Anya-magzat, apa-magzat kommunikáció

A Születés Hete szabadkai rendezvénysorozata keretében hétfőn Karner Beatrix perinatális szaktanácsadó tartott előadást, beszélgetést a magzattal való kommunikációról.

Az elmúlt évtizedekben fontos szerepet kapott a méhen belüli élet mélyebb megértése. Előtérbe került a magzatot érő anyai hatások szerepének feltárása. Az anya és magzata között zajló többszintű, aktív és kölcsönös kommunikáció erősíti kötődést. Az anya-magzat kommunikáció már a várandósság alatt segíti az ismerkedést, az egymásra hangolódást. Természetesen a magzattal zajló kommunikáció szerves része a leendő apa is. A kommunikáció mennyisége és minősége megalapozhatja a gyermekkel való későbbi kapcsolatot, a szülővé válást, a szülői szerep elfogadását.

Hogyan vélekedünk a magzatról?

anyamagzatAmikor anya-magzat illetve apa-magzat kommunikációról beszélünk, akkor először azt kell megnéznünk hogyan vélekedünk a magzatról? – hangsúlyozta Karner Beatrix.

— Mert miért kommunikálnánk valakivel, akiről azt gondoljuk, hogy nem is kommunikáció-képes. Az, hogy ki mit gondol erről, hogy mit tud a magzat, mire képes, kultúránként változó. Ázsiában amikor megszületik a gyermek, már egy éves, mert nagyon sok mindenen keresztül ment, sok mindent megoldott, így az ázsiai népek már a méhen belüli életet is évnek számítják. Ahogy vélekedünk valamiről az nagyban meghatározza, hogyan fordulunk felé. A magzat egy egységes, önszerveződő lény, létezik, él. Így már értelme van annak, hogy kommunikáljunk vele.

Hogyan és miért kommunikáljunk?

— Egymásra hangolódni nagyon fontos. Ha én azt gondolom, a megtermékenyítéstől kezdve tudom, hogy van valaki a pocakban, onnantól kezdve megvan a kapcsolat és, ha ez kilenc hónapon keresztül építődik, akkor megismerjük egymást. Akkor a kötődés sokkal szorosabb lesz, sokkal nagyobb az esély arra, hogy megértsem, mit kommunikál a gyermekem a születése után is. Például, ha éhes, nem pelenkázom át huszonötször. A kötődést a pszichológia a megszületés percétől számítja. A perinatális tudományok szerint az lehetetlen, hogy csak akkor kezdődik. Szerintünk sokkal előbb. Igaz ugyan, hogy az első három hónapban nincs memóriája a magzatnak, viszont a sejtek szintjén mindent megjegyez.

Karner Beatrix elmondta, ha úgy érezzük, hogy szüleink nem értettek meg minket és hogy emiatt akkor mi sem fogjuk megérteni a gyermekeinket, tudnunk kell, hogy el lehet kezdeni változtatni. Hol lehet megszakítani ezt az ördögi kört? Figyeljünk oda! És ha odafigyelünk, akkor azt érzi majd a gyermekünk, hogy megértjük őt.

— Ha egy anya annyira sérült, hogy egyáltalán nem kommunikál a gyermekével, akkor az űr, a meg nem értés egyre nagyobb méreteket ölt majd.

Meditatív, relaxált állapotban befele lehet fordulni, megkérdezni, hogy mit szeretne, ha megszületik. Elképzelni, hogy milyen lesz, milyen haja lesz, hogy fog kinézni.

— Az apa és a magzata között ugyanazok a csatornák vannak, csak a fiziológiai csatorna hiányzik, vagyis az anyán keresztül jut el, hogyan hat az apa gondoskodása, anyamagzat1hiánya, szeretete az anyára. Apa hangja és érintése pedig kifejezetten fontos. Az apánál is van intuitív csatorna, ilyen módon is kapcsolódik a magzatához.

Fontos az is, hogy az apáknál ne erőltessünk semmit. Az apák másként vannak jelen, másként játszanak a gyerekekkel. Az apát hagyni kell, hogy a saját ritmusában, a saját módján vegyen részt, ha ráerőltetünk valamit, azt nagyobb eséllyel fogja elszúrni.

— Azt tudni kell, hogy az, hogy nagyon fontos, hogy én magamról hogyan gondolkodom, hisz ezen keresztül kommunikálunk a magzatunkkal. De annak nem túl sok köze van a kommunikációhoz, ha például magányos vagyok és arra gondolok, milyen jó, hogy itt van a gyermekem a pocakban.

A születésnek is van minősége és a méhen belüli élet minősége is kifejezetten fontos. Ez kihat a kötődésre, arra, hogy hogyan fejlődik a személyiségünk.

Az előadást követően a spontán beszélgetés során felmerült egy kérdés, miszerint mi van akkor, ha kislányt várunk és kisfiú lesz a gyermek és emiatt csalódottak vagyunk?

— El kell mondani, nem kertelni. Elmondani a magzatnak, hogy kisfiam, én most csalódott vagyok. És ahogy fogalmazod meg neki, benned is megtörténhet egy megértés. Őszintének kell lenni, megtisztelni ezzel a gyermeket és amikor megszületik, akkor sem azt mondani, hogy minden rendben és elmenni egy sarokba sírni, hanem elmondani, hogy most szomorú vagyok, de nem miattad. A gyermek meg fogja érteni – magyarázta Karner Beatrix, aki a végén hozzátette: a kommunikációhoz nem kell spirituális környezet, ez jön ösztönösen. Akinek pedig nem, az egy kicsit hozzásegít.. Sokan ma már végigdolgozzák a várandósságot, akkor szánni kell időt, lefeküdni, rákoncentrálni a kapcsolatfelvételre.

Szerző: babamama.rs

Fotó: sxc.hu