Egészségügyi ellátás Thaiföldön – olcsó és gyors

A készülődés és információgyűjtés hónapjai során felmerült az utasbiztosítás kötésének kérdése is. Mert aki nem engedheti meg magának az utasbiztosítást, az nem engedheti meg az utazást sem, mondják a biztosítótársaságok. És talán igazuk van, legalábbis a sok horrorisztikus, elrettentő példa törött lábú ötévesekről és halállal végződő kiruccanásokról erre enged következtetni. A probléma azonban korántsem ilyen egyszerű.

A teljes körű tájékozódás érdekében hazai, thai és egyéb külföldi biztosítótársaságokkal is felvettem a kapcsolatot. Legtöbbször elég volt elolvasnom athaiegeszseg1 Gyakori kérdések pontot a weboldalakon, hogy az alapdolgokról tájékozódjak, konkrét árajánlatokért viszont váltani kell egy-két e-mailt. Hosszas tanakodás után végül úgy döntöttünk, hogy egyik társaság szolgáltatásait sem vesszük igénybe. Ennek több oka is volt. Először is tudtuk, hogy Thaiföldön az orvosi ellátás biztosítás nélkül is megfizethető. Azok a szituációk pedig, amelyek fennállása esetén nagyobb összegektől kellene megválnunk, nem tartoznak bele az alapdíjas szolgáltatásokba. A különböző balesetek, az ún. outpatient esetek, amikor az ellátást követően nem indokolt a kórházban maradni, mind növelik a törlesztési díjat. Arról nem is beszélve, hogy a kötelező védőoltásokat egyszerűen egyik biztosítási vállalat sem fedi, annak ellenére, hogy az Alex korabeli gyerekeknél maga az alapdíj is kétszer annyiba kerül, mint a felnőttek esetében.

A pro és kontra érvek összevetése után arra a következtetésre jutottunk, hogy vállaljuk a biztosítás nélküli utazás kockázatát. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy bárkit is arra biztatok, hogy ne kössön biztosítást. Ehelyett kövesse a példánkat abban, hogy széleskörűen tájékozódik a lehetőségekről és tényekről, illetve ezek tudatában hozza meg a döntését. Aki pedig rendelkezik magyarországi bankkártyával, annak érdemes tájékozódnia az ahhoz járó biztosítás részleteiről. Az Erste bank dombornyomott kártyáihoz például harminc napig terjedő utazási biztosítás jár, amelybe beletartozik az egészségügyi biztosítás, baleset-biztosítás, utazási segítségnyújtás és biztosítás, poggyászbiztosítás, stb. A hazai bankok kártya-tulajdonosainak is érdemes érdeklődniük ez ügyben a bankfiókokban.

Ismerkedésünk a thai egészségüggyel az érkezésünket követő harmadik napon kezdődött. Murphy törvénye kimondja, hogy, ami elromolhat, az el is romlik. A szállóigét kiegészíteném az időzítés kategóriájával: ami elromolhat, az a lehető legrosszabbkor fog elromolni. A felszállásunkat megelőző délutánon, egy olyan napon, amikor a gyerekorvosunk délelőtt dolgozott, Alex popsiján azelőtt még soha nem látott kiütéseket fedeztünk fel. Az eset nem tűnt annyira súlyosnak, hogy drasztikus lépéseket tegyünk annak érdekében, hogy még azon a napon megvizsgálják. Reménykedtünk, hogy a már addig is a birtokunkban lévő krémek arzenálja közül valamelyik eltünteti majd a kiütéseket. Ez nem így történt.

Mire ugyanis péntek este Bangkokban felszálltunk az éjjeli vonatra, a kiütések hatalmas vörös foltokká növekedtek. A vizuális részleteket mellőzve annyit még hozzátennék, hogy másnap délutánra olyan rosszul nézett ki, hogy kezdtünk komolyan aggódni. Addigra világossá vált, hogy haladéktalanul orvoshoz kell menni. Az egyetlen probléma az volt, hogy a jó szerb egészségügy működési szokásain felcseperedve eszünkbe sem jutott, hogy vasárnap bármit is nyitva találunk a sürgősségi osztályon kívül. Így kivártuk a hétfő reggelt, az eltelt négy nap alatt aggasztóból eljutottunk a kritikus helyzetig.thaiegeszseg

A vasárnap délutánt azzal töltöttem, hogy kiválasszam a megfelelő kórházat, ami viszonylag közel is volt, és a fórumokon is pozitívak a visszajelzések. Addigra ismertem már annyira az utazási fórumok világát, hogy tudjam, hol találok releváns és megbízható információt szinte bármilyen Thaiföldet érintő témában. Rövid mérlegelés után az egyetemi kórházat választottam. Volt a környékünkön még egy kórház, de az egyike azoknak az intézményeknek, amelyek a külföldiek ellátására specializálódnak. Ez többé-kevésbé azt jelenti, hogy azokkal a többnyire amerikai és brit turistákkal fizetteti az orvosok és nővérek angol nyelvleckéit, akik azt hiszik, hogy a többi kórházban érvágással és piócákkal gyógyítanak.

Az egyetemi kórház végül jó döntésnek bizonyult. A földszinten kitöltöttük a jelentkezési lapot, ezt követően a gyerekosztályra irányítottak, ahol megmérték Alex súlyát és magasságát. A nővérek nagyon kedvesek voltak, annak ellenére, hogy a kommunikáció nem volt zökkenőmentes. Hatalmas megkönnyebbülésünkre az orvos, akinek a rendelőjébe vezettek, jól beszélt angolul, több mint 80 százalékban megértettük egymást. Az ugyan pontosan nem derült ki, hogy mi okozta a kiütéseket: valamilyen gombásodás, de addigra már el volt fertőződve. Felírt néhány krémet, és lázcsillapítót. Némi magyarázkodás, és az oltáskönyvecske felmutatása után kaptunk időpontot a kötelező oltás felvételére, amire négy hónappal később került sor.

Miután elhagytuk a rendelőt, az egyik nővér elvezetett a pénztárhoz, ahol meglepetésünkre nem csak az ellátást, de a felírt krémeket is kifizettük. Ezután utasítottak, hogy a földszinti gyógyszertárban mutassuk meg a számlát, és kiadják a gyógyszereket. Ez minden thai kórházban így működik. Amellett, hogy időt takarít meg a betegnek, aki egyébként is alig várja, hogy hazamehessen, a gyógyszerek árát is alacsonyabb szinten tartja. A krémeket ugyanis a gyógyszerész a helyszínen keverte, tette a tégelybe, ezután leírta, és el is magyarázta a használatukat. A kórház kapuján kilépve mindenünk megvolt, és az érkezéstől a gyógyszerhez jutásig nem kellett két egész óra sem.

A krémek az elfertőződést hatékonyan kezelték, de magukat a kiütéseket nem sok sikerrel gyógyították. A status quo-t tudták csak fenntartani, rosszabb nem lett, de javulást sem láttunk. A következő utunk a város baba-mama központjába vezetett. Chiang Mai-ban van egy kórház, kifejezetten kismamák és kisgyermekes anyukák részére, illetve a szülések többsége is itt történik. Alex napközijében ajánlották, mert az ottani orvosok kisgyermekekre specializálódtak. És valóban, az ő módszereik és gyógyszereik a Chiang Mai-ban töltött tíz hónapunk alatt mindig beváltak. Egyetlen problémánk az volt, hogy oda aztán végképp nem jártak külföldiek, ezért az ápolókkal és orvosokkal nagyon nehézkes volt a kommunikáció. thaiegeszseg2Szerencsére a tünetek mindig jól láthatóak voltak, így túl sok magyarázkodás nem is volt indokolt. Idővel a thai nyelvismeretünk eljutott arra a szintre, hogy minimális információt azon a nyelven is tudtunk adni, illetve befogadni, így a két nyelv keveredésével végül mindig eljutottunk egyről a kettőre.

A soha véget nem érő meglepetések sora ebben a kórházban mindig a kasszánál ért. Az nagyon gyorsan kiderült, hogy az ellátás ára kötött: 100 dinárnak megfelelő thai baht. A gyógyszerek árai viszont, betegbiztosítás nélkül is hihetetlenül alacsonyak voltak. Nem csak azok, amiket a helyszínen készítettek, hanem a kommerciális köhögés- és lázcsillapító szirupok is. Nyilván az árak a helyiek anyagi helyzetéhez voltak szabva, különösen egy olyan közkórházban, mint az Anya és Gyermek Kórház (szabad fordításban). Váratlanul ért minket az a tény is, hogy ebben a kórházban, ami az általános rendelést illeti, nem létezik a hétvége fogalma. Azt azért hozzá kell tenni, hogy ez Thaiföld egészére érvényes. A munkahelyeken mindenki heti hat napot dolgozik, az egyetlen szabadnap pedig nem feltétlenül szombatra vagy vasárnapra esik.

Az egyetemi kórházat még egyetlen alkalommal látogattuk meg, amikor a védőoltást kellett Alexnek felvenni. Szerencsére mi kezdettől fogva az öt komponenses Pentaximot kértük és kaptuk, illetve vettük és kaptuk. Mint kiderült, Thaiföldön is ezt használják. Az orvosunk elmagyarázta azt is, hogy az ilyen korú thai gyerekek megkapják az első japán influenza elleni oltásukat, és javasolta, hogy Alex vegye fel azt is. Továbbá elmondta, hogy ez a védőoltás is a Pentaximhoz hasonlóan működik annyiban, hogy később megerősítő oltásokat kell felvenni, amik nyugodtan elhagyhatók abban az esetben, ha addigra már nem tartózkodunk Ázsiában. Aznap csak Alex és én mentünk, ami kellemetlen volt, mert az ilyen jellegű döntéseket jobban szeretem a férjemmel közösen meghozni, de mivel ismerem az oltásokra vonatkozó álláspontját, Alex felvette mindkettőt.

Az oltásokra egyáltalán nem reagált negatívan Alex szervezete, és mivel aznap reggel hozott a Mikulás gyurmát és sok-sok állatfigurát, a lelki sérelmeket is hamar maga mögött hagyta. Elégedett és büszke voltam magamra, hogy sikerült megoldanunk ezt a kérdést. Örültem, hogy a nyelvi korlátok ellenére ismertem annyira a várost és a kórházait, hogy az orvoshoz járás aggodalmait ne növelje a tény, hogy nem Szerbiában vagyok. Ekkor még nem sejtettük, hogy röpke két hét múlva Bangkokban is lesz szerencsénk megismerkedni a legrégebbi állami kórház működésével.

Szerző: Vass O. Hermina