Ez az ősz más mint a régi őszök. Elmaradnak a kellemes, estébe nyúló séták a természetben. Nem ropog a talpunk alatt az avar, nem szedünk gyönyörű színekben pompázó leveleket, bogyós ágakat, makkot és gesztenyét, hogy otthonunkat feldíszítsük velük, vagy hogy belőlük bábokat készítsünk.

Nem jut idő a környékbeli kisebb kirándulásokra sem, amikor összeszedhetnénk az énekes madarak téli etetéséhez szükséges táplálékot. Elmaradnak a hosszú hétvégi biciklizések is párommal, ahogy nem jut erő az esti beszélgetésekre sem takaróba bugyolálva a teraszon. Még semmi télirevalót nem spájzoltam be. Nincs rá időm. Napi bevásárlásaimkor ezért mindig egy adaggal több zöldséget és gyümölcsöt cuccolok haza. Ilyenkor átváltozok teherszállító öszvérré, a hátamon az iskolatáska, a kormány egyik szarván a laptoptáska, a másikon bevásárlószatyor, a biciklikosár csordultig megtömve, hogy a vacsorakészítés közben legalább egy adag paprikát eltehessek a jégre, ezzel is nyugtatva lelkiismeretemet, hogy mégsem fog éhen halni télen a család, csak azért, mert a gyermek másodikba indult szeptemberben.

Valószínűleg idén elmaradnak azok a kötelező őszi munkák, amelyekkel lelkemet felkészíthetem a télre, mint a szilvalekvár főzése, a birsalmasajt szárítása, a káposzta savanyítása, a gyümölcsök aszalása és befőzése és az ajvár készítése. Ez számomra sosem volt munka, inkább ünnep. Az asszonyok kiváltsága, amikor varázsolhatnak, és varázslatukkal elbűvölhetik családjukat, ahogy az ősz gyönyörű színeit és ízeit átmentik kicsi üvegcsékbe és ízléssel elrendezik a kamra polcain.
Fogalmam sincs sütik-e már a gesztenyét a városban, árulják-e már a rózsatöveket a piacon, vagy hogy mit játszanak a színházban az új évadban.

Reggelenként, mielőtt a gyereket elkísérném az iskolába, pár pillanatra megborzongok a reggeli deres napkeltében. Ezekben a percekben próbálom kiélvezni egész napra az őszt. Felkapkodom a lehullott diót, mielőtt még a kutya feltöri vagy elássa, közben tekintetemmel átpásztázom az udvart, egy láthatatlan feladatlistára felkerülnek a kertben elvégzendő őszi teendők, amelyekre vagy jut idő a munka, az iskola, a zeneiskola és más kötelező elfoglaltság mellett, vagy sem. Össze kellene gereblyézni a lehullott leveleket, visszanyírni a bazsarózsát, megmetszeni a fákat, bokrokat, lepermetezni a gombával fertőzött fákat, kipótolni a rózsakert foghíjas részeit, a virágokat beteleltetni… Ki tudná megjegyezni a rengeteg őszi kerti tennivalót, és kérdés, hogy fel tudom-e majd őket időben idézni az órarendek, a megtanulandó versikék, a házi feladatok, a gyakorlásra feladott melódiák, a gyermek nevelésére vonatkozó hasznos tanácsok káoszában.
Ki tudja marad-e az eszemben elég hely erre, amikor nem egy a nyári napsütéses hullámok között elkallódott nagy írott R betűt próbálok visszaidézni gyermekem fejébe, miközben a biciklin kerülgetve a kátyúkat rohanunk az iskolába, zeneiskolába, vagy éppen haza leckét írni. Nem is csoda, ha elkallódott egy-két betű, hiszen milyen fantasztikus volt a nyári szünidő, csupa játék, jókedv, szórakozás, utazás. Kellemes, gondtalan vakáció. Nem csoda, ha a szülőket is megviseli az iskolakezdés és az azzal járó feladatok sokasága.
Közben eszembe jut, hogy okvetlen meg kell keresni a tavasszal kimosott és elpakolt téli cuccok közül a vékonyabb kesztyűket, mert egyre hidegebbek a reggelek és gyakran fázik a kezünk a kormányt szorongatva.
Félek, ebben a nagy rohanásban elsuhan mellettem az ősz, észre sem veszem, mikor. Csak akkor jövök rá, hogy végérvényesen itt a tél, amikor arra ébredek reggel, hogy a napi teendők közé fel kell venni a tűzifa behordását, begyújtást és a fűtést is.

Szerző: Vígi Zsoldos Zsaklina

Forrás: Magyar Szó

Fotó: nyugat.hu