A szülészetek nem édesanya-barátok

Szabadságot a szülésnek – kutatás a nők szüléssel kapcsolatos tapasztalatairól Szerbiában címmel végeztek felmérést a volt Jugoszláv Köztársaság több tagállamában az elmúlt hónapban. A kutatás célja, hogy képet kapjunk arról, milyen körülményekkel, fogadtatással találkoznak az intézményeinkben szülő nők, milyen tapasztalatokkal jönnek ki a kórházból, miután világra hozták gyermeküket. Az eredmények lesújtóak lettek. Az eredményeket a Szabadságot a szülésnek elnevezésű egyhetes programsorozat keretében is ismertették.

Szerbia mellett Macedóniában, Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában, a Szerb Köztársaságban és Montenegróban végezték el a felmérést, az eredmények ott sem sokkal jobbak. Szerbiában a felmérést a Központ az édesanyákért (Centar za mame) egyesület koordinálta, s az eredmények bemutatásának célja pedig az, hogy felhívják a figyelmet a nők szülés alatti jogaira, a személyzet és a várandós nő közötti megfelelő kommunikáció fontosságára. A hosszú távú cél pedig, hogy a szülészetek idővel édesanya-baráttá váljanak.

A felmérés 95 állítást tartalmaz, amelyeket tíz különböző kategóriába soroltak: a szülészetre való felvétel, a szülőszoba, a szülés folyamata és beavatkozások, a szülés alatti érzések, a szüléskísérés, a kórház személyzete, a bábákkal való tapasztalat, a nőgyógyászokkal szerzett tapasztalat, a szülésélmény hatásai a későbbi érzelmekre, kijelentésekkel való egyetértés.

OA kutatásban részvevő 2583 nő több mint nyolcvan százaléka 25 és 42 év közötti és többségük egy gyermeket szült eddig, többségük 2013 és 2015 között, egyharmaduk a fővárosban él és negyven százalékuk pedig egyetemi végzettséggel rendelkezik.

– A felmérés eredményei több mint lesújtóak, mert azt mutatják, hogy a szülészetek olyan helyek, ahová a nők félve mennek, barátságtalan környezetben szülnek, ahol a számukra ismeretlen személyek tájékoztatást és támogatást nélkülözve, a saját tervük mentén, az egyéni igényeket és kívánságokat figyelmen kívül hagyva vezetik le a szülést – nyilatkozta Jovana Ružičić, a felmérést végző szervezet igazgatónője.

A felmérés legaggasztóbb eredményei a következők: a megkérdezettek pusztán 37%-ának jutott az a „privilégium”, hogy úgy szüljenek ahogyan szeretnének. Annak ellenére, hogy az egészségügyi személyzetet törvény kötelezi az anya felé a teljes körű tájékoztatásra és a tervezett beavatkozások pozitív és negatív oldalainak ismertetésére is, ez csupán az esetek 24%-ában történt meg. A nők majdnem kétharmada (63%) szomjas, ötödük pedig (20%) éhes volt a szülése alatt. A megkérdezettek 65%-át nem vonták be a saját szülésükkel kapcsolatos döntések meghozatalába, és 63%-uk érezte úgy, hogy a véleményüket nem tartották fontosnak és nem tartották tiszteletben. A szülő nők 73%-a érezte úgy, hogy nincs semmilyen ráhatása a történésekre (kontrollvesztés). A megkérdezettek majdnem fele (45%) nem érezte magát biztonságban, és majdnem ugyanennyi nő (44%) érezte magát magányosnak is. A legtöbb esetben (75%) az egészségügyi dolgozók, akikkel a szülés alatt a nők kapcsolatba kerültek nem mutatkoztak be és/vagy nem mondták el milyen minőségben vannak jelen (orvos, szülésznő vagy nővér-e az illető). A megkérdezettek 33%-a számolt be arról, hogy a szülésélménye rontott az általános hangulatán, 19%-uknak pedig negatív irányba terelte a saját magáról alkotott véleményét. A szülésélmény a megkérdezettek 14%-ánál negatívan hatott a partnerükkel való viszonyukra, 27%-ban a szexuális életükre és 11%-uk nyilatkozott úgy, hogy a rossz élmény miatt nem szül több gyermeket. A megkérdezettek több, mint a felének nem olyan volt a szülése, mint amilyet szeretett volna (56%) és elvárt (55%), és kontrollálni sem tudták az eseményeket (68%).

Ezenfelül a nők több mint fele, pontosan 52 százaléka úgy nyilatkozott, nem volt elégedett a szülőszobával, mert nem biztosítottak a számára semmiféle intimitást, továbbá mert nem tették lehetővé a körülmények, hogy elengedjék magukat és aktívan részt vegyenek a szülésben. 91 százalékuk számára semmilyen eszköz (pilates labda, medence, bordásfal, zuhanyzás), lehetőség nem adatott meg a szülés megkönnyítésére. Amennyiben voltak is eszközök, a nők 94 százalékának ezt nem kínálta fel a személyzet a vajúdás alatt.szulesbarat

A szülés alatt a kutatásban részvevők nők mindössze 12 százalékának volt meg a lehetősége a szabad mozgásra, 85 százalékuknak a vajúdás és a szülés alatt is végig feküdnie kellett, hatvan százalékuk esetében mindvégig CTG gépre voltak kötve, s nyolcvan százalékuk véleménye szerint még csak a számukra kényelmes testhelyzetet sem volt lehetőségük felvenni. Ugyanígy a nők 65 százaléka nem vehetett részt a szülésével kapcsolatos döntéshozatalban és 63 százalékuk pedig úgy nyilatkozott, véleményüket nem hallgatták meg és nem tartották tiszteletben. A megkérdezettek 56 százaléka esetében a szülés nem zajlott spontán és beavatkozásmentesen. A nők 91 százalékánál végeztek beöntést a szülőszobára való felvételkor, 52 százalékuknál indított szülésről beszélünk, s ugyancsak 52 százalékuknál a szülés egy ideig spontán zajlott, majd később kaptak indukciót, hogy meggyorsítsák azt. Tizenhét százalékuknál a természetes szülésnek induló folyamat végül császármetszéssel végződött. Gátmetszést 58 százalékuknál ejtettek. Az egészségügyi személyzet a nők hatvan százalékánál burkot repesztett, 51 százalékuknál pedig fizikai erő bevetésével nyomták ki a babát az édesanya hasából.
A kutatás végi összefoglalóban kiemelik, hogy a nők egy új élet világrahozatalakor félelmet és zavarodottságot éreznek, a kórházakban szerzett tapasztalat pedig nem javít ezen a helyzeten, nem segíti a babával való kapcsolatfelvételt és a párkapcsolat későbbi helyzetén sem javít, hanem inkább ront. A szülés folyamatából szinte teljes mértékben kizárják az apákat, amikor pedig jelen vannak, szerepük inkább abban merül ki, hogy jelenlétük miatt nem bántalmazzák verbálisan az édesanyát.

– Szerbiában a szülés egy gyárhoz hasonlítható, ahol csakis a végtermék a fontos, nem pedig az, hogy az hogyan, milyen folyamatokon megy keresztül. A nők érzései, a pszichikai és fizikai egészsége teljes mértékben a háttérbe szorul. Az a tény, hogy a volt Jugoszlávia államaiban a nők néhány hét alatt kitalálták, majd megszervezték ezt a nőnapot megelőző héten zajló kampányt és az azt megelőző kutatást teljesen önkéntes alapon, azt bizonyítja, hogy a nőkkel való bánásmód egyik országban sincs elfogadható szinten és mindenhol van tér a fejlődésre – nyilatkozta Jovana Ružičić, a Centar za mame igazgatónője.

Balázs Vataščin Emese

Balázs Vataščin Emese

Balázs Vataščin Emese

A kutatás bemutatásán felül filmvetítést és beszélgetéseket szerveztek Szerbia-szerte. Balázs Vataščin Emese gyógytornász, jógaoktató, dúla, a tvojporodjaj.com szerkesztője a vajdasági magyar településeken szervezte meg a film bemutatását.

– Az első vetítés Becsén szinte felülmúlta a várakozásainkat, a jelenlévők nagy érdeklődéssel nézték a filmet, az azt követő beszélgetés során pedig nyitottan és őszintén beszéltek saját érzéseikről és tapasztalataikról. Nekünk ez nagyon sokat számít, mert éppen ez a lényeg, hogy végre szólaljanak meg azok is, akik érintettek: a nők. Sajnos Szabadkáról ez nem mondható el. A vetítésen és a másnapi Szülésélmények a változásért programunkon is nagyon alacsony volt a részvételi arány. Többségében azok a kismamák jöttek el, akiket már ismerünk, részt vettek a Születés Hete programsorozatain, látogatták Szabadkán a kismamasulit, jártak hozzám jógázni és szülésfelkészítőre, és majdnem mindegyiküknél jelen is voltam a vajúdásuk vagy a szülésük során. Azt hiszem, ők egy olyan tudatos kört alkotnak, aki már elindultak egy változás útján. Nagyon hiányoltuk azonban azokat az anyákat (nem csak mi „szakemberek”, hanem a jelenlévő anyukák is), akiket nem ismerünk, vagy traumát éltek át a szülésük alatt, mert az ő hangjukat is hallatni kell, a változás ugyanis csak akkor indulhat meg, ha végre ki is merjük mondani a fájó pontokat.

Általánosságban véve a három nap alatt inkább rossz tapasztalatokat vagy elégedetlenséget hallhattunk, még azoktól is, akiknek a szülésélménye pozitív lett, mert úgy érzik, hogy harc és a megfelelő tájékozódás nélkül sokkal rosszabbul jártak volna. Abban azonban mindenki egyetért, hogy az egészségügy nagyon nehéz helyzetben van, és hogy ez a probléma sokkal összetettebb, mint amilyennek elsőre tűnhet. A nem humánus bánásmód természetesen mindenki számára a legfájóbb pont, de az is teljesen nyilvánvaló, hogy jelenleg sem a tárgyi, sem az anyagi feltételek nem adottak ahhoz, hogy a szülészetek valóban anya- és bababaráttá válhassanak. Szerintünk a dolgozók számára biztosítani kellene az olyan jellegű továbbképzéseket is, amelyek nyomán a szemléletmódváltás bekövetkezhetne. A tudatos kismamák üzenete az, hogy a kismama nem páciens, a várandósság pedig nem betegség. A szülés nem egy vészhelyzet, hanem egy természetes folyamat, amely során tisztelet és megbecsülés illeti a nőt, akinek az irányítás helyett támogatásra van szüksége – magyarázta Emese.

Szerző: Tómó Margaréta

Fotók: najboljamamanasvetu.rs, mati.rs, magyarszo.com

Slidefotó: Szülés a pancsovai kórházban (mati.rs)