Kornél szülési szabadságon…

Boróka pelusát éppen apja, Kornél cseréli, amikor megérkezem hozzájuk, lakásukba. Nem kérdés, hogy megcsinálja, hiszen fél évet ő volt otthon, szülési szabadságon. De erről majd később…

Georginával leülünk a nappaliba, ahová egykettőre megérkezik a 13 hónapos Boróka is, s bár először találkozunk, azonnal barátkozni kezd velem. Később a diktafonom sokkal érdekesebb, s csodaként tekint rá, mint a gyermekek mindenre.

Kiss Kornél szerb tanszéket végzett – bár sokáig nem gondolta volna, hogy valaha egyetemre mehet, s hogy éppen erre a szakra, a mesterszakot pedig a szabadkai Tanítóképző Karon. Most pedig szerbet tanít Hajdújáráson és Királyhalmán, és imádja.

Engi Georgina, Kornél felesége az újvidéki Magyar Tanszéken diplomázott, majd szerzett mesteri fokozatot, s ugyan dolgozott Piroson tanárként is, most a szabadkai Népszínházban szervező, előtte pedig súgó-ügyelőként dolgozott ugyanitt.

Mi hozott össze benneteket? Az egyetem, Újvidék, vagy régebbre nyúlik vissza az ismeretség?

— Újvidék. Nagyon kedves barátom barátnőivel lakott együtt Gina, ő már elsős volt Újvidéken, én pedig a középiskolát már befejezett, de az életével mit kezdeni nem igen tudó fiatalember levágódtam Újvidékre és összesodort minket a buli. Különböző elméletek vannak arról, hogy ki kezdeményezett: ő váltig állítja, hogy én voltam, én váltig állítom, hogy ő volt. Az átbeszélgetett éjszaka után levonatoztam hozzá, és közöltem, hogy ő bizony kell nekem és meg fogom szerezni. Akkor neki még volt egy komoly kapcsolata – emlékezik vissza Kornél.

— Elég gyorsan zajlott minden, három nap után összejöttünk, fél év után összeköltöztünk, s leéltük az egyetemi éveket együtt, ami mellett mindketten dolgoztunk. Ez nyolc éve volt. Csaknem négy éve vagyunk házasok.

— Aztán hazaköltöztünk Ludasra, mert Gina ludasi, de valahogy Újvidék után nem voltunk felkészülve a falusi környezetre, beköltöztünk Szabadkára.

engiek2— Újvidéken annyira pörögtünk, négy-öt munkahelyünk is volt, a színházban dolgoztunk, akkor már öltöztetőként. Volt, hogy reggel hatkor mentünk el otthonról és éjfélkor értünk haza. Mostunk, vasaltunk is a színházban, de akkor én már száz százalékon tanítottam Piroson. Reggel hatkor indultam az iskolába, de előtte beugrottam a színházba, betettem mosni a ruhákat, aztán Kornéllal hallottuk egymást, ő az egyetemről elugrott áttenni a ruhákat a szárítóba…. – részletezi Gina.

— Emellett én magándiákoztam, magyart, szerbet tanítottam, rádióztam, újságírtam. Minden lehetőséget kihasználtunk. És ebből a pörgésből belecsöppentünk Ludasba. Újvidéken ugyan állandó munkát kínáltak, de én viszont magyarnak szerettem volna nevelni a gyerekemet, Újvidéken pedig ez egyre nehezebb. Tulajdonképpen nyelvhatárkövetést hajtottunk végre – mondja Kornél.

Mikor éreztétek úgy, hogy most már helye van a kapcsolatban egy harmadik személynek is, a gyermeknek…

— Újvidéken az egyetemi évek a munkáról szóltak, Szabadkára költözésünk után inkább sokat buliztunk. De amikor állandósítottak a munkahelyemen, akkor megbeszéltük, hogy most már ha jön, akkor jön. Aztán annyira beleéltük magunkat, hogy két hónap után, amikor nem volt eredmény, már izgultunk, hogy mi lehet a gond – meséli nevetve Gina.

— A gyerekgyártási képesség a férfi nagyon erős mutatója, igazából nem az, de hajlamosak vagyunk ezt gondolni, hogy a potenciád tesz igazán férfivá. Van egy érzelmi oldala, hiszen egy egészséges lelkületű ember azért vágyik legalább egy gyermek után. Viszonylag sikerorientáltak vagyunk és én ezt a gyerek dolgot is egy projektként éltem meg, ahol van egy cél, amit el kell érni – mondja viccesen Kornél.

— Sokat beszéltünk előtte erről, sok ismerősünknél láttuk, hogy nagyon nehezen jön össze a gyermek, ezért voltunk úgy vele, kezdjünk neki. De arról is szó volt, hogy ha véletlenül nem jött volna össze, akkor mi ketten is meglettünk volna. Természetesen most, hogy van gyermek, sok minden átértékelődik.

— Úgy gondolom, hogy az embereknek nincs igaza akkor, amikor egy ideális körülményt vár a gyermekvállaláshoz. De nálunk is volt egy bizonyos feltétel, pedig mi nagyon szerencsések vagyunk, egyetem után azonnal munkába álltunk, fiatalon van állandó munkahelyünk. Ha ez nem valósul meg, nem vagyok benne biztos, hogy most itt lennénk egy gyerekkel. Buta gondolkodás, de úgy gondolom így lenne. Kell egyfajta kiszámíthatóság, ami ebben az országban sajnos nincs – mondja Kornél.

Most pedig úton van Boróka kistestvére…

— Most pedig jön vagy Nimród vagy Mandula, még nem tudjuk, hogy ki rejtőzik benn – mondja Kornél.

— Én egymás után szerettem volna a kettőt, a harmadik pedig majd 4-5 év múlva. Kornél négy gyereket szeretne, de mondtam, hogy majd meglátjuk a második után.

— És végre kertes házba jön a testvér, visszaköltözünk Ludasra. Sokáig árultuk azt a házat, szerettünk volna Szabadkán venni egyet, de nem lehet eladni annyiért, amennyiért Szabadkán lehetne vásárolni.engiek6

— Nekem az összes rokonom ott él, nehéz falun, hogy ha bizonyos dolgok miatt megpecsételik az embert, de megbeszéltük, csak rajtunk múlik, hogy ott jól érezzük magunkat – veszi át a szót Gina. Hazaérünk, becsukjuk magunk mögött az ajtót. Azt megfogadtuk egymásnak, hogy ha érezzük, hogy a kapcsolatunkra nincs jó hatással, akkor bármikor visszajöhetünk ebbe a lakásba. Így volt ez három és fél évvel ezelőtt, olyan szintre fajult a dolog, hogy a lagzi után majdnem úgy volt, hogy válunk. Külön céljaink lettek, elmentünk egymás mellett. Leültünk, megbeszéltük, s ahogy beköltöztünk a városba, minden visszaállt a helyére.

Visszatérve az első gyermekhez, az elmúlt egy évhez. Milyen körülmények miatt döntöttetek úgy, hogy az apa, vagyis Kornél megy el szülési szabadságra?

— Öt és fél hónap után jött egy munkalehetőség Ginának. Az előző közönségszervező munkát váltott, és az igazgatónő felhívta, hogy vegye át ezt a munkakört. Családbarátabb a munkaidő, ez nagyon vonzó volt. És akkor gondba estünk. Mert egyfelől hosszútávon a család érdeke, hogy elvállalja a munkát, mert az addigi súgó-ügyelői munka éjszakákba nyúlt. A feltétel pedig az volt, hogy azonnal kezdeni kell. Boróka akkor 5,5 hónapos volt. Babysittert nem akartunk, a nagymamák egyike még dolgozó nő, a másik viszonylag messze van, de végül megállapodtunk, hogy két napot az egyik, két napot a másik vigyáz Borókára, a többi napot pedig megoldjuk mi ketten. Majd erről panaszkodtam Szűcs Anna igazgatónőmnek, barátilag, és ő azt kérdezte tőlem, hogy miért nem megyek el én szülésire? Miért azt lehet? — tettem fel én a kérdést… Sikerült találnom helyettesítést, és Gina maradék szülési szabadságát elkaptam én, így fél évet itthon voltam a lányommal.

Gina te hogy viselted lelkileg, hogy egyik pillanatról a másikra több órán át nem láttad a gyermekedet?

— Bennem az volt a félsz, hogy addig Boróka csak szopizott. Mondtam, hogy ok, bevállalom, de flexibilitást kérek e téren. Nem is volt gond. Néhány hétig Kornél háromóránként hozta szopizni az irodába, aztán szépen lassan átálltunk a hozzátáplálásra.

Féltem nagyon egyébként az új helyzettől, de akkora volt a pörgés az irodában, hogy nem volt időm ezen gondolkodni. Viszont előtte vívódtam nagyon. Elhatároztam, hogy visszamegyek, de jött az anyai lelkiismeretfurdalás, hogy itthon hagyom a gyermekem. De győzködtem magam, hogy hosszútávon ez a gyerek érdeke. És nem mellesleg ez volt a legjobb opció, hogy a másik szülővel marad a gyerek. Egy percig nem jutott eszembe, hogy valamit rosszul csinál a Kornél.

— Előtte is megosztottuk a házimunkát, Boróka születését követően a gyermek körüli feladatokat is megosztottuk, így ebből a szempontból nem változott sok engiek1minden, hogy Gina visszament dolgozni.

Furcsa volt azért egyedül maradni, hiszen elég munkacentrikus vagyok, szeretek tanár lenni. Az eleje nehéz volt, kikerülni a pörgésből, de egy-két hét után alkalmazkodtam.

A fél év alatt egyáltalán nem éltem meg feladatként a lányommal való létet. Tizenöt perc alatt megetettem, háromóránként pelust cseréltem. Közte pedig az egész délelőttöt áthülyéskedtük. Ha aludt, akkor pedig filmeztem. Nyaralás volt – meséli Kornél.

A fiatal pár biztos abban, hogy nagy változást hoz majd a falu az életükbe, de érzik, hogy a gyereknek most tér kell, és a testvérnek is jobb lesz, ha lesz kert, tér, természet. A legfontosabbnak viszont azt élik meg, hogy legyenek egymásnak, időt, figyelmet szenteljenek a gyermekeiknek. Akikből remélhetőleg lesz négy is…

Szerző: Tómó Margaréta

Fotók: Baráth Attila