Amikor az öröm elmarad – a szülés utáni depresszióról

Korunk társadalma és nem utolsó sorban az amerikai filmpiac azt sugallja, hogy a szülést követő időszakban az édesanyának kutya kötelessége mennyei boldogsággal az arcán múlatni napjait. Az az üzenet, hogy gyermekkel, ráadásul újszülött gyermekkel az élet csupa madárfütty és rózsaszín habfelhő.

Ehhez képest, akik már túl vannak legalább egy gyermek szülésén pontosan tudják, hogy a legtöbb esetben a valóság köszönőviszonyban sincs a fent leírtakkal.

Mert bizony az ember lánya ilyenkor tele van kétségekkel, félelemmel, aggódva figyeli a gyermeket, hogy minden rendben van-e vele. Ha szopik, akkor azt, hogy jól-e, hogy eleget-e, ha nem szopik, akkor eleget eszik-e, nem túl gyorsan, nem túl sokat. Gyarapszik-e, nől-e eleget? Mi a normális és mikor szaladjunk azonnal orvoshoz? Ha nem alszik, akkor azért aggódunk (és esünk össze a fáradságtól), ha alszik, akkor meg azért, hogy nem lesz-e túl sok az alvás, rendesen veszi-e közben a levegőt és így tovább…

A szülés, az anyává válás élménye hatással van minden nő kedélyállapotára. Személyiségünktől, habitusunktól függően ki könnyebben, ki nehezebben éli meg ezeket a változásokat.

A szülést követő hangulatváltozásoknak több fázisa van:

Baby blues vagy gyermekágyi szomorúság

A statisztikák szerint a nők 50-80%-a szülést követő 3-4. napon szomorúságot, lehangoltságot, félelmet, ingerlékenységet él át, gyakoriak az érzelmi hullámzások, pl. az eufórikus boldogságérzést hirtelen zokogás váltja fel. Ennek hátterében hormonváltozás áll. Ugyanakkor ez a szomorúság adaptív is, hisz elgyászolásra kerül a korábbi anya-magzat szimbiózis, teret, utat engedve az anya-gyermek  kötődésnek. Ez az állapot nem tart hosszan. Ha jól sikerül anyának, babának egymásra hangolódnia, akkor az anya előbb-utóbb bizonyságot szerez arról, hogy el tudja látni a gyerekét, veszi a jelzéseit, sikerül egymásra hangolódniuk. Ezt azt időszakot megkönnyítheti egy támogató környezet, aki erősíti a kismama kompetenciáit, nyugalmat, meleg fészket teremt köré.

Szülés utáni depresszió

A szülés utáni depressziót gyakran keverik a fent leírt gyermekágyi szomorúsággal. Viszont a kettőnek csak annyiban van egymáshoz köze, hogy egyes esetekben a szülés utáni depresszió a baby blues-ból alakul ki. A nevéből kiindulva azt feltételezzük, hogy közvetlenül szülés után alakul ki, azonban tudni kell, hogy szülés utáni depresszió később is előjöhet, akár egy-másfél évvel a szülést követően  is. Szülés utáni depresszióról akkor beszélünk, ha a szülést követő 3 hónapban jelentkezik, és két hétnél tovább fennállnak a tünetek

szulesutanidepi6Tünetei: állandó  szomorúság, aggodalom, szorongás, kilátástalanság érzése, üresség, álmatlanság, visszatérő fejfájás,  rossz étvágy, hangulatingadozás, ingerlékenység, esetleges pánikrohamok, gyakori sírás, anyaságra való alkalmatlanság érzése.

Több tényező egymásra hatásából alakul ki a betegség.  A szülés utáni depresszió nagyobb arányban fordul elő a fiatal (23 év alatti) anyáknál, az egyedülálló vagy konfliktusokkal teli kapcsolatban élő anyáknál, elszigetelten élő anyáknál, nem tervezett terhesség után, nehéz anyagi helyzetben, vagy ha az anyának nincs a háztartásban, illetve a gyerek körül segítsége, ugyanakkor az is gyújtópont lehet, hogyha az újdonsült anyával a környezete azt érezteti, hogy nincs semmi dolga a baba körül, túlkímélik. Az anya nem tudja megélni saját kompetenciáját és egyre feleslegesebbnek éli meg magát.

Továbbá azoknál az anyáknál, akiknek alacsony az önbizalmuk, sokat szoronganak, a terhességük előtt fájdalmas menstruációval vagy premenstruális tünetegyüttessel küzdöttek, akiket valamikor (fizikailag, lelkileg vagy szexuálisan) bántalmaztak, akiknek nehéz szülésük volt (a sürgősségi császármetszés külön rizikófaktornak számít), akik a terhességük alatt komoly stressznek voltak kitéve (családtag betegsége vagy halála, munkahelyi problémák stb.), akiknél a kisbabának van valami egészségi problémája, illetve akiknél a kisbaba az első napokban az átlagnál nyűgösebb, sírósabb. Ha mesterséges megtermékenysítéssel jött a baba.  És minden esetben veszélyeztetettebbek azok az anyák, akiknél korábban  depressziót diagnosztizáltak, főleg ha több is volt, és pláne ha a terhesség ideje alatt (is) volt.

A fenti tünetek tartós meglétekor érdemes szakembert felkeresni. Fontos tudni, hogy a szülés utáni depresszió magától nem fog elmúlni. Ugyanakkor azt is tudni kell, hogy azok, akik éppen átélik ezeket a tüneteket nem feltétlenül képesek arra, hogy rá is lássanak arra, ami éppen velük történik, ezért nagyon fontos, hogy a szűkebb és tágabb környezet hogyan reagál.

Szülés utáni pszichózis

Meglehetősen ritka jelenség. Általában szülés után jelentkezik, de előfordulhat, hogy a szülést követő 3., 4. hónapban teljesedik ki. Az anyukának bizarr gondolatai támadnak, hallucinál, szélsőséges a hangulata, viselkedése, elveszíti a realitással a kapcsolatot. Előfordul, hogy bántalmazza a gyermeket. Ha fenti tünetek közül bármelyik jelentkezik, azonnal orvoshoz kell fordulni.

Összegzés

A szülés nem csak az élettani változások sorozatát indítja el, hanem hoz magával egy csomó lélektani változást is. Az anyává válás folyamata szulesutanidepi5felhoz egy csomó korábban fel nem dolgozott, el nem gyászolt életeseményt. Valakinek a gyerekéből, valakinek az anyjává válni, még akkor is mély történés, ha ezek a kapcsolatok nem terheltek korábbról. Mint azt az elején írtam, ezt a folyamatot mindenki saját vérmérséklete szerint dolgozza fel. A szülés utáni depresszió korai felismerése azért fontos, mert innen még egy jó támogatói közeg segítségével, gyógyszeres beavatkozás nélkül, az anya-gyerek kapcsolat komolyabb sérülése nélkül „vissza lehet fordulni”. Fontos, hogy a kismama környezete kellő érzékenységgel figyelje a szülést követő időszakot. A túl gyakori beavatkozás, pont olyan destruktív tud lenni, mint az, ha senki sem néz rá az újdonsült kismamára. Nagy szerepük van a védőnőknek – sajnálatos, hogy Szerbiában mindössze öt találkozásra korlátozódik a hivatalos tevékenységük – , akik közvetlen kapcsolatban állnak az édesanyákkal. Ugyanakkor hangsúlyoznám az apák megkerülhetetlen szerepét a szülés utáni depresszió kialakulásának megelőzésében. Ők azok, akik kellő figyelemmel és odaadással egyrészt tehermentesíthetik, másrészt szükség esetén beavatkozhatnak a nem kívánatos folyamatokba. A gyermekvállalás nem egyszemélyes feladat. Irreális elvárni egy édesanyától (különösen ha érzelmileg terhelt a várandóság, a szülés vagy a szülést követő időszak), hogy egyedül oldja meg a kezdeti időszakokat. Jó az, ha az apák, már a várandósság idején is jelen vannak, s az utód megszületésével kiveszik szerepüket a gyermek gondozásából. Ez nem csak az édesanyának segítség, hanem őket is segíti az apává válás útján.

A családi, védőnői hálózaton túl, jó ha van egy barátnői-anyatársi háló is, akiknek kendőzetlenül lehet beszélni a megjelenő érzésekről, s akik nem csak konténer funkciót látnak el, hanem vészcsengőként is tudnak működni abban az esetben ha az események nem kívánt fordulatot vennének. Már a várandósság idején érdemes utána nézni, hogy hol milyen, baba-mama programok, klubok vannak, esetleg ki(k) az(ok) az ismeretségi körből, akivel azonos időben szül az adott nő.

Ma nagyon keveset beszélünk a szülés utáni depresszióról. Gyakran nem is nevezzük néven, túlérzékenységnek, gondatlanságnak és még sok minden másnak címkézzük. Pedig ha benne lenne a köztudatban, talán néhány nő, magától is felismerné és segítséget kérne, mielőtt még súlyosabbá válna helyzete. Beszéljünk hát róla!

 

Szerző: Ricz Dencs Tünde, mentálhigiénés szakember