Mindennapok egy ekcémás csecsemővel

Az ekcémáról (vagy a hivatalos orvosi nevén atópiás dermatitiszről) egyre többet hallani és olvasni mostanában. Babamagazinok és weboldalak vannak tele cikkekkel arról, hogyan is kezeljük az ekcémás bőrt, mire vigyázzunk és mik a kiváltó okai ennek a betegségnek.

Szüleink még nem is hallottak róla, ma viszont a szűkebb környezetünkben egyre több szülő meséli, hogy bizony ők is küzdöttek vele a kisbabájukkal. Nem vagyok szakértő a témában, én is mint szülő találkoztam az ekcémával, így most igyekszem a saját tapasztalataimat leírni.

Az ekcéma tulajdonképpen a bőrgyulladás egyik formája, amely száraz, hámló, vörös bőrrel, esetleg nedvedzéssel és erős viszketéssel jár. A betegségnek sok fajtája létezik, de csecsemő- és gyermekkorban az atópiás (veleszületett, belső eredetű) ekcéma a leggyakoribb (a lakosság 5-15%-a szenved az ekcéma enyhébb-súlyosabb formájában). Az atópiás ekcémás gyermekek hajlamosak asztmára, szénanáthára is. Az atópiás ekcéma öröklött hajlamon alapuló betegség. A családban rendszerint van valaki, akinek ekcémája, esetleg szénanáthája, asztmája van. Előfordul az is, hogy senki sem szenved a hozzátartozók közül ilyen betegségben. Sok külső és belső tényező is befolyásolja a súlyosságát, a lefolyását és a mindennapi tüneteket is. Az esetek többségében az ekcéma a kor előrehaladtával fokozatosan javul.Egyénenként változó, hogy ez mikor történik. Csecsemőkorban jelentkező betegség esetén 3 éves kor körül, 5 éves kor táján, majd 10 éves korban újabb mérföldkő következik be a betegség alakulásában. Néhány gyermeknél a betegség felnőttkorban is megmarad. Olyan kezelés, amely az atópiás ekcémát egy csapásra, végleg meggyógyítaná nem létezik, de a betegség karbantartható, a tünetek minimálisra szoríthatóak vissza, illetve a beteg hosszabb-rövidebb ideig tünetmentesen tartható. A betegség lefolyása változó, fellángolások és békés időszakok váltakoznak. Ezek okát legtöbbször nem tudjuk megmagyarázni, így az állapotváltozást sem tudjuk előre megjósolni. A legtöbb gyermeknél a különféle külső és belső gyógyszerek, valamint az egyéni kiegészítő módszerek segítenek. Minden betegnek és orvosának együtt kell megtalálnia a kenőcsöknek és a gyógyszereknek azt a kombinációját, valamint azokat a kiegészítő gyógyító módszereket, amelyek a beteg számára a legmegfelelőbbek. (forrás: http://www.karolinakorhaz.hu/tajekoztat/gyerek/ekcema.pdf)ekcema3

Kisfiunknál 4 hónapos kora után jelentek meg az arcán a piros foltok, amikre először azt hittük, a nyáltól és a cumitól jöttek ki. Mivel sajnos 2 hónapos korától csak tápszert kapott, orvosi tanácsra már 4 hónaposan elkezdtük a hozzátáplálást. A hozzátáplálás megkezdését követően lettünk figyelmesek arra, hogy tulajdonképpen bármit is eszik a pici, legyen az alma, répa vagy rizspehely, ahol csak a pép érintkezik az arcbőrével, ott erősödnek a kiütések, és egyre csak csúnyultak és terjedtek, mígnem a szája körül és az arcocskája, a füle mögött is viszkető piros kiütésekkel volt tele. Zavarta az alvásban, evésben, játékban, állandóan vakarózott és ideges volt. Ezután kértük ki gyermekorvos tanácsát, aki részletesen elmondta, mivel is állunk szemben, és mire számíthatunk még az elkövetkezőkben.

Kulcsfontosságú a megfelelő bőrápolás. Az orvos különböző krémeket írt fel, amiket az ekcéma súlyosságától függően használhatunk. Fürdéshez és hidratálónak is csak ilyen termékeket használunk. Számos gyártótól találhatunk krémeket, olajokat, amelyeket ekcémás bőrre használhatunk, és bizony nem minden esetben ugyanaz segít. Léteznek krémek ekcémára, amelyek nem kortikoszteroid tartalmúak, mi mindig először ezeket részesítettük előnyben, és habár az orvos felírta a szteroidos krémet is, azt csak már a végső esetben használtuk, mikor fennállt a felülfertőződés veszélye és tényleg nagyon csúnya piros és viszkető volt a kiütés. Az első krém, amit vettünk, sajnos nem hozott javulást, majd kipróbáltunk egy másikat (természetesen orvos és gyógyszerész ajánlásával), ami szintén nem segített. Sokan dicsérték a shea vajat, de nekünk sajnos az sem vált be, majd a harmadik krém, egy harmadik gyártótól végre kezdett segíteni, így azóta is annál maradtunk, nem is próbálkozunk mással. A bőr rendszeres hidratálása a legfontosabb, nem szabad hagyni, hogy kiszáradjon, így gyakrabban kell bekenni az érintett bőrfelületet. Főleg este fürdés után, reggel, valamint séta előtt. A fürdetés gyorsan zajlik, minél kevesebbet ázzon a pici bőre a vízben, és a babasamponok helyett fürdőolajat használunk. Mi nem hagyjuk ki egy este sem a fürdetést, mert a fiunk nagyon szeret pancsolni, csak rövidebbre zárjuk. Ma már alig látszik valami a pici arcán, csak nagyon ritkán pirosodik be vagy szárad ki.

Ami az étkezést illeti, az orvos tanácsára rögtön cseréltünk tápszert, az addig hagyományos, tehéntej alapú tápszerről hipoallergén tápszerre váltottunk. A hozzátáplálást természetesen nem hagytuk abba, de sokkal óvatosabban, fokozatosabban vezettük be az új ételeket, hetente vagy kéthetente adtunk neki új ételt. Igyekeztünk csak friss zöldségekből és gyümölcsökből készíteni a pépeket, és a nagymamáknak hála, akik nagyon sok friss gyümölcsöt tettek a mélyhűtőbe, egész télen akadt eledel a csemetének. Az üveges bébikajákat kerültük, ameddig csak lehetett. A rizs- és gabonapelyhek közül azokat vásároltuk, amelyek nem tartalmaznak tejport, és kikevert tápszerrel vagy gyümölccsel keverve adjuk neki a mai napig, ami most is nagy kedvenc reggelire vagy vacsorára. A glutént megpróbáltuk nála bevezetni pontosan mielőtt betöltötte volna a 7 hónapot, és szerencsére jól fogadta, a kiütések sem rosszabbodtak, és az emésztésre sem volt rossz hatással. Orvosi tanácsra legalább egy éves koráig el kell kerülni a tej és tejtermékek, tojás, piros gyümölcsök, csokoládé, dió és mogyoró és egyéb társaik fogyasztását, valamint azok a termékek fogyasztását, amelyek ezeket tartalmazzák, így természetesen ezeket kerüljük. Nagyon sok babakeksz tejport és tojást is tartalmaz, így nagyon nehéz volt olyat találni, amely ezektől mentes. Most 11 és fél hónapos a fiunk, pépeket és kenyérfalatkákat szépen eszik, az ebéd a kedvenc étkezése, szinte bármilyen zöldséget vagy husit jóízűen megeszik. A kekszet most kezdtük csak adni neki, valamint joghurttal próbálkoztunk, de sajnos kezdett tőle pirosodni az arcocskája, így azt is tovább halasztjuk. Az ugyan nehéz, hogy tejtermékeket nem szabad neki adni, mivel ez jóval lecsökkenti az ételek listáját, amit ehet, de meg lehet szokni, és kis kreativitással mindig készíthető valami ínyencség a baba számára.

Mosáskor nem használunk öblítőt, a ruhákat vasalással puhítjuk (habár a kúszó-mászó baba mellett nem sok idő marad a vasalásra, így a gyakorlatban ezt nem mindig sikerül megvalósítani). A házban igyekszünk gyakran port törölni és porszívózni, a porfogó tárgyakat eltettük. Télen mindig volt egy kis edényben víz a szobában, hogy a levegő ne legyen annyira száraz.

Sok szülővel osztottuk meg a tapasztalatainkat ezzel kapcsolatban, szinte minden harmadik vagy negyedik anyuka, akivel beszélek, beszámol arról, hogy az ő gyereke is ekcémás, vagy az volt. Nagyon sok „jótanácsot” is kaptunk, mit és hogyan kellene csinálnunk a gyerekkel idegenektől, akik néha az utcán, séta közben állítottak meg azzal, hogy: „Elnézést, az ön gyereke véletlenül nem ekcémás?”És mindenkinek volt valami tuti módszere, ami biztosan beválik. Sokan sokfélét kipróbálunk, nem mindenkinek ugyanazok a dolgok válnak be és segítenek. Volt akinek a shea vaj, volt akinek gyógynövényes krémek, volt aki a kecsketejes szappanra esküdött, másnak a pantenol tartalmú krémek segítettek, de abban mindenki egyetértett, hogy a picik bőrét figyelni és ápolni kell, figyelnünk kell a gyermekünk reakcióit. Végül minden szülő rájön arra, mi felel meg neki és a gyermekének.

Szerző: Gogolák Bencsik Nóra, egy tizenegy és fél hónapos fiúgyermek édesanyja