A mindennapi munkavégzés a hordozott gyerekek számára nagyon izgalmas. Azért is mert neki minden új. Ez ugyanaz az izgalom, mint amit a gyerek érez és élvez, amikor a levegőbe dobálják őt. Az általában félelmetes élmények élvezetesek, ha biztonságérzettel párosulnak.

A hordozott gyermek abszolút biztonságot élvez, és amikor sok lett a sok különböző élmény, be tudja fészkelni magát a kendőbe, el tud aludni és fel tudja dolgozni az átélt élményeket, egy melegen szerető ember közelségében!

A hordozott gyermek a világot nem alulról, hanem fölülről tanulja. Nincs olyan érzése, hogy kicsi és hogy egyedül van. Azok az emberek, akikkel a hordozója társaságában találkozik, vele szemben állnak és nem fölötte. Mimikával és hangokkal kelti fel magára a figyelmet, nem kell hangosan sírnia ahhoz, hogy észrevegyék, hiszen mindenki tudja, hogy jelen van.

Kotulak, R. (1997) Die Reise ins Innere des Gehirns. Junfermann, Paderborn. Zimmer, K. (1993) Gleichgewicht. Zeitschrift Geo, 2, 37-39. Vester, F. (1998) Denken, Lernen, Vergessen. Dtv, München.