Hol van a kistanítónéni?

Hol van? Miért nincs itt a kistanítónéni? – tették fel a kérdést a horgosi általános iskola diákjai azokon a napokon az elmúlt tanévben, amikor a velük foglalkozó mentorok éppen szabadnapjaikat töltötték. Az elmúlt egy évben ugyanis egy IPA projektumnak köszönhetően 15, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar diákja járt hetente két alkalommal a horgosi általános iskolába, hogy a hátrányos helyzetű, külön foglalkozást igénylő, elsősorban roma kisdiákokkal foglalkozzon.

Nem az a kérdés, hogy folytatódjon-e ez a program, és hogy szükség van-e rá, hanem, hogy hogyan oldjuk meg, hogy tovább működjön – hangzott el pénteken a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon a Magyarország Szerbia IPA Határon Átnyúló Együttműködési Program keretében megvalósuló EDUCOOP projekt zárókonferenciáján.

A projektumot nagyon sikeresnek ítélték a részvevők és a roma közösség vezetői is.

Joó Horti Lívia, a Magyar Nemzeti Tanács Közoktatási Bizottságának elnöke kiemelte, az inklúziós oktatást egyik napról a másikra a gyakorlatban kellett véghezvinni a pedagógusoknak és ez nem volt könnyű, de nem véletlen, hogy Szerbiában meg tudott maradni ez a rendszer és működőképes, hiszen például a vajdasági magyar pedagógusok a Magyar Tudományos Akadémia kutatásai szerint sokszorosan több hozzáadott értékkel dolgoznak, mint a Kárpát-medence más országaiban.

– Azért is fontos az inklúziós iskola, mert teljesen természetes közegben nőnek fel a gyerekek, így a szociális intelligenciájuk is magasabb, jobb az alkalmazkodókészségük, természetes tapasztalatuk lesz a világról – mondta Joó Horti.

Szarapka Ede, a Magyarkanizsai Önkormányzat szociális védelemmel és önkormányzatokkal való együttműködést irányító tanácstagja kiemelte, az önkormányzatnak ugyan vannak kisegítő programjai, mint az ingyenes uzsonnáztatás, pedellus program, a végleges megoldás azonban ez a program lehet, amely hatalmas segítség a mélyszegénységben élőknek, és itt nem csak a roma populációról beszélünk – mondta.

Petar Nikolić, a tartományi Roma Integrációs Tanács elnöke köszönetét fejezte ki az elmúlt egy évben végzett tevékenységért.

– Esély mindenkinek jár. Ki kell emelnünk a tudás fontosságát, hiszen az egyben az előítéletek leküzdésében is segít. A szegénység nem szabad, hogy okot szolgáltasson arra, hogy a roma populáció egyszerűen kimarad az oktatási rendszerből. Ellenkezőleg! Ez kellene, hogy motiváló erő legyen – emelte ki.

Stevan Nikolić, a Roma Oktatási Központ elnöke A romák oktatásának aktualitásai című előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy 2006 óta összesen 173 aktív pedagógus asszisztens segíti a tanítók munkáját, ők azonban nincsenek állandó munkaviszonyban az iskolákban. A felmérések szerint még további 200 ilyen asszisztens foglalkoztatására lenne szükség, hiszen vannak olyan iskolák, ahol egy ilyen segítőre 150–200 hátrányos helyzetű gyermek jut. Emellett kiemelte a roma gyermekek korai fejlesztésének fontosságát, ugyanis a roma diákok hátránnyal indulnak iskolába, amit a felső osztályokig sem tudnak behozni.

Dr. Lepes Josip a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar részéről ismertette a projektumot, és kiemelte, a mai világban a szegénység magával hozott negatív következményeivel kell foglalkoznunk, hiszen a szegénységnek nincs nemzetisége, csak szenvedése van.

– A karról nagy érdeklődés kísérte ezt a projektumot, hiszen 38-an adták be jelentkezésüket a mentori helyekre, közülük választottunk ki 15 tanulót, akik ösztöndíj mellett végezhették a képzést és a mentori munkát. Ezenfelül még négy tanuló jelezte, hogy önkéntesen, ösztöndíj nélkül is szeretne a program részese lenni. Hetente kétszer, napi nyolc órában foglalkoztak a gyerekekkel, mindannyiuk három-három kisdiákot kapott. Az oktatás mellett szabadidős foglalkozásokat is végeztek a diákokkal. Három, a hátrányos helyzetű gyermekek oktatását célzó továbbképzési javaslatunkat hagyták jóvá az illetékesek, így a jövőben a pedagógusok ezen a téren is képezhetik magukat – mondta Lepes Josip, aki hozzátette még, a gyakorlat mutatta meg, hogy döntő szerepe az oktatásban az iskolában dolgozó pedagógus lelkületének van.

Nikičić Szilvia az általános iskola szemszögéből számolt be a projektumról és kiemelte, 2007-ig kisegítő osztályokkal dolgoztak, a legtöbb hátrányos helyzetű, roma diák 12-13 éves korában kimaradt az iskolából és be sem fejezte a nyolc osztályt. A jelenlegi 440 tanulóból 87 igényel egyéni fejlesztést és foglalkozást. Elmondása szerint a mentori projektnek köszönhetően egyes gyermekeknél teljesen megszűnt a konfliktuskereső viselkedés és észrevehető az érzelmi érettség fejlődése.

A projektum ugyan hivatalosan 2014. júliusában lezárul, a mentori program valamilyen formában folytatódik majd.

Szerző: Tómó Margaréta