A repülőút és belépés Thaiföldre

Az interkontinentális repülők csak a nagy nemzetközi repülőterekről indulnak, és a felújított Ferihegyi reptér ugyan nagyon szép, sajnos nem tartozik ebbe a kategóriába. Ezért egy átszállást mindenképp be kellett iktatni az útba, ami a 12 órás repülési időt megtoldotta kettővel, és még néhánnyal, amit a második gép felszállása előtti várakozással voltunk kénytelenek eltölteni.

thaifold3

A tuk-tukban. Az egész egy motorra szerelt tetős pótkocsinak tűnik, üveg egyik oldalról sincs, elég keskeny helyeken is átfér, a sofőr pedig hajt, egy szál papucsban, na meg persze napszemüvegben

Az útvonalunk Budapest–Stockholm–Bangkok volt. A Norvég légitársasággal repültünk, ugyanis Európa-Ázsia vonalon az ő áraik a legkedvezőbbek. Továbbá van néhány szolgáltatásuk, amik révén az én szememben beleesnek a kivételesen bababarát kategóriába.

Általános szabály, hogy a két év alatti csecsemők utazhatnak saját ülésen vagy pedig a szülők ölében. Mi az utóbbi lehetőséget választottuk két oknál fogva: először is nem derült ki egyértelműen, hogy a repülőgépen használható ülést nekünk kell-e magunkkal vinni, és ha igen, akkor milyet. Másodszor pedig, ha Alex az ölünkben ül az utazás során, akkor a jegy teljes árának töredékét, kevesebb mint 10%-át kell csak kifizetni. A Norvég légitársaság továbbá engedélyez egy saját, az utazó térbe vihető táskát a baba részére. Tehát nem kettő, hanem három hátitáskát tudtunk magunkkal felvinni az utastérbe. Mindezek mellett pedig a babakocsi szállítása is díjmentes. Mi ezt a szolgáltatás nem vettük ugyan igénybe, de más körülmények között mindenképpen hasznosnak találom.

Még egy előnyös oldala van a Norvég légitársaságnak: engedélyezik az internetes check-in-t azoknak az utasoknak, akik babával utaznak. Ez nagyban megkönnyíti az utazást, ugyanis eggyel kevesebb sor kivárását jelenti a reptéren. Továbbá a reptéri check-in nem ingyenes, míg az intereneten történő igen.

A stockholmi reptér hatalmas, és miközben kerestük azt a kaput, ahol majd beszállunk a Bangkokba tartó repülőbe, sikerült is elvesznünk. Olyannyira, hogy majdnem rossz gépre szálltunk fel. Szerencsére a tolóablaknál útba igazítottak minket, és közel fél órás keresgélés után megtaláltuk a jó kaput. Itt volt szerencsénk találkozni két arrogáns reptéri alkalmazottal, akik annak ellenére, hogy legalább a tizedikek voltak, akik azon a napon átnézték az útleveleinket, úgy érezték, hogy szerb útlevélben csakis érvénytelen és/vagy hamisított thai vízum lehet. Ferde tekintetekkel kísérve elvették az útleveleinket. Tíz percnyi telefonálgatás után, visszakaptuk őket, mivel, természetesen, minden rendben volt az iratainkkal. Így hagytuk el Európát, kicsit sem bánva a döntést.

A tizenkét órás repülőút éjjel zajlott, így Alex felét átaludta, a másik felét pedig sírással és az üléseinkhez tartozó tv-k nézésével töltötte. Mindent összevetve sokkal könnyebben vészeltük át a két napig tartó utazást, mint reméltem. Bangkok és Belgrád között hat óra időeltérés van, így annak ellenére, hogy délután szállt fel a repülőnk, Bangkokban már reggel volt, mire megérkeztünk. Ekkor, pontosabban a vízum-ellenőrzésen ért minket az első meglepetés.

thaifold4

Bangkok részlet

Thaiföldön a vízumot és a tartózkodási engedélyt külön dolgokként kezelik. Annak ellenére tehát, hogy egy évig érvényes vízum van az útlevelünkben mindössze három hónapot tartózkodhatunk az országban egyhuzamban. Tehát három havonta el kell hagyni Thaiföldet legalább öt percre, azért, hogy meghosszabbíthassuk a tartózkodási engedélyünket. Minden alkalommal, mikor egy külföldi átlépi az országhatárt ki kell tölteni egy érkezési kártyát, amit a vízum ellenőrzésekor belecsatolnak az útlevélbe, illetve fénykép is készül az illetőről. Az országba belépés így a szokásosnál is hosszabb folyamattá válik, ami egy olyan nemzetközi repülőtéren, mint a bangkoki akár egy órás várakozást is jelenthet.

Tudomásul véve ezt a tényt táskával, babával beálltunk az egyik hosszú sor végére. Azonban alig telt el néhány perc, egy reptéri alkalmazott odajött hozzánk, és mondta, hogy kövessük. Elvezetett minket az elsőbbségi sorba, ahol mindössze 6-7 ember volt előttünk. A nő utasított, hogy álljunk be abba a sorba, és elment. Nem telt el újabb két perc, és visszatért két másik vámellenőrrel, akik megnyitottak egy-egy új ablakot. Az egyikben az én irataimat nézték át, a másikban a férjemét és Alexét. Később észrevettük, hogy minden kisgyermekes családnak jár ez a megkülönböztetett bánásmód. Sőt, a nőnek, aki minket vezetett volt még két kollégája, akik a sorok között járkálva kerestek olyan utasokat, akik szintén jogosultak erre a kiváltságra.

Érkezésünk óta eltelt közel tíz hónap, és minden tapasztalatunk csak erősíteni tudja azt a felfedezést, ami az első pillanatban világossá vált: Thaiföld kiváló úti cél kisgyermekes családoknak. A thai mentalitás egyik alapköve a gyerekek iránti szeretet és a velük szembeni türelem. Ez a külföldi, illetve szőke hajú babákra fokozottan érvényes, rájuk kuriózumként tekintenek. Az utcán, a boltokban, a piacokon és mindenhol mosollyal fogadták Alexot, beszéltek hozzá, apró ajándékokat adtak neki. Thaiföldet a mosoly országának nevezik, az én tapasztalatom az, hogy ez akkor válik őszintén igazzá, amikor Alex is velünk van.

Folytatjuk

Szerző: O.Vass Hermina

Fotó: a szerző tulajdona