Húsz év múlva a nők is 65 évesen mehetnek csak nyugdíjba – A nyugdíjbiztosításról szóló törvény módosításairól

A parlamenti ellenzék és a szakszervezetek számos kritikával illették a munkatörvény és a nyugdíj és rokkantsági biztosításról szóló törvények módosítását. A szakszervezetek kitartanak amellett, hogy referendum kiírását kezdeményezik, hogy a nép döntsön a szóban forgó módosításokról. A hatalom szerint jövőbemutató módosításokról van szó. A törvénymódosítás kapcsán Kovács Elvira, a Vajdasági Magyar Szövetség köztársasági parlamenti képviselője nyilatkozott a Magyar Szó-nak.

A holtmunkára és a végkielégítésre vonatkozó rendelkezések azt a célt hivatottak szolgálni, hogy a munkaadók nagyobb kedvvel alkalmazzák az idősebb, több szolgálati év tapasztalattal rendelkező munkanélkülieket. Gondoltak-e a munkatörvény módosításában a munkát kereső fiatalok helyzetbe hozására?

– Fontos hangsúlyozni, hogy a Költségvetési Tanács hétfőn küldte el értékelését a munkatörvény módosításáról. A tanács pozitívan értékelte a módosítást, ezt pedig ritkán történik meg. A tanács pont arról értekezik véleményezésében, hogy bár egyesek attól tartanak, hogy a nyugdíjkorhatár kitolása miatt a fiatalok majd nehezebben jutnak munkához, szerinte ennek éppen az ellenkezője fog megtörténni. Azzal indokolták véleményüket, hogy a régió volt kommunista, szocialista országaiban is azt tapasztalták, hogy amennyiben sikerül megteremteni a kedvező üzleti légkört, akkor több munkahely nyílik és a fiatalok is elhelyezkedhetnek.

Mennyire sikerült a munkatörvény módosításában egyensúlyban tartani a munkások és a munkaadók eltérő érdekeit?

– A kormány köztes megoldásokat igyekezett találni. Ez történt példának okáért a végkielégítés esetében is. Eddig háromhavi fizetés járt végkielégítésként. A munkaadók azt kérték, hogy ez a módosításban csökkenjen egyre, a munkások pedig azt szerették volna, ha marad a három. Ezért határozott úgy a kormány, hogy legyen két havi fizetés a végkielégítés összege. Ez egy jó példa arra, hogy a kormány valóban igyekezett mindkét fél érdekeit szem előtt tartani. A rossz hangulat az elsődleges probléma a törvénymódosítással kapcsolatban. Sokan elhiszik, hogy ez egy szörnyű módosítás, amely miatt mindenkit elbocsátanak majd. Nem is értem, hogyan gondolhatják egyesek úgy, hogy a munkáltatóknak a munkások elbocsátása állna érdekében. Nem azért született meg a módosítás, hogy kizárólag a külföldi beruházóknak kedvezzen, hanem azért, hogy rendezze a dolgokat. A 2005-ben elfogadott munkatörvény számtalan rendelkezése nem volt egyértelmű, ezért a munkáltatók különbözőképpen értelmezhették és alkalmazhatták azokat. Nagy problémát jelentett, hogy a munkafelügyelőség nem végezte kellőképpen a munkáját. A felügyelőségnek kellene a terepen ellenőriznie, hogy a munkáltatók bejelentették-e alkalmazottaikat, rendszeresen fizetik-e utánuk a különböző járulékokat. A felügyelőség tudja a leghatározottabban felfedni a szürkegazdaságot, amely miatt hatalmas veszteségeket jegyez az ország. A munkatörvény módosítása a felügyelőség hatásköreit is pontosabban meghatározza, ezért ezen a téren is előrelépésre számítunk.

Egyetért-e azokkal a meglátásokkal, hogy a szerbiai munkaerő most még olcsóbbá válik?

– Semmiféleképpen. Ha a régió országait hasonlítjuk össze, akkor megállapíthatjuk, hogy a szerbiai munkaerő már most is a legolcsóbbak egyike. A módosított munkatörvény nem teszi még olcsóbbá. Egyébként sem szabályozhat a munkatörvény mindent, ami a munkaerőpiacon történik.

Ha a szerbiai munkaerő ennyire olcsó, akkor miért ennyire alacsony a külföldiek beruházási kedve az országban?

– Elsősorban a bizonytalanság miatt, valamint amiatt, hogy rendkívül sokat kell várniuk a cégalapításhoz szükséges különböző engedélyekre. Nagybecskereken olyan beruházókkal is találkoztam, akiknek akár 180 napot is várniuk kellett.

Lát-e esélyt arra, hogy a szakszervezetek kieszközöljék a törvény visszavonását?

– Nem nagy esélyt látok erre. A szakszervezetek arra panaszkodnak, hogy a törvénymódosítások nem kerültek nyilvános vitára. Ez igaz, ugyanakkor a kormány számos beszélgetést kezdeményezett ezekről a szociális partnerekkel. A szakszervezetek a törvénymódosítások elfogadása előtt egy-két héttel szerveztek egy nagy összejövetelt. Ezen minden parlamenti frakció képviseltette magát. Én is jelen voltam és arra számítottam, hogy a szakszervezetek képviselőinek konkrét javaslataik lesznek. Ehhez képest csupán annyi történt, hogy a két legnagyobb szakszervezet elnökei moderálták a három-négy órás kerekasztal-beszélgetést, pontosabban az idő háromnegyed részében csupán ők beszéltek. Egyáltalán nem beszéltünk a munkatörvény módosításáról.

A nyugdíj és rokkantsági biztosításról szóló törvény módosításának értelmében fokozatosan kitolódik a nők nyugdíjaztatási korhatára. Pontosan milyen ütemterv alapján történik majd ez?

– Talán azzal kezdeném, hogy ami a szolgálati éveket illeti, a férfiaknak 40, a nőknek pedig legalább 38 évet kell ledolgozniuk a nyugdíjaztatáshoz. Ami viszont az öregségi nyugdíjat illeti, a férfiaknak már most is 65 évesnek kell lenniük, hogy koruk alapján mehessenek el nyugdíjba. A nők esetében ez 60 év. A törvénymódosítás 2015. január 1-től kerül alkalmazásra. Innentől kezdve 2020-ig a nők esetében a hatvanhoz évente fél évet fognak hozzáadni. Így mondjuk 2015-ben a nők öregségi nyugdíjaztatási korhatára 60,5 év lesz, 2016-ban pedig 61 év. 2020-ra fogja elérni a 63 évet. 2021-től 2032-ig évente két hónappal növekszik a nők nyugdíjaztatási korhatára. Így éri el 2032-ig a 65 évet. A férfiak és a nők is akkor mehetnek koruk alapján nyugdíjba, ha legalább 15 szolgálati évük van. Az idő előtti nyugdíjaztatás tekintetében is történt változás, a módosítás hatályba lépését követően havi 0,34 százalékkal lesz kisebb azoknak a nyugdíja, akik idő előtt nyugdíjaztatták magukat. Az állam azért folyamodott ehhez, hogy minél kevesebben menjenek idő előtt nyugdíjba.

Fremond Árpád, a VMSZ parlamenti képviselője a nyugdíj és rokkantsági biztosításról szóló törvény azon módosítását taglalta lapunknak, amelyre a mezőgazdasági termelők több éve várnak.

– Egy korábbi, 2010-es törvénymódosításban nem határozták meg pontosan, hogy egy gazdaságon belül kinek kell fizetnie a nyugdíjbiztosítást. A törvény értelmében a nyugdíjbiztosító egy családi gazdaságon belül mindenkit, akinek a nevén föld van, arra kötelezhetett, hogy egészségügyi és nyugdíjbiztosítás címén évi 96 ezer dinárt fizessen be az államnak. Példának okárt, ha egy háromtagú termelő családban mindenki nevén volt föld, akkor mindhármójuknak fizetniük kellett. A jövőben családi gazdaságonként egy személy köteles fizetni a nyugdíj-biztosítási járulékot, ami nagyjából 64 ezer dinárt tesz ki évente. Remélhetőleg ősszel alakul meg a munkacsoport, amely a társadalombiztosítási járulékról szóló törvény módosítását dolgozza ki. Ebben a módosításban azt próbáljuk majd meg kieszközölni, hogy a termelők a gazdaság nagyságától, illetve a bevételtől függően fizessék az egészségügyi és nyugdíjbiztosítást. Azt is szeretnénk elérni, hogy az állam leírja a gazdáknak az eddig be nem fizetett biztosításokra számolt kamatot, valamint hogy állítsák le az emiatt indított kényszer-megfizettetéseket, árverezéseket – magyarázta Fremond.

Forrás: magyarszo.com
Szerző: Pesevszki Evelyn