel viszont az a gond, hogy kaptam egy olyan e-mailt is, amelyben az áll, hogy szeptember elseje után csak Magyarországon, hitelesített laborban végzett PCR-tesztet fogadják majd el.
Közben arról is értesültem, hogy azoktól a diákoktól, akik piros cetlit kaptak, ami két hét karantént jelent, vagyis nem szabad elhagyniuk a szobát, azt kérdezték, miért nem mondták azt a határon, hogy csak huszonnégy órára lépnek be Magyarország területére…
Szerbiába úgy léptem be, hogy karantént nem kaptam, de elmentem tesztelésre, hogy kiderüljön, fertőzött voltam-e bármikor. Antitestet nem találtak nálam, s most PCR-tesztet kellene végeznem, de a legutóbbi információim szerint azt nem fogadják el Magyarországon.
Fontosnak tartom elmondani, hogy az előírásokat (maszk, fertőtlenítés) mindig betartottam, sosem szegtem meg őket.
Amíg készült ez az írás, a hvg.hu oldalon megjelent egy cikk, amelyben a Szegedi Egyetem kancellárja elmondta:
„A hallgatót az előírások szerint, az SZE költségén tesztelték, majd amikor kiderült, hogy annak eredménye pozitív lett, felajánlották neki, hogy vagy az erre kijelölt kollégiumban, vagy saját otthonában várja meg a második tesztet. Ezt – a hallgatók, és általában az egyetemi közösség érdekében – attól függetlenül meg kellett tenniük, hogy vannak-e vagy sem a betegségre utaló tünetei, az elkülönítés ugyanis kötelező lépés ebben az esetben, erre is jelöltek ki két kollégiumot.
A szóban forgó egyetemista – mondta Fendler Judit – felvette a kapcsolatot a Vajdaságban élő szüleivel, édesapja pedig hamarosan meg is érkezett hozzá, majd autóval Szerbiába vitte a lányát, mert úgy döntöttek, ott várják meg a második, remélhetőleg negatív teszteredményt. Az egyetem abban is segített – mondta a kancellár –, hogy zökkenőmentesen jussanak át a határon. Fendler Judit szerint, ha a lánynak meglesz két negatív tesztje, visszaköltözhet Szegedre, és folytathatja tanulmányai.”
Ezzel kapcsolatban szeretném elmondani, hogy nem volt lehetőségem választani, azonnal hazaküldtek. Ma délelőtt édesapámnak az egyik illetékes azt mondta telefonon, azért kellett hazamennem, mert nem volt hely, nem tudtak hová elhelyezni. Az sem világos számomra, hogy milyen második tesztet említenek a cikkben, ugyanis csak egy tesztet csináltak Magyarországon, a második eredményét így én nem is várhatom.
A történet most ott tart, hogy szeptember 8-án kell mennem Szegedre tesztelésre, és utána két nap múlva a következőre. Addig itthon ülök és várok, és reménykedem, hogy ez az egész rémálom egyszer véget ér, és mivel most iratkoztam be az egyetemre, így végre valahára elkezdhetem majd a tanulmányaimat.
(Név és cím a szerkesztőségben)
