Szoptatási tanácsadás – nekünk nincs rá szükségünk?

A hétvégén Budapesten tartották meg az  Első Laktációs Konferenciát, A Szoptatásért  Magyar Egyesület szervezésében.  Hihetetlen, hogy csak 200 kilométert kellett utaznom ahhoz, hogy egy más világba csöppenjek. Úgy is mondhatnám, hogy hazaértem.  

Aztán, persze,nagyon gyorsan el is szomorodtam. Kicsit feszengtem is és zakatolt a szívem, ha megkérdezték, én honnan jöttem.  Mert, az még OK, hogy a Vajdaságból, de mit is akarok én itt??? Aztán, ahogy hallgattam a körülöttem zajló beszélgetéseket – mindegyik témája egy¬egy anyuka, csecsemője és annak esete, problémája volt – akkor, megint kezdtem megnyugodni, és otthonosan érezni magam.

Számomra hihetetlen és megdöbbentő, hogy a Péterfy kórház tanácstermében, legalább 50 védőnő, gyermekorvos (!), neonatológus és  csecsemős¬ nővér volt, közülük pedig nagyon sokan IBCLC-k, ami azt jelenti, hogy nemzetközileg elismert szoptatási tanácsadók (és nem kispályások).  A terem teli volt, és mindenki azért jött, hogy még többet halljon arról, amiről már így is nagyon sokat tudnak. Fontos, és értékes információkat hallottunk, szoptatási történeteket ismerhettünk meg (jól és kevésbé jól végződőeket) csecsemőkről és bátor anyukákról.

 

Vajon, hogy van az, hogy csak Magyarországon, majdnem százan rendelkeznek  szoptatási szaktanácsadó diplomával, addig Szerbiában 1 (azaz egy) ilyen értékes szakember van, Belgrádban. Vajon a mi kismamáinknak nincs rájuk szükségük?

Nagyon, nagyon könnyű arról mesélni a leendő anyukáknak, hogy a szoptatás milyen csodálatos, hogy a gyermeked okosabb és egészségesebb lesz, ha szoptatsz, hogy ez mennyire nagyszerű és természetes.  Aztán, ha a szoptatós kismama problémával fordul hozzánk, akkor meg nem tudunk neki valós megoldást adni a gondjára. Ő kétségbeesik, minden irányból  segítséget  kér, mert nagyon szeretné a legjobbat adni gyermekének, és kap egy rakás ellentétes információt. A kisbabának ennie kell, nincs ideje több száz oldalas könyvet átolvasni, és a kismama teljesen kétségbeesik. Csalódik magában, az egész szoptatás¬storyban, és először akkor van nyugi, mikor a baba bekajálta a tápot! Tönkretéve mindent, de mindent, amiért addig vért izzadtak.

A kisbaba pedig cumisüvegből, tehéntejet kap, ami nagyon rossz…

De valóban a tapasztalatlan anyuka ilyenkor a hibás? Sokszor kérdezem magamtól.  A szoptatás első napjaiban nagyon, nagyon nagy szükség lenne megfelelő információkra. (cáfoljatok meg, kedves anyukák, ha nincs így). És jönnek is a tanácsok¬sajnos. Mert beszól mindenki, akinek nem kellene, akinek nincs sem joga, sem tudása.

El sem tudom mondani, mennyire meginogtatja a kismama önbizalmát, a ,,nincs elég tejed”, vagy ,,nekem sem volt elég tejem”, ,, biztosan vizes a tejed”  , ,,nem éhes ez a gyerek?”, beszólások.szoptataskommentar1

Katasztrófa ¬ a további szoptatás szempontjából. Ha az anyuka mégis volt olyan talpraesett és ösztönös, hogy elengedte ezeket a jóakaratú tanácsokat a füle mellett, sikerült helyesen mellre tennie a babáját és szoptatja is őt, akkor minden elismerésem.  Szerencsére,  valóban vannak jó és motivált szakemberek , akiknek megvan a tudásuk, hogy segítsenek, így a hozzájuk forduló anyukák  minden akadályt könnyen vettek, mert a problémákra megoldást kaptak és  tudták, hogy képesek lesznek rá, mert  biztatták és lelkesítették őket!

Munkám során, egyszerűen megdöbbent, hogy mennyire klassz dolognak tartják az emberek a tápot és a tehéntejet ¬csak, hogy tisztán lassunk, a tápszer is tehéntejből készül és a ,,bolti tej” is tehéntej. Ebbe a kérdésbe most nem mennék bele, hogy miért is szúrunk ki a gyerekkel és magunkkal, ha ezt kapja, de senki nem gondolhatja azt, hogy ez lehet ugyan olyan jó, mint az ANYATEJ!

Persze, nem gondolom, hogy mi, egészségügyi dolgozók vagyunk egyedül a ludasak. Szinte minden újdonsült anyuka szoptatni szeretne. Aztán, mikor rájön, hogy bizony szoptatni naponta 12-szer is kell, éjszaka is, hogy néha fejni is kell, néha a mell begyullad, akkor gyorsan elmúlik a kezdeti lelkesedés, és jöhet a cumisüveg, amit ugye más is odaadhat a picinek- cseppet sem könnyű egy újszülött anyukájának lenni, néha szinte lehetetlen feladatnak  tűnik!

HA az első hat hétben sikerült szoptatnunk, még akkor sem lehetünk biztonságban a ,,hozzáértő” megjegyzésektől! Nagyon kérem, ha valaki tudja, magyarázza el nekem, hogy mit jelent az, hogy ,,a gyerek nem tűr (3 órát) a tejtől „! Mit is kell tűrnie egy újszülöttnek? Mi, felnőttek, hányszor teszünk valamit egy nap a szánkba, és hány órát kell kibírnunk? Eszünkben sincs nézni az órát, igaz?

Végtelen listát lehetne írni a szoptatás alatti gondokról. Ennek nagy része jól orvosolható, de mindig a kismamát, csecsemőjét és kettejük történetét kell ismernünk ahhoz, hogy segíteni tudjunk. Nincsenek univerzális tanácsok, hiszen mindannyian mások vagyunk!

Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam ezeken a dolgokon… Lehet, hogy nem csalódottnak kellene lennem a hazai szoptatás-támogatással kapcsolatban.  Lehet, hogy örülnöm kell, hogy tavaly óta már van egy laktációs tanácsadónk, hogy van La Leche Ligánk, és, hogy vannak szoptatást segítő önkéntes anyukák, akik egy szülői portálon segítenek a szoptatni vágyóknak.

Lehet, hogy egyre többen leszünk, és talán néhány év múlva tudnak az anyukák kihez fordulni tanácsért. Talán néhány év múlva, nálunk is lesz egy szoptatási konferencia, amin sokan, sokan ott leszünk, mert fontosak nekünk a gyermekeink!

Szerző: Komenda Renáta, 2 gyermek édesanyja

Fotó: sxc.hu