Anya dolgozni kezd — Bölcsőde, nagyszülő vagy babysitter vigyázzon a gyerekre?

Senkinek sem könnyű, ennyi biztos. A szakértők szerint azonban a gyermek vívja a nagyobb harcot, és a szülő pedig abban segíthet, ha hiszi, hogy gyermeke jó helyre kerül, biztonságban van, akkor is, ha nem vele van. Ha örömmel viszi a bölcsödébe a gyermeket, s természetesen, ha nem beszoktatás nélkül hagyja ott. Bálizs Jutka zentai pedagógus volt a vendége a szabadkai Exspecto Mentálhigiéne Alapítvány Manó Kuckó baba-mama-papa klubjának, ahol Anya dolgozni kezd címmel zajlott előadás, beszélgetés.

A bölcsődés életkor még nem az a szakasz, amikor a gyermeknek közösségben kellene lennie. De nyilván a munkába állás megköveteli azt, hogy a gyermeket biztonságos helyre helyezzük – magyarázta Bálizs Jutka, zentai pedagógus, a bölcsőde pedig állami intézmény, ami ellenőrzés alatt áll, az óvónők, a nevelők, az egészségügyi környezet.

HOGYAN ZAJLIK A BEILLESZKEDÉS? anyadolgozik1

A bölcsődei beilleszkedés a szülők beilleszkedésével kezdődik véleményem szerint: érzelmileg fel kell készüljünk arra, hogy egy idő után el fog tőlünk szakadni a gyermekünk bizonyos időszakra. Ezért is jó, hogy ha legelőször mi kezdünk megbarátkozni a gondolattal, hogy a gyermekünk nem lehet velünk egész nap, új környezetbe kerül, ismeretlen emberek közé. Az a tapasztalatom, hogy ha a szülőkben van egy biztos érzés, arról, hogy jó helyre kerül a gyerekük, akkor a gyerekben is előbb lezajlik a beilleszkedés. Zentán ez úgy történik, hogy már június végén tartunk egy találkozót a szülőkkel, akiknek a gyermekei szeptembertől bölcsődések lesznek. Elmondjuk, hogy milyen a bölcsöde, hogy ott törődés, foglalkozás is zajlik. A szülők megismerkednek a gondozókkal, augusztusban pedig tartunk barátkozós napot, amikor mindenki ott van. Két napig ismerkedünk. Szeptemberben pedig az első héten, a szülő vagy valaki a hozzátartozók közül jön a gyermekkel együtt, ott vannak egy órát, a nap különböző szakaszaiban. Az első héten az óvónőknek az a feladata, hogy megpróbáljanak közelebb kerülni a gyermekekhez. A szülő pedig hagyja, hogy másokkal is kapcsolatot létesítsen. A második héten tizenöt percre ott hagyják az első napon, de mielőtt még elkezdené hiányolni a szülőt, elmennek haza. Azért fontos ez, hogy úgy menjen el a gyermek első nap a bölcsiből, hogy nem sír. S ez az idő fokozatosan hosszabbodik. A negyedik héten szoktuk javasolni, hogy próbáljuk meg az ottalvást, de hamarabb semmiképp sem – mondta a pedagógus, majd hozzátette:

MEG KELL BÍZNUNK AZ ÓVÓNŐBEN

Úgy látom,h hogy a gyerekre sokkal nagyobb feladat hárul, ki kell szakadnia a megszokott környezetből, el kell hogy fogadjon ismeretlen személyeket, meg kell, hogy szokja azt, hogy a figyelem, a szeretet megoszlik. A szülőnek az a feladata, hogy bizalommal legyen a nevelő, az óvónő felé. Beilleszkedési nehézségek, az adaptációs fázis kellemetlenségei természetes, hogy vannak, az anyukák sírnak a folyosón, a gyerekek pedig talán egy picit benn. Lehetnek gondolataink, hogy mi lesz a gyermekemmel, ha nem fog enni, nem fog aludni. Ez hozzátartozik. Hasznosnak tartom azt, hogy ha tájékoztatjuk az óvónőket, hogy hol tart a gyermek az önállóságban, milyen szokásai vannak, miket nem eszik, stb. Mielőtt az óvónő találkozna a gyermekkel már van róla egy csomó információja. Szoros együttműködés kell, hogy legyen a szülő és az óvónő között.

Én azonban nemigen láttam még olyan bölcsödést aki ne evett volna. Előfordulhat, hogy nem akar aludni, nem is szoktuk javasolni, hogy ott aludjanak rögtön. Előfordulhat az is, hogy az első napokban az újdonság, a játékok, környezet elvonja a figyelmét a gyermeknek a lényegi dolgokról, vagyis arról, hogy őt otthagyják, hogy rajta kívül ott még vannak tízen, hogy van egy ismeretlen néni. A második harmadik héten döbben rá, hogy itthagyták, hogy szabályok vannak és minden más, amit ő eddig megtapasztalt. A gyermeknek nem egyszerű elfogadni az ismeretlen személyt, azt, hogy megváltozik a napirendje. Viszont semmiképp sem javaslok előkészítést otthon, inkább önmagunkat készítsük fel, hogy kibírjuk-e azt, hogy nem velünk lesz egész nap, hogy mást is fog szeretni, ragaszkodni fog a nevelőkhöz. Odabújik hozzá, meg tudja nyugtatni, el tudja altatni, ringatni. Persze a beszoktatás attól is függ, hogy milyen személyiségjegyeket hordoz a gyermek, illetve milyen tapasztalatokat hordoz előbbről. Volt olyan ovisunk, aki másfél évig ült az óvónő mellett, nem sírt, készülődött. Ez függ a gyermek jellemétől. Ne akarjuk erővel más valakit csinálnunk a gyermekünkből.

Ha a gyermek még szopizik semmiképp sem javasoljuk, hogy szoktassák le, csak szervezzék át, ne délelőtt tízkor legyen a megszokott szopizás.anyadolgozik2

Amennyiben nem szükséges minden nap vinnünk, attól függetlenül legalább heti háromszor vigyük, vagy ne vigyük egyáltalán. Mert nem fogja érteni, minden alkalommal idegen lesz neki. Ha hetente egyszer visszük, a beilleszkedést mindig elölről kezdi majd.

Természetes reakció az is, ha a gyermek nem akarja a nagyszülőket, a beszoktatás időszakában. Normális reakciók ezek, senki mást nem akar maga körül, csak a szüleit. Csordultig van közösségi élettel, a gyermeknek az megterhelő, vissza szeretne térni a megszokott nyugalmába. Amikor majd ezen a kimerítő időszakon túl van, visszaállnak a mamás napok. Meg kell magyarázni a nagyszülőknek, hogy ez átmeneti időszak.

HA KISTESTVÉR VAN OTTHON…

Ha van otthon egy testvér, akkor ügyeljünk arra, hogy a nagyobb gyermek ne érezze úgy, hogy őt otthagyják, meg akarnak szabadulni tőle. Ha az óvodás kisgyermek tudja, hogy van otthon egy kistestvér és az anyuka, akkor nyolctól délig bőven elég otthagyni a gyermeket. Akkor kezd azon gondolkodni, hogy ki akarja túrni a testvér abból a szimbiózisból, amiben eddig az anyukával élt.

INKÁBB A NAGYSZÜLŐ

Ha megtehetjük, persze a nagyszülő vigyázzon rá, de ez attól is függ, hogy a nagyszülő és a szülő hogyan érti meg egymást. Ha nincs konfliktus, egyetértés van, akkor nem kérdés, hogy a gyermeknek jobb helye van a nagyszülőkkel.

Szerző: Tómó Margaréta